karácsonnyal kezdődtek, álarcok,
vigyázz,
illatuk kering ránk, össze, hírünkké
 

… és kiabálunk:   hol vagyunk
 

tovább ne űzessünk,
mag a paradicsomból, tudás a magból,
visszataláljunk, a magosabbra 

rezzen fény, róla a pelyhes idő,
… a tér csak tükör, a szarvainké 

csak kaparászok a mocskos vízre széleket,
hogy a parttalan végre vesszen,
… futni akarok, fel, és fel,

hazaérni, tisztán, ahogy születtem  

* 

két, három és vég nélküli  dimenziókból,
a gyök erek, kötnek, ide-oda,
most, ebbe a zárványukba,
a túl okról gabalyodtak, mint kúszó-szövők,
pillanat pillantók, itt már időkké hajnalodva 

… és lettem,
harmadik szememre kapott monoklivá,
hogy vigyázva meglássalak, kapu,
ördöglakattá váló vanília, fahéj, és narancs
illatmágia, madragóra labirintusa,
… és még csak ne is kopogjak e féreglyukba 

de ide hozott a sors Ariadne fonala 

itt a túl ezoldalán ködbeveszejt a cigányút,
vár, kátyús talpakon, lidércfény jelzőkkel,
… nem válogatós,
csak korlátok védhetnek, senkivé 

néha pocsolya csapkodással habzok,
rettegek, kivetetté, hogy
engem is kivetkőzötté dob a cent,
munkaétlen, munkaszomjan,
még füge sincs, még mutatva sincs 

osztozom a csigákkal, a házak alatt,
csúszkálok, őrült mániák a barátaim,
számolok, kiszámolok, egytől a végtelenbe,
így van csak jövőm, célom 

rólam, … rólam, önarcképhez sem találok
egy pohárnyi vizet, már hallom,
sohasem hallom, izgága álmom, így
sivataggá lesz világom, benned, Istenem