A Mednyánszky család számos tagja égetett kortársainál jelentősebb jelet a múló időre. E helyen a család három tagjáról emlékezem meg.

Egy legenda szerint a lengyel származású Stibor vajda kedvenc udvari bolondjának, Beckónak. Várat építtetett a Vág folyó felső szakaszán, egy kiugró sziklaszirten. Egy vadászat alkalmával az egyik szolgája véletlenül megsebezte a hirtelen haragú vajda kedvenc agarát. Szerencsétlen szolgáló hasztalan könyörgött, a nagyúr a beckói vár faláról a mélybe vettette. „Egy év és egy nap múlva találkozunk” kiáltott átkot a szolga mielőtt halálra zúzta magát. Pontosan egy év és egy nap múlva beteljesült az átok. Kiadós lakoma után a vajda szomját mohón oltva megrészegedett és elaludt a várudvarban. Alvás közben egy kígyó (más változat szerint kettő) kúszott Stibor vajdához, s kimarta mind a két szemét. A fájdalomtól eszét vesztett ember menekülést keresve, egyensúlyát vesztette azon a helyen, ahol a szolga ledobatott, alázuhant és azonnal szörnyethalt. Azóta két fekete holló kering a vár felett. Egyik madár maga a vajda, a másik a felesége, Dobrochna, ki tőrt döfött saját szívébe, hogy kövesse urát a halálba.

Sem Stibor vajda kegyetlenkedése, sem a vár mondabeli eredete nem felel meg a valóságnak. Luxemburgi Zsigmond királytól Stiborici Stibor 1388-ban kapta meg Beckó várát 14 községgel egyetemben Pozsony és Nyitra megyékben, de tudjuk, hogy már a 12. században vár magasodott a bérctetőn. A vajda 1414-ben halt meg, töredékes sírkőmaradványai a székesfehérvári bazilika romjai közül kerültek elő. Fia és vagyonának örököse, az ifjabb Stibor sírkövét a Budapesti Történeti Múzeumban lehet megtekinteni.

Beckó (Bolondóc) várát a Rákóczi-szabadságharc után két évtizeddel tűzvész pusztította el, azonban a közelmúltban felújították és rendületlenül állja a turisták végtelen ostromát.

1216-ban II. András Örökösödési terveinek megfelelően Magyarországra hozta a lengyel Leszkó herceg lányát Salomét, hogy fiának, Kálmánnak menyasszonya legyen. A Mednyánszky család ősei Salomével érkeztek az országba. A király a Trencsén megyei Mednén juttatott birtokot a Mednei családnévből több alakváltozáson keresztül a ma ismert Mednyánszky nevet viselő család őseinek.

A 16. sz végén, 17. sz elején Mednyánszky Miklós a Bolondóczi vár akkori urához, Bánffy Jánoshoz került titkárnak. A Stibor vajda leszármazottaiból létrejött Stiborida nemzetség számos tagja kötött házasságot a beckói Mednyánszkyakkal, így a két család rokoni kapcsolatba került egymással.

A beckói ág sarja volt Mednyánszky László őrnagy (a festő Mednyánszky László nagybátyja). Az őrnagy Liptóvár elestekor osztrák fogságba került. 1849. április 22-én született halálos ítéletét sem Windisch-Grätz, sem Welden nem hagyta jóvá, Haynau azonban kinevezése után haladéktalanul elrendelte az ítélet végrehajtását, mely június elsejéről másodikára virradó éjjel (egyes források szerint június 5-én) a pozsonyi vár mögötti Szamárhegyen megtörtént. A szemtanúk szerint az őrnagy nyugodt arccal várta sorsa beteljesülését, míg a jelenlévők – a romantika emlékeket nemesítő természete szerint még a hóhér is – zokogtak. A Haynau személyéhez kapcsolt megtorlások első vértanúi Mednyánszky László őrnagy és a vele együtt kivégzett Gruber Fülöp tüzérfőhadnagy.

A család leghíresebb tagja báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László festőművész. Híres volt egyszerű öltözködéséről, a kor főúri szokásaitól eltérő egyszerű életformájáról. Testvére, Margit javára lemondott örökségéről. Bár majd minden nyáron visszatért a család nagyőri kastélyába, igazán az elesettek, a szegények világa, a társadalom perifériáján élők világa vonzotta. Eladott képeiért kapott pénzét szétosztotta a rászorulók között. A világháborúban - önkéntes hadifestőként teljesített szolgálatot, megjárta Galícia, Szerbia és Dél-Tirol háborús színtereit – pénzküldeményei felét elosztogatta, a megmaradt összegből csokoládét, dohányt vásárolt a sebesültek részére. Olasz  katonák fegyverük tüzét soha nem irányították az Il Santonak (Szentnek) nevezett, furcsa, festőköpenyt viselő, vázlatfüzetébe frontot, sebesülteket, halottakat rajzoló, a körülötte röpködő lövedékekre ügyet sem vető öregemberre. Egyikük mégis egyszer könnyű sebet ejtett a vállán. Bajtársai haragját nem kerülhette, alaposan ellátták a baját, rálőtt a Santora.

Mednyánszky László: Öreg csavargó

A család egy másik, sissói ágához tartozott Mednyánszky Berta, Petőfi szerelme. 1845-ben ismerkednek meg Gödöllőn, mindössze kétszer-háromszor találkoztak, de kölcsönös vonzódtak egymáshoz.. Petőfi levélben megkérte a zord atyától imádott hölgye kezét, ám Mednyánszky János elutasító volt: „poétához, pojácához nem adom a lányomat... ennyivel tartozom az őseimnek.” A csalódott költő az év végén jelenteti meg a Szerelem gyöngyei című kötetet harminckilenc, Mednyánszky Bertának írott verssel. Berta utólag szerzett tudomást az apja és költő között történt levelezésről. Később így emlékezik kapcsolatuk megszakadására: "Akadtak, akik azt mondták, hogy kaczér játékot űztem vele. Mások ismét úgy vélekedtek, hogy az én gyöngéd érzésemet az ő heves szilaj-sága megsértette és azért kosaraztam ki, amikor megkért. Voltak olyanok is, akik azt irták rólam, hogy Petőfit sohasem szerettem. Nos, e föltevések mind igaztalanok.” Csak két emléke maradt a költőtől: a "Szerelem gyöngyei"-nek 1845-ben az ő számára készíttetett példánya, borítóján a felirattal: SZERELEM GYÖNGYEI BERTÁNAK. A másik megmaradt ereklye egy kis csokor préselt virág. A féltve őrzött emlékeket Berta halála előtt a Petőfi társaság megőrzésére bízta.

Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom. 

Mednyánszky László megrendítő erővel ábrázolta a kiszolgáltatottságot, reményvesztettséget. Hallgassuk meg az általa megörökített és minden örökítetlenül maradt széltépte lélek tiszteletére Kodály Zoltán Esti dalát.