Így érezhetnek azok közül néhányan, akiknek emberi teste megöregszik 70-80 évesen. De sajnos azok is így érzenek néha, akik 20-as éveik végén járva 30-40 évesnek gondolják magukat és azt képzelődik, hogy na, itt már csak a vég jöhet, hisz elteltek a vidám 20-as éveik.
Pedig ők még nem tudják, hogy nem korfüggő az öregség, hanem tudati elhatározás kérdése. Egy 90 éves ember is világító fényű csoda a bölcsességével, békességével, tapasztaltságával. Arcán az idő barázdái, mint a fának évgyűrűi mutatják a sokéves élet, összeszedett minden tapasztalatát, tudását és ezzel különlegesen szépségessé teszik őt.
Belső sugárzás kíséri a külső szépséget. Egy másik fajta mosoly jelenik meg ilyenkor az arcon. De ehhez érni kell és érteni kell, hogy felismerjük.
Visszatérve a kifli meséjére. Három napig segéd pékek takarították, mosták az üvegvitrint, felületesen, hanyagabbul. A negyedik napon az inas lemosta az egész üvegvitrint. Kívül és belül átjárva minden egyes négyzetcentiméterét. Ekkor észrevette a félreeső részbe esett, megszáradt kiflit.
Aznap az inas volt egyedül a pékségben, mert a mesterei és a többiek ünnepségre mentek. Örömmel hagyták magára a kezdő fiút a kiflikkel és más pékárukkal.
Az inas azt gondolta, ő aztán nem dobja ki a kiflit, hisz érzett benne valamit. Tehát a szépsége nemcsak kívül volt a kifli fiatal korában, hanem belül is. Folyamatosan bízott a kifli, még az utolsó percben is, mielőtt megtalálták és küldte a gondolati üzeneteket még eldugott időszakában, hogy vegye már valaki észre. És ezt az inas megérezte.
Mivel az inas mindig beszélgetett a vásárlókkal, ezért kipuhatolta, ki miért viszi a péksüteményt. Sokan a reggeli kakaó mellé vették a friss, ropogós, meleg kifliket. Vagy a déli pulyka töltelékébe keresték. S aztán volt, valaki, aki mákos, öntött kiflit tervezett aznap este készíteni. Ekkor az inas felajánlotta, hogy egy jelképes összegért eme finom tejes finomság ékeként a vásárló elvihesse a száraz, elveszett és most megkerült kiflit. Hiszen ebbe az ínyencségbe éppen a szárazabb darabokat jobb beletenni. A száraz kifli ismét elmosolyodott és a vásárló most már tudta, hogy az ő édességének ékessége lesz ez a kifli.
Ha azt érezzük bármi ok miatt, hogy értéktelenek vagyunk, akkor segítsünk valakinek, üzenjünk valakinek szeretettel, amit e régi kifli is tett és így visszatalál magához és a világhoz. Az inas a kifli üzenetével teljesen mesterivé válhatott, hisz mindenkinek azt adta, amire szüksége volt. Ez az inas aztán segített a vásárlónak is, hogy egymásra találhassanak a kiflivel. A remény az utolsó pillanatig él. És akkor az, elhozza a reményhez tartozó csodát. Mert minden reményhez tartozik egy csoda. Csak tényleg legyen türelmünk kivárni és szemünk észrevenni azt.
Hálával, keggyel küldjük és fogadjuk az áldást!
Gábor