Székács László:

Bolygások

eltűnt csillanó árnyékunk
szarka suhogta

vágy a vagy minden alakja

arctalanná szárad rajtatok
a süket
vagy vak grimaszok
hangpora

a mimika
sötét anyaggá tűnik

és mi közétek keveredve

extraszensz vetületetek
a pont
a sejtmag
a semmivé embertelenedés

mert nincs kérdésetek
választ fel nem fogtok
és dics
miért csak lenéztek irígyen

egykristály menhír mutat le az égből
Napóra cöveke
óraláncán naplója vetésnek
a forgás „a” hangja az élethez

sarja a lét az árnyékunk

rónák rúnái rezonálnak
bizonytalant
fogadalmakat
a karmába kaparintott holnapok
tematikái

a vagy harcai ők
az árnyékainkért
visszhangtalan csengéseinkért
a fény kigyúlt a semmibe
kutat utánunk

én meg nem teremtettettem még
leszek
ha árnyékot vetek
talán kérdés vagy radír életterek

próbája