Teszem ezt az előtt a férfi előtt tisztelegve, aki jó 100 évvel megelőzte azokat az újvilági hangászokat, akik fantasztikus muzikalitásukkal, Afrikából hozott ritmusaikkal meghódították a világot. Georges Bologne de Saint-Georges, az nemesi származású Guadeloupe-i ültetvénytulajdonos és a kortársak egybehangzó véleménye szerint csodálatos szépségű, Nanon nevű, szenegáli eredetű rabszolga gyermeke, Joseph Bologne Chevalier de Saint-Georges hegedűművész, csembalista, zenekarvezető, zeneszerző, vívóbajnok, a Nemzeti Gárda ezredese hólyagfertőzés következtében 1799. június 10-én hunyt el Párizsban. E rövid írásban nem szentelem figyelmem szerteágazó tehetségének minden megnyilvánulására, gazdag életútját pár sorban lehetetlen bemutatni. Az Egyesült Államokat Párizsban képviselő, később elnökké választott John Adams „Európa legkiválóbb emberének” nevezte.

Ellentétben a legtöbb ültetvényessel, Georges Bologne, bár családos ember volt, nem tagadta meg sem „törvénytelen” fiát, sem annak édesanyját. Josephet hétéves korában apja magával hozta Franciaországba. Figyelemre méltó, hogy a testnevelésben, testedzésben elért sikerei mellett valószínűleg nagyon komoly zenei képzésben is részesülhetett. Zenei karrierje 1769-ben kezdődött az amatőrök számára fenntartott zenekarban, a Concert des Amateurs-ben. A párizsi közönség csodálkozva ismerte fel az együttes első hegedűsében Joseph Bologne vívóbajnokot. Az igazgató távozása után Joseph Bologne irányította az amatőrök együttesét.

Apja rangjának és vagyonának köszönhetően számos olyan kiváltságot élvezett, amit csak fehér, felső osztályú francia élvezhetett a 18. században, a Code Noir nem engedte meg, hogy örökölje apja címét és behatároltak voltak karrierlehetőségei is. Egy időben Marie Antoinette zenei tanára volt. A királynő gyakran megjelent koncertjein, olykor a zongorakíséretet is magára vállalta. Amikor a Királyi Operának új vezetőt kellett kinevezni, Marie Antoinette Chevaliert ajánlotta. Két énekesnő és egy táncos Marie Antoinette királynőhöz eljuttatott petíciója akadályozta meg, hogy kinevezését XVI. Lajos szentesítse: „Becsületünk és lelkiismeretünk finomsága nem engedné meg, hogy valaha is egy mulatt parancsának legyenek alávetve.”. Ahelyett, hogy a feladatot bárki más kapta volna, XVI. Lajos úgy döntött, hogy a pozíciót senki nem kapja meg.

Müller Ferenc 1783-ban fedezte fel az egyetlen Magyarország területén felfedezett elemet, az általa metallum problematicum-nak emlegetett fémet, melyet a berlini Martin Klaproth nevezett el tellurnak, majd az elnevezés örömét megkoronázásaként magát nyilvánította felfedezőnek. Emmanuel Schikaneder megbízásából a Varázsfuvola librettóját a Selmecbányai Bányászati Akadémia mineralógus diákja, Georg Metzler írta, aki az egy Monostatos kivételével a férfiszereplők karakterét az akadémia tanárairól mintázta. Sarastro Born Ignác személyiségét kölcsönözte, Taminoban Müller Ferencet tisztelhetjük. Monostatos Klaproth felfedezéslopó professzornak köszönheti gonosz jellemét, a korabeli, nem feltétlenül jóindulatú szóbeszéd szerint Wolfgang Amadeus szándéka ellenére, aki a riválisának képzelt Joseph Bologne Chevalier de Saint-Georges-t kívánta láttatni a kétes jellemű szerecsenben. 

Chevalier együtt Harcolt Thomas-Alexandre Dumas tábornokkal, a regényíró Alexandre Dumas apjával. Dumas munkásságának egyes kutatói úgy vélik, hogy Thomas-Alexandre Dumas volt Porthos inspirációja a Három testőrben, míg Aramist Joseph Bologne ihlette. Chevalier nagybátyját, Pierre de Bologne-t a korabeli Itáliában és Franciaországban többek között költőként tisztelték, tagságot nyert az olaszországi Bologni Inestricati Akadémián, magyar fordítókhoz eljutott hírnevét eredménytelenül kutattam. 

Joseph Bologne szerzeményei közül négy szimfóniájára szeretném az olvasók figyelmét felhívni, a Pilsner Philharmonic Orchestra előadásában. A lemezfelvételhez, ha nem is lehetetlen, de nem is a legegyszerűbb hozzájutni. A közismert zenei online csatornán Joseph Bologne, Le Chevalier de Saint Georges Symphonies címmel több kitűnő Chevalier felvétel társaságában megtalálható.

Mather Brown: Joseph Bologne portréja

Képzőművészeti alkotásként Mather Brown Joseph Bologne-t ábrázoló portréját ajánlom. Az arckép 1787-ben készült, Joseph Bologne londoni „követjárása” idején. Angliában részt vett az ország növekvő rabszolgaság-ellenes mozgalmában, és ő alapította a hasonló célokat kítűző Société des amis des noirs (Fekete Emberek Barátainak Társasága) elnevezésű francia társaságot.

Talán úgy illet volna, hogy Joseph Bologne-ről halála évfordulóján, június 10-énemlékezzek meg, azonban úgy vélem, amíg Amerika és Nyugat-Európa városaiban mélysötét indulatok csapnak össze világos szenvedéllyel, nem veszti el időszerűségét a 18. századi Franciaország rasszizmusának megidézése.