„nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, …” *
látja-e lent az embert, és napjait az uralkodás,
a kapzsi akarat, gázolva mindenki lábnyomát,
ki keresztje alatt más utat választ,
utóbb már arra kényszerülve, hogy nyomtalant 

üzenetünket a holnapokba vivő gyermekeink
szegénységét, éhségük háborgó korgását, az erre vak
üres szólamok visszhangtalanságát az emelvényekről látja-e 

látja-e, hogy a bakter körül már senki sincs,
nincs zsibongás, kacagás,
… csak újrajátszás,
háborúké, újabb háborúké a való világ, és a virtualitás,
mintha-játékká avanzsálva, mert sikoly, zokogás nincs
a programokban, projekt a meghatározás 

az ember csak kontúr, szám és számolatlan,
a falakon már csak árny vagy lenyomat 

bennem minden pillanat kérdőjel, azok pontjai egyre
mélyebbre gyökereznek, felkiáltó jelekké magmánk felé,
talajért, melegért, a létért 

ők erdők már, kicsi e táj, a háta is szilánkos az ígéretektől 

mérges gombák szövik át az életet, és oldják, oldják,
bukott szárnyak robognak e glóbusszal, … de hova 

… és látja az angyal az írás e jeleit, viszi azok üzeneteit,
imát és fohászt, az otthonhoz, az Istenhez,
de nincs válasz, … emberek 

csak álarc, túlharsogás, kordon, rács, és szögesdrótokon
a szélbe szaggatott táj, gyerekek, asszonyok, apák története 

a lágert nem akarják lebontani, embert emberré hagyni, élni,
… hisz meztelenné lenne az éppen kis- vagy nagykirály 

nekem e táj akkor is hazám, házam, és neked is templomom,
Neked is, Eaton Darr 

* megj.: idézet Radnóti Miklós „Nem tudhatom” c. verséből