Az elítéltekkel szembeni enyhülés jelei a szabadságharc bukása után négy évvel, 1853-ban jelentkeztek. Ferenc József 1857. évi magyarországi körútja alkalmából kiadott harmadik amnesztia rendelet hat évnyi fogság után, május 11-én szélesre tárta börtönének kapuját gróf széki Teleki Blanka előtt.

Az évforduló alkalmából pár sor erejéig megidézem rabsága napjait.

Charles Loring Brace Magyarország 1851-ben című könyvében emlékezik a császári hatóságok kitüntető figyelmére és vendégszeretetére, melyet a nagyváradi börtön „vendéglakosztályában”, az amerikai diplomácia fellépése miatt csupán egy hónapig élvezhetett. Művében „hősi szellemiségű asszony” szavakkal jellemez egy bizonyos Teleki grófnőt. A Brace könyvében említett grófnő nem más, mint a hazai nőnevelés úttörője, az 1851. május 13-án letartóztatott Teleki Blanka.

Leöwey Klárát, - Teleki Blanka munkatársa és szabadulásáig rabtársa - júliusban zárták vizsgálati fogságba az Újépületben (Neugebäude), ahová október elején Blankát is átszállították. Teleki letartóztatása és a haditörvényszéki tárgyalás kezdete között 2 év és 12 nap telt el. Az ítélethirdetésre július 1-én került sor. Nem tudom megállni a Császári, Királyi Pesti Haditörvényszék Ítéletének idézését, az iratban annyira tettenérhető Ignatz Bilko hadbíró őrnagy és társai – napjaink szervilis beamtereire is oly jellemző – minden apró részletre kiterjedő figyelme, nevetséges, megbízóik kegyeit leső ügybuzgalma.

„Széki Teleki Blanka grófnő, hosszúfalvi, kővárvidéki, erdélyi születésű, 46 éves, katolikus hajadon, aki utoljára pálfalvi családi jószágán Szatmár megyében lakott, Lővei Klára, szigeti, Máramaros megyei, magyarországi születésű, 31 éves, reformfátus hajadon, az elhunyt Lővei József gazdálkodó leánya, aki utoljára báró Sztojka Imre lányának nevelője volt Szlatinán, és Erdélyi, valódilag Bernvallner Erzsébet, mányi, Székesfehérvár megyei, magyarországi születésű, 17 éves, katholikus hajadon, Bervallner Ferenc uradalmi erdész leánya, legutóbb Teleki Blanka szobalánya ügyében a törvényesen megállapított tényállás, mely sajátkezű irataikból s más körülményekből, részint pedig vallomások által is reájuk bizonyult az, hogy a két elsőbb a magyar forradalomban az 1849. április 14-diki debreceni felségáruló Konventhatározat előtti és utáni befolyásos részvételük folytatásául mindjárt annak legyőzése után, éspedig Teleki Blanka grófnő, mint vezető Párizsban a magyar  menekültekkel és Ausztria ellenségeivel összeköttetésben állott nővérével, Emmával, De Gerando özvegyével, Lővei Klára és az ő általa és a grófnő által lelki ráhatás útján befolyásolt 13 éves Erdélyi, valódilag Bervallner Erzsébet s a többi még vizsgálat alatt levő személyekkel, mint összeesküvők Magyarországnak az ausztriai koronától erőszakos elszakítására és függetlenségére irányuló szándékkal új forradalomnak az országban tervezésén és előmozdításán folytonosan működtek, e célra pedig különböző irányokban egyengették az utat, úgymint:

1. / Leányokat forradalmi elvek szerint neveltek, hogy mint anyák stb. majd hasonló elveket terjesszenek.

2. / Lázi tó tartalmú könyveket, iratokat és képeket terjesztettek a nép közt;

3. / A nép hangulatáról tudósításokat, kormányellenes híreket és mondákat gyűjtöttek, azokat forgalomba is hozták, és Párizsba De Gerando Emmának felhasználás végett megküldték; és

4. / Magyarország kitűnő forradalmi férfiainak életrajzát megszerezték s azokat a közelmúlt minden országbeli forradalmi hősei életrajzának nagyszabású gyűjteményéhez (mely Párizsban nyomtatás alá készíttetett) sorolták. E mellett Teleki Blanka grófnő a forradalom számára forma szerint tagokat toborozni igyekezett, Lővei Klára és Bemvallner Erzsébet tudomásával;

5. /Forradalmi nyomtatványok kiadásához nemcsak tetemes pénzösszeggel járult, hanem ily munkák számára önmaga által készített cikkeket is szolgáltatott; tudva

6. / Szökevény és felsőbbségileg üldözött, felforgató párti, emisszáriusság erős gyanújában állott személyeknek szállást adott és azokat elfogatás ellen óvta; végre

7.  / Egyletet alakított politikailag kártékony tartalmú könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására, és olcsó kiadásokban terjesztésére; Lővei Klára e célra mint tag résztvevőket toborzott, Bemvallner Erzsébet pedig egyetértett velük.

Ezen felül Teleki Blanka grófnőnél 770 forint és Erdélyi Erzsébetnél 5 forint magyar törvénytelen pénzjegy találtatott.

Ennélfogva a folyó évi május 25-én tartott teljes haditörvényszék tárgyalásán úgy ítéltetett, miszerint Teleki Blanka grófnő, Lővei Klára és Erdélyi, valódilag Bemvallner Erzsébet a 3- ik haditörvénycikk és a magas cs. k. III. hadsereg parancsnokság 1849. július 1-jén kelt hirdetménye értelmében felségárulás bűnéért, a legelöl és legutoljára] nevezettnél az 1849. július 1-jei proklamáció értelmében súlyosbító körülményként úgynevezett Kossuth-bankj jegyek eltitkolásáért, tekintettel a katonai büntető törvénykönyv 34-ik cikkére, Teleki Blanka grófnő 10 évi, Lővei Klára 5 évi várfogsággal büntettessék, Erdélyi, valódilag Bernvallner Erzsébetnek pedig a 13 hónapi vizsgálati fogság büntetésül számíttassák be. Ezen ítélet f. évi június 19-én legfelsőbb megerősítést nyert, azon hozzátétellel, miszerint Széki Teleki Blanka grófnőnek és Lővei Klárának a vizsgálati fogság a kimért büntetési időbe betudassék; majd f. hó 22. kihirdettetek és foganatosíttatott. Pest,jún.30. 1853.

A cs. kir. pesti haditörvényszék”

A büntetés letöltésének helyszínéül Kufstein várbörtönét jelölték ki. Kufstein látványa felhorgasztotta Teleki Blankában hajdani művészi ambícióit „a hanyatló nap sugarai rásütöttek a koporsóra, mely annyi életet vett el és rövidített meg: a magas hegyek közül szűk völgyben is kiemelkedő kufsteini várra... Mi kár, hogy nincsenek rajzszereim: milyen szép lenne a haldoklónak lefesteni saját koporsóját!”

Szabadulását követően Leövei írásban igyekezett élményeit megörökíteni. Három várparancsnok jó-, illetve rosszindulatát ismerte meg a három kufsteini év alatt. Első rabtartójuk egy Bács megyei magyar, bizonyos Nehiba József. A magyar parancsnok jóindulattal viseltetett a két „hölgyvendége” iránt. Sétát engedélyezett, Teleki Blanka visszakapta addig tiltott rajzeszközeit. Sajnos Nehiba pár hónap múlva elhalálozott. Ideiglenes utóda, egy Kämpf nevezetű, hitvány alak, aki mindennapi apró örömeit és rangbéli emelkedésének zálogát krudélis cselekedetek végtelen sorában vélte megtalálni. A véglegesen kinevezett várkapitány, Josef Mercandin gróf, aki, ha Nehiba kegyes természetéhez nem is ért fel, kedvezőbb körülményeket biztosított foglyainak Kämpfnál. Négy hónappal Leöwey szabadulása után a „státusbörtönök akadémiájából” (Jókai) Teleki Blankát Laibachba (ma: Ljubljana) szállították. Egy évnyi, a laibachbahi Citadellában töltött fogvatartás után, 51 éves korában friss szellemmel, de kimerült, meggyötört testtel érte a szabadság.  

 

Teleki Emma szerint nővére anyai, Brunszvik ágtól örökölt hajlama igen korán megmutatkozott a rajzolásra, festésre. Blanka könyvek segítségével képezte önmagát. „A rajznak minden nemét kitanulta, s rajzón, toll és krétán kívül rajzolt ezüst vesszővel is kutyabőrre...”  Blanka festőművészi álmai szertefoszlottak 1828-ban egy veszélyes betegség miatt abbahagyta képzőművészeti tanulmányait és Pestről kényszerűen visszatért Erdélybe. Betegségével kapcsolatban Blanka melankóliát említ, Emma viszont azt jegyzi fel, hogy nővére vért hányt, s hogy az élete is hajszálon függött. Teleki Blanka legismertebb alkotásai Nehiba József várparancsnok engedélyével készült, Kufsteini várat és vidékét bemutató rajzai, börtönjelenetek 

Teleki Blanka: Teleki Blanka és Leöwei Klára a kufsteini börtönben

 

Míg Teleki Blanka rajzolással enyhítette rabszobájuk – két egymásba nyitható cella – unalmát, Leöwei Klára egyetlen versét, a Két testvér börtönt vetette textilre. (Mivel Kämpf elkobozta az írásra, rajzolásra használt papírokat, Leöwei - egyéb lehetőség híján – lepedőjére írta a verset.) Amikor egyik kufsteini fogolytársuk, Csiky Sándor 1854-ben amnesztiával szabadult, a ruhájába rejtve csempészte ki a lírai ágyneműt. Leöwey opusza kétségkívül nem ostromolja a költészet felhők fölé magasodó ormait, azonban úgy gondolom, a csúcskísérlettől ez esetben eltekinthetünk.

Leőwey Klára: A két testvér börtön 

Kufstein várnak van egy hires tornya,

Mely messze sugárzik a völgyben.

De fénye nem áraszt boldogságot

Hanem mély bánatot a szivben.

Nevezik e borzasztó nagy fészket

Jellemzőleg: Császár toronynak,

Hisz ilyet csak császár gondolhat ki

A jó honfiakat kinzólag.

A történészek komoly muzsája

Busan emlékezik felőle,

S a nép ajkán fennmaradt ősmonda

Nehéz könnyeket csal a szembe.

A szabadságért kuzdő [30] bajnokok,

Elfogatva századok előtt,

Büszkén hordták a zsarnok lánczait,

Évekig e zord falak között.

Itt szenvédtek ezernyolczszáz hatban,

És azelőtt sokkal, s azután,

Kik az önkény zsarnok hatalmának,

Nem hódoltak meg soha gyáván.

S az eltiprott dicső lengyel nemzet

Szabadságért küzdő fiait,

Harmincz egyben ide hurczolták el

Mint hazájuk szent martyrait.

S kinek a vad muszkának ágyuja

Öldöklő tüzes golyóival

Nem árthatott a véres harczmezőn

Számtalan megtámadásival.

Azoknak e rémes falak között,

Ezer lassu kinokkal küzdve,

Kellett nemes éltöket veszteni

Az osztrák vészes börtönökbe.

Itt töltött el hét nagy, hosszu évet,

A hős lelkü iró Kazinczi,

És több szilárd honfi kik valának

Az elszánt Martinovics társi.

 

Magas torony ez és majd felnyúlik

A felhő torlaszok közibe,

S’ mig tetejébe juthatsz alólrúl,

Kell lépned vagy 700 lépcsőre.

S e lépcsők oly nedvesek, sötétek

S ridegek, mint utja sirboltnak,

Nem hiában! mert zsarnok kénye,

Tartja várait élő sirnak.

S ha vészes légü lépcsőzeten,

Nagy sokan nehezen felérsz,

A torony legfelsőbb emeletén

Egy rémes sötét csarnokba lépsz.

Közepén egy roppant vastag oszlop,

Tartja a tömör boltozatot,

S körül a mély csarnok szürkés falán,

Látsz mindenütt nehéz vasajtót.

 

Egyik szögletben halomra vetve,

Áll több, mázsás sulyó kőgolyó,

Melyet hajdan a rabnak lábához,

Lánczczal fűzve tett a vad kinzó! –

Siri csend van e rémes folyosón,

Mintha lépnél haltak honába,

Csak az őrök bús komor lépése

Emlékeztet még a világra.

S a nehéz lakatos ajtók közül

Foglár felnyit egyet számodra.

S egy kis sötét előzugba lépel,

Melybe nyilik két lyuk ajtaja.

Parányi e két szük bolt ablaka,

S az is alant áll szint a földön,

Háromszoros vas rostély vonja be,

Hogy a napsugár át ne törjön.

E két testvér börtön lett tanyája

A két lelkes magyar rabnőnek,

Ilyen lakkal látta el a császár,

Mit mondhatnál inkább ketrecznek.

És miért zárták ide a nőket?

Mert hőn szerették hazájukat,

S meg nem hajolának hódolattal,

A vértszomjazó hadibirónak.

 

És mert lelköket meg nem törheté,

Azért dühöngő bosszujába,

Elitélte, hogy hosszas kinzásal

Bezárhassa Kufstein várába. 

 

Muzsikának Teleki Blanka kortársa, Széchényi Franciska Sechs Länder című zongoradarabját ajánlom. 2018-ban jelent meg a Széchényi: Piano Music from a Hungarian Dynasty, 1800-1920 zenei CD. A lemez Széchényi Lajos, Széchényi Franciska, Széchényi Imre, Széchényi Ödön, Széchényi Felícia, Széchényi Andor és Széchényi, Gisa szerzeményeit tartalmazza.

Az első magyar zeneszerzőnő személyét egyesek Széchényi Franciska személyében vélik tisztelni, más vélemények szerint viszont Koháry Mária Antónia Gabriella büszkélkedhet az elsőséggel. Koháry fennmaradt zongoraszonátája kéziratos példányát Bécsben őrzik. Sajnos a művet nem ajánlhatom, az interneten nem találtam meghallgatható felvételt.

 

Széchényi Franciska: Länder

https://www.youtube.com/watch?v=oB9hOdAujhE

 

Leöwey Klára poétai nekibuzdulásához hasonlóan Széchényi família szeretettel formált zenei gyöngyfüzérei sem ostromművek, azonban kedvességük, bájuk ellenállhatatlanná varázsolja a kis darabokat. Minden kedves olvasónak, akinek nem található meg készletében a Széchényi: Piano Music from a Hungarian Dynasty, 1800-1920 hanghordozó, de e rövid zongoramuzsika által kedvet érez az imént felsorolt Széchényi családtagok zenei fantáziájával megismerkedni, jó hírrel szolgálhatok, a teljes lemez meghallgatható a közismert videómegosztó csatornán.