sosem engedték most még azt is
Ösztövér
elszabadult
karámtörő
gyeplőt
ökrök közé
bőőőőő-
bánat
sosem engedték
most még azt is
lócsiszár
tenyérbe
pök és viszi
kezet nem ad
serceg a titok
mártogat
tollas
papíroz tegnapot
itatós a holnapot
betonbálványhoz
zsaluz
világra nem lép
fültől fülig füleltet
nagyotmondó
nagyothalló
csendből szagot
feje nem fáj
ökrök forognak
Rá kel fel
vibrál szekere
pantomim ösztövér