miért a keserű századok,
miért az elgyengült akarat,
miért? miért? 

átok? 

ül az ország hosszú méla lesben!
hol van, hol a felajzott nyíl:  a haza!
s célja:  a szabadság! 

hej, ősz Peterdi!
igazad volt talán,
nem ülhettük még a nászt! 

átok? 

ország és haza násza!  a szabadság!
hol lesz és mikor?
Vörösmarty már régóta strófázta! 

rázta a költő a poros kacagányt,
hogy hetykén az ország vállára dobja,
de csak porzott, porzott 

az ország századok óta busongott,
s egyre satnyult gerince, titkolt egoja,
álnok urak és külhatalmak törték, s tépte sorsa 

átok? 

átok!  átok az oktalan gyengeség,
derengett akkor is a hajnal, derengett,
de keleten, nem nyugaton, múltja keletén! 

látták a pirkadatot,
költők szavalták a reményt,
ország, s haza nászát, a szabadságot ihlették 

reformokról szólt a vers, az égzengés,
12 pontról a győzelem,
s a  ’48-as március hozta forró tavaszát 

ébredj magyar!  itt az idő!
tűzlelkű Petőfitől még Arany is lelkesült,
és Vörösmarty végre felderült 

micsoda idők voltak,
micsoda erők és akarat szunnyadoztak,
a magyarra magyartól tett átkok súlya alatt 

ébredj magyar!  szólt az idő!
szólt a kürt, talpra!  Himnusz és Szózat
szentelte küzdésre a magyart 

Haza! Szabadság! Nemzet!
Piros! Fehér! Zöld!
lobogjon tüzed, ez legyen jövőd! 

honvéd lett minden hazafi,
honvéd, s dicsőséget szerzett,
országot, hazát, szabadságot nemzett 

de ásták a sírt a balszerencse, a sok viszály,
kisebb népeink, rabtartónk, s a távoli segítők,
hogy e nemzet süllyedjen el derengése hajnalán 

átok ? 

bukott a nemzet, a sok vitéz és akarás,
magyar télbe dűltek, estek bujdosásba,
kik bele nem vesztek a csatákba 

Arad vára lett a bosszú-nyitány színpada,
s zengett hős tizenhárom vezérünk utolsó szava,
magyar hazának, szabadságnak szerelmet vallva 

jeges szelek vágták a magyart,
honvédek tartották tovább esküjüket,
s az ország újra hosszú méla lesbe dermedt 

átok ?   

hol van, hol a felajzott nyíl:  a haza!
hát nézz fel, ott van, ott, megfeszíttetve ! 

átok ? 

a magyar passio még nincs beteljesedve