A Fiúhoz 

kereslek, kereslek,
aum ..., aum ..., aum, ... 

érzem, rezeg, vélem,
a nincs,
még a semmi sincs,
vibrál,
aum ..., aum ...,
és valami,
talán a semmi spirálja,
tekeredik,
még valami,
még,
indul és érkezik önmagába,
halad és terjed,
önmagából 

a lét, ... aum, ... aum 

... és rezeg, játszik,
utamon érzem, és, ... és
a tér,
majd az idő is ágaskodik,
majd, majd,
hogy kerek legyen az egész 

miért mesélem,
hiszen Te már előtte voltál 

hegyekké fonódik a hullám,
és köztes völgyekké,
homok fut a tenger alá,
le ne zuhanjon,
csak permetezzen a horizonton,
a levegőbe, az égre,
fény fesse, színesre,
és látom a földet, a kupolát tartja,
az élet magjait, gyökereit bujtatja, 

illatok lángjai bontják a kapukat,
a minden tudatát, és mindent az alatt 

aum ..., aum ..., aum ... 

felnézek, egyre kereslek,
a hang tajtékai mossák a tej útját,
és a mindenséget
játszva, hanggá nyitják a létet,
az igét,
és bennünk templomát,
folyton, és folyvást, ... aum ... 

várlak, keresztem,
már aludni sem merek

(Székács László; 2014)