maradt a szerelem,
a királyfi, a királylány, a fehér paripa,
Olvasás
ajtó zörren, és litánia a testéből,
kereteivel hangolt feszültségek,
beszédkócok, görcsök kettőspontjai,
a harmadik szem kacsintása,
… másnak Istené, … innen prizma,
mert vakok vagyunk a hangra,
süketek a testüvöltésre
felfordul a tenyér, gödrébe kosz kapar
szálkás életvonalat az alamizsnáért,
rágott fénytörésekből koldussá,
fohászt kiváltó cigánylány jóslat
maradt a szerelem,
a királyfi, a királylány, a fehér paripa,
a sok gyerek, a bőkezű munka,
a palota, a fél ország másik fele
az egy asztalodhoz
szépséges gyöngybetűkkel,
anyádé és apádé, édesek, vagy
mind, mind csak az izzadt forgolódásé,
nyomtatva sortalan sirokkó hátára,
de sótalan, szótlan
rossz ajtót nyitottál, ha te is ezt látod,
csapd be és rohanj