Úr:  Én az Úr vagyok, a te Istened
bízva bízz, s veled leszek 

ha a Mást hiszed, a zilált szajkót, az képzeted,
az bárki is, egoját belőlem veszed,
tudd, világodban Ember csak értem lehetsz 

Rajtam kívül ne legyen más istened 

csak akkor szólíts, ha jajgat a holnapod,
de hívj, mikor lopják, tépik szellemed,
kiálts, ha romjából faragod újjá az Embert 

Istennek nevét szádra hiába ne vedd
 

virágzáskor áhítsd az életet, a magot,
aratáskor köszöntsd az áldott Napot,
világnak gyermekkel szenteld a holnapot 

Szenteld meg az ünnepnapot 

Magjából szült Tulipán, világot virágnak,
törjön le szél, csapjon villám vagy balsors,
Ők a világi, szellemi, s lelki irgalom 

Tiszteld atyádat és anyádat 

nem vagy az Isten, a mindenség, a legfelsőbb,
nem teremthetsz Embert, sem életet,
Ő is én vagyok, hát vigyázz engem, meg 

Ne ölj 

kéjbe ne dobd, ne fetrengjen tiszta virágod,
s ne hörögd magadévá a látszat világot,
mert a kusza élv búja szellemi keserv, ezért 

Ne paráználkodj 

ha nappal rossz arccal, sunyin görnyedsz,
kilesed a kincset, pénzt, kenyeret, a másét,
tudd, rongy, fehér gallér és éjszaka sem  takar 

Ne lopj, tiszta maradj 

ne lopakodj, bizony ne, hamis vágyad kötelét
gáncs-szóval más nyakára ne tekerd,
mert kutyák vonyítják majd szagod az égre 

Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellenére 

kívánd a munkát, s téglát minden napodra,
neved égesd abba, legyen házad mások temploma,
értem és érte építsd, a közös imára, áldozásra 

Házát ne kívánd, az felebarátod áldott temploma 

Ember asszonyt, feleséget csak emberséggel,
jószágot, s egyebet csak munkájával érdemel,
ezért becsüld más ember érdemét, munkáját 

Ne kívánd felebarátod feleségét, s tulajdonát 

Úr:  bízva bízz, s veled leszek,
Én az Úr vagyok, a te Istened