… és hoztak három-három szöget.
- Ezekkel feszítsétek, … 

Hívőkké magukat. Akarták.
Ellene. 

Csak szavak, indulatuk pernye,
szél nélkül szelelnek.
Ki nem állnak. Szemét a domb része. 

Zsarátnok.
Azok se, szavuk hamu. Az se.
Talpuk parázs, korom a csipkebokruk.
Az emberré álcázott Föld is szenvedi őket. 

A szemetek fényét szarvazzák magukhoz.
Igétlen bukásuk a gáncs. 

A kórus sikít, bevizel. 

Nincs szög. Mind feszület lett.
Többre nincs szükség.
Már soha. 

A szekercét pokolra dugta a halál.
 

A fenébe, ez mind hamis.
Most is elénk toljuk, Krisztussá Jézust.
Nyálunkkal, protko napjainkkal.
Gerinccé topoljuk önelégülésünket.
Arctalan. Isten fel ne ismerjen. 

Hátha mégis van.
Purgatóriumra vágyunk.
Benne égetni arcunkat. Arccá. 

Szoborodni. Máz alá.
Felszarvazzuk az unokákat.