Ez a pékség, amit most elképzelünk, a közelmúltban nyitott. A pékárut is különlegesen helyezték ki. A kifliket más boltokban a rekeszből egy üveges tárlóba ömlesztik, ahol egymást nyomják és fáj nekik.
Itt egyenként helyezték a kifliket az üvegvitrinekre. S a legszebbet a rakás tetejére.
Egy napon is ez történt és a legszebb kifli aznap ott mosolygott a kicsi, kifli torony tetején. Büszkén megmutatva szépségét. Telt múlt a nap, a többi kifli szépen fogyatkozott körülötte. Mindegyikre rámutattak a vevők, hogy melyiket szeretnék hazavinni.
Ám őt, a legszebbet valamiért nem vették meg. Talán a túl szépet féltek megvenni? Lehet, hogy egyes emberek félnek a legszebbet megszerezni? Az életben is így lehet, amikor egyedül élő, lélekben és testileg szép nőket és férfiakat lát az ember magányosan.
Ez a kifli túl szép volt, hogy elvigyék. Mivel a kifli hegy oldalát már minden oldalról jócskán lebontották, a legszebb mosolygós kifli ott árválkodott a hegy tetején.
Aztán jött egy pékinas. Új volt még és kezdő, mégis nagy jövőt jósoltak neki az idősebb, mester társai. Aznap azonban a kedve aznap gyengécskére sikeredett, és ügyetlen mozdulatokat tett. Az egyik egyetlen ügyetlen mozdulat a mosolygós kifli sorsát is megpecsételte és az életútját is megváltoztatta. Az inas az új kifliket rakta ki a kosárból, újra építve a kifli hegyet, s a tetején meghagyta a legszebb mosolygós kiflit.
Ám a kirakodás közben, amikor elfordult, valamiképpen leverte a mosolygós kiflit a helyéről és az lezuhant egy eldugott zugba. Nem a padlóra, csak az óriási pult egy ritkán használt sarkába, ahol már senki sem látta. Sem a vevők, sem az elárusítók. És ekkor jött el az amúgy is rövid életű kifli számára a felismerés. Őt már nem látják, és így gyorsan el fogják felejteni, hisz lesz másik kifli, aki mosolyog helyette.
A mosolygós kifli ott ült három napig eme eldugott sarokban, és a végén már nem mosolygott. A színét elveszítette, ahogyan száradt a héja hisz kisírta a könnyeit. Szárazra keményedett teste minden volt, csak nem kívánatos, és legkevésbé sem mosolygós. Ha látták volna az emberek, nem kívánták volna többé megvásárolni, de abban a rejtett zugolyban nem is látták.
Folytatása következik
áldás
Gábor