Lábujjhegyen 

nehéz vagyok fénynek, virágnak,
és ráz a földbe húzó gondolat 

fogantatás, törtvonal, majd zárójelek,
kezdetem és végem,
az egyenlőség köztem jeltelen,
dioptriáim hálóvá karcosodtak,
radír sem marad soraim után,
ördögszekerek,
avagy szándékaim csupán,
minden virradatra vetülékké bontom
álmom, mintázni, a világot,
leképezni,
égig érni, tudatot harangozni 

vetődéses indulataim csendesednek,
erózió, csorbítás,
zöngés és zöngétlen,
libikóka, esti zsoltáraim,
Úr angyala suhint, talán agyam frissíti,
de az is lehet, csak fohászra buzdít 

fövenyre fut bomlani minden rögöm,
árapály Isten és az Én között