A NASA Mercury-programjában ez volt az első eset, hogy a Mercury űrhajó fedélzetén átlépte a világűr határát, az úgynevezett Kármán-vonalat. A siker második évfordulója után egy nappal, 1963. május 6-án szőllőskislaki Kármán Tódor, vagy külföldön ismert nevén Theodore von Kármán, a világűr határának névadója Aachen egyik termálmedencéjében szívinfarktus következtében elhunyt.

Kicsit városi legenda, kicsit több a történet, ahogy Kármán Tódor érdeklődése a repülés felé fordult. Barátjával, Vészi Gyulával közösen bérelt lakást és a Sorbonne-on Marie Curie előadásait hallgatták. Vészi nővére, Margit – Kármán fizikán kívüli fantáziájának megragadója – egy nap azzal a hírrel érkezett, hogy másnap történelmi esemény várható: először lesz két kilométeres repülés Európában, és ő tudósítani fog róla egy újságot. Kármán erre azt felelte, hogy „reggel 5 órakor nem érdekelnek a történelmi események”. ennek ellenére megjelent a bemutatón, ami hatására az űrkorszak egyik elindítójává vált.

Születése – 1881. május 11. - halála és a közreműködésével létrejött első amerikai űrrepülés évfordulóin életének Indiana Jones filmekbe illő, személyiségére jellemző kalandos epizódját szeretném megosztani.

Kármán Tódor a világháború után a szovjet fővárosba volt hivatalos, hogy megjelenjen a Vöröstéren tartott győzelmi felvonuláson. Ezt követően részt vett Sztálin bankettjén. Hazaútra készülve a moszkvai repülőtéren összetalálkozott Szent-Györgyi Alberttel, aki az Orosz Tudományos Akadémia alapításának 220. évfordulóján Magyarországot képviselte. Elfogta a vágy, hogy ellátogasson Budapestre. (Vízum nélkül abban az időben eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett azoknak, akik ismertek lehetetlent. Kármán nem ilyen ember volt, egyik híres mondása: „A természettudomány azt írja le, ami van. A technika azt is megcsinálja, ami még nincs.”) Amikor tudomást szerzett arról, hogy Szent-Györgyi orosz katonai géppel utazik, helyet foglalt az orosz gépen és hazarepült Budapestre. Arra a repülőtérre érkezett, amelyiken a világháború előtt dolgozott. Budapesten a futárpostát kezelő orosz tisztet megkérte, hogy hozza be a városba őt és a barátját. Amikor a tiszt érdeklődött, hogy Kármán Budapesten lakik-e, ő azt válaszolta, hogy már gyerekkorában is itt lakott. Néhány nap múlva felkereste az Amerikai Katonai Missziót, ahol értesült, hogy Washingtonban már nagyon aggódnak érte. Mivel Moszkvában eltűnt Arnold tábornok látóteréből, úgy képzelték, hogy az oroszok elfogták, esetleg kivégezték. Egy amerikai ezredes és a Time riportere kísérte el a budapesti repülőtérre. Az orosz őrnek feltűnt, hogy többen szándékoznak az amerikai katonai gépre szállni, mint ahányan érkeztek. A Time riportere mentette meg a helyzetet, azt állítva, hogy Kármán az orvosuk. 

A mai festményt, zenét és verset Kármán tiszteletére a repülés köréből kerestem.   

Vaughan Williams kompozícióját egy csodás apró, lény szárnyalása ihlette. Több felvétel található a Youzube-n, én a Hilary Hahn közreműködésével a George Enescu Fesztiválon készült The lark ascendens felvételt javaslom. A zenei kalandozásra hajlamos olvasók figyelmét felhívom, hogy a kínálatban találhatók olyan előadások, melyekben a hegedűszólót fuvola helyettesíti. Kellemes zenehallgatást kívánok! 

Ikarosz kétségkívül vakmerő és úttörő vállalkozást hajtott végre. A nem megfelelő technológia, anyagválasztás, megfelelő tapasztalatok hiánya és az atyai tanács ellenére a Napkörüli pálya felé kacsingatott, közvetlenül az első légibalesethez, közvetve pedig ahhoz vezetett, hogy hosszú időre elvette az emberek kedvét a madárszerű repüléstől.

Pieter Bruegel Ikarosz bukása című festményén ezzel ellentétben Ikarosz, mintha mellékszereplő lenne, nem a középpontban látható, mérete miatt nehezen lehet észrevenni. Mintha az esemény véletlen szemtanúja lennénk.

Pieter Bruegel: Ikarosz bukása

Egykoron királyt választottak Rákos mezeje a középkorban királyválasztás helyszíne volt. A múlt század tízes éveitől a levegő leendő királyai és kíváncsiskodók jártak Rákosra. Kezdeti kudarcok a kibicek közül egyeseket inkább az aeroplánok szárnyai helyett a gúny szárnyaira sarkalltak:

Repül a fecske, repül a gólya, 
Repül a franciák Bleriotja, 
Repül a Paulhan, repül a Latham, 
Warhalowsky is repül már tán, 
Repül a gólya, repül a fecske, 
A német sas, az olasz kecske, 
Csak a szegény magyar turul 
- gurul.