az illat
a virágon szirmaiddá
vált
a világokká
kúszó nyelv magokká
lobog
a tegnapokká
csillag
és a ma
napokká gyűrűző ízeid
fordulnak felém
átnéznek
rajtam tükreikre
kaleidoszkóp fantáziál 

illatod fakaszt holnapot
most a végtelen
folyosó
végére
tovább már ne kilincselj 

... gondolat fut fel
feléd és egyre feléd