- Tóth Vera
-
2014. 09. 30. 10:00
Olyan régen írtam már... Van olyan, mikor nem jönnek a szavak. Ez most ennyi ideig tartott, kérlek, ne haragudjatok ezért! Olyan régóta szerettem volna lelki töltést adni nektek újra. Nade majd most!
Részletek
- Tóth Vera
-
2014. 04. 28. 19:50
Van úgy, hogy nagyon rosszak a napjaid, még az ág is húz, és úgy érsz haza egy hosszú nap után, hogy ennél rosszabb már is nem lehet. Gondolkozol, mi tehetne teljesebbé, mit ronthattál el, és miért kapod, amit kapsz, majd e kétes gondolatmenet közepette félálomban arra jutsz, hogy bár nem vagy hívő, az egyetlen megoldás egy ima, amit elmormolhatsz magadban, hátha meghallgatja valaki, akiről nem is tudod, kicsoda, csak némi sejtésed van róla.
Részletek
- Tóth Vera
-
2014. 03. 19. 19:00
Van a szerelemről egy ferdített képünk, mely nem a valóságot tükrözi. Egy hollywoodi filmbe illő történet, melyet sokan keresnek, de nem találnak. Sajnos az az érzés, az a történet csak a filmeken létezik, még egymás mellett sem lehet olyan pózban aludni, mint a vásznon a szerelmespárok, mert reggelre komoly derék- és csípőfájdalmakkal, valamint némi idegbecsípődéssel kelhetünk. A valóság ennél nehezebb, tartalmasabb, szenvedősebb és sokkal szebb is tud lenni. Amiért megdolgoztunk az ízletesebb, egymásért pedig harcolni is kell néha. Nincs ezzel semmi gond.
Részletek
- Tóth Vera
-
2014. 02. 03. 19:00
Sokat gondolkoztam azon, vajon miért türelmetlenkedtem olyan sokat az életemben. Miért akartam mindig mindent egyszerre, most rögtön? Miért nem hagytam a várakozás édes szenvedését csak úgy sodródni magamban, ami azáltal lett még nehezebb, hogy ott, abban a pillanatban, azonnal kellett az a valami, amit a fejembe vettem?
Talán megértettem, miért voltam ilyen…
Részletek