Folyamatosan azt érzi ilyenkor az ember, hogy elkésik, lekésik valamiről, hogy lemarad a boldogságáról, a pillanatról, amire annyira várt. Megértettem lassan, hogy önuralommal és türelemmel nekem is sikerülhet megélni a vágyaimat, a perceket, melyekben most már bátran mondhatom, hogy tökéletesen benne tudok lenni.

Amikor már meg tudjuk teremteni a csendet a világ közepén, az egy nagyon nagy előrelépésnek számít a személyiségünk fejlődésében, hiszen tudatosan, általunk vezérelve kikapcsol az elme, az ego, és csak befele figyelünk, mélyen magunkba, ezzel nyugalmat adunk testnek-léleknek. Mi leszünk életünk rendezője, hiszen akkorra már tökéletesen tudunk bánni az energiáinkkal. Minden ember képes erre a belső csendteremtésre bárhol, bármikor a világban, legyen az egy túltömött busz vagy egy népes város kellős közepe…

Ezt az állapotot csak az tudja elérni, aki dolgozik mélyen, legbelül.

De hogy kell?

Először szerintem a hitünket kell megerősíteni, azt, hogy egyedül is jó vagyok, ezzel kialakítom a biztonságérzetemet, és ha jönnek a félelmek, akkor is tudom, hogy én mindig ott leszek magamnak, hiszen erős vagyok, bármit meg tudok oldani.

Ha folyamatosan attól félünk, hogy lekésünk valamiről, és emiatt mindig óriási pörgésben leszünk, túlzottan figyelünk a felesleges, magunknak gyártott problémákra, a ránk kiszabott feladatokra, stresszelünk, olyanba is beleütjük az orrunkat, amihez semmi közünk, állandó megfelelési kényszerben élünk, akkor könnyen megbetegedhetünk. Ilyenkor folyamatosan azt kell éreznünk, hogy ránk mindig szükség van, hogy fontosak vagyunk. E dolog mögött komoly önbizalomhiány vagy sokféle kisebbségi komplexus is állhat. A túlzott intenzitásunk miatt van, hogy egyre kevesebbet figyelünk az igazi, kicsi részletekre, és ha ez így marad, akkor soha nem tudunk majd igazán semmit megélni, és csak elmegyünk egy valódi, tartalmas élet mellett.

Nem késel le semmiről. Szerintem el kell fogadni, hogy most éppen azért nem jönnek a várva várt csodák, mert máshol kell rendet tenned, még nem vagy készen rá, figyeld magadat és a valós, belső feladataidat, s ennek jeleit! Ha tényleg neked szánta a sors azt a dolgot, helyzetet, embert, pillanatot, akkor úgy is úgy lesz minden, ahogy szeretnéd. Ha türelmetlen vagy, akkor csak neked lesz rossz, mert elfáradsz.

Talán ha elhisszük, hogy nekünk is jár a jó, hogy nem átkoztak el minket, és nem kell túl nagy feltűnést keltenünk ahhoz, hogy minden sikerüljön, akkor hamarosan elérhetjük azt az állapotot, mikor nyugodtan tudunk várni. De fontos, hogy azért ne tétlenül várjunk, mert a másik véglet a „sült galamb a szánkba repül” effektus... Megnyugtatlak: nem fog, azért meg kell dolgozni, de nyugalom, nem hajt a tatár!

Szorgalmasnak és becsületesnek kell lenni, jó türelmet, önuralmat gyakorolni minden helyzetben és nem elvárni az élettől, hogy abban a pillanatban, amikor jót cselekedtem, rögvest adjon is valamit. Meg kell tanulni, hogy nem mindig egyből jön jutalom a jótettedért, hanem általában később, mikor nem is számítasz rá.

Az égiek soha nem felejtik el, amit teszel, ha építesz és nem rombolsz, idővel visszatörlesztik, éppen ezért csodálatos az élet, mert emiatt fantasztikus dolgok várnak ránk, olyanok, amikről azt hisszük, velünk soha nem történhetnek meg.
Lehetnek nehéz pillanataink, de ne adjuk át teljesen magunkat a sötét gondolatoknak és a felesleges miérteknek!
Ha csak feltételekkel tudsz szeretni, és elvárod, hogy pl. a szeretetért cserébe azonnal megkapd, amit akarsz, akkor el is üldözheted az embereket magad mellől.

Ha bármilyen változásra vágysz, ne sürgesd, valószínűleg még nem vagy rá teljesen kész, még nem varrtad el a szálakat, és ezért késleltetik a kibontakozásodat az adott dologban, amire annyira vágysz.
Ez az év a ló éve, vigyázz, mit kívánsz, mert most hatalmas teremtő erőd van, és mindenféle sikerekben gazdag év állhat előtted, persze csak akkor, ha elhiszed, hogy van miért, van kiért, ha nem másért, akkor magadért! Az imádkozás sokat segít…
Türelem! Minden eljön a maga idejében! Ebben biztos lehetsz!

Ölelés!

Vera