Megfigyelte, hogy hideg víz hatására a vizsgált személyek szeme ellentétes irányba mozdul, mint meleg víz hatására, továbbá, hogy a langyos víz nem okoz szemmozgást. Megfigyeléseiből következtetett arra, hogy a belsőfülben található labirintusszervét kitöltő folyadék (endolimfa) és ennek hőhatás vagy gyorsulás által kiváltott áramlása tájékoztatja az agyat a fej elmozdulásáról.

Az I. világháború kitörésekor Bárány önként jelentkezett orvosi frontszolgálatra. Przemyśl elestekor orosz fogságba kerül, melyet a turkesztáni Merv város közelében tölt. A táborban talált rá egy orosz tiszt, aki átnyújtotta a Stockholmból érkezett táviratot, melyben értesítést kapott, hogy megkapta a Nobel-díjat.

Károly főherceg, a Svéd Vöröskereszt elnöke Konstantin nagyherceg, az Orosz Tudományos Akadémia elnöke közbenjárását kérte Bárány elengedéséért, hogy Stockholmban átvehesse a élettani-orvosi Nobel-díjat.

Bárányt Mervből előbb Kazanyba szállították, ahol a parancsnokló orosz tábornok gyermekkori betegségből eredő térdízületi merevségére tekintettel elrendelte szabadon bocsátását, Finnország érintésével Svédországba távozhatott.

Nobel-beszédében Bárány méltatta Hőgyes Endre érdemeit, a vesztibuláris rendszert érintő vizsgálatait, ahogy azt 1961-ben egy másik magyar tudós, Békéssy György fizikus, akinek a belső fülre vonatkozó kutatásai és megfigyelései szintén élettani-orvosi Nobel-díjat érdemeltek. A díszvacsorán Békéssy beszédében említette: „Mint tudjuk, az otológia (fülészet) első Nobel-díjasa Bárány Róbert volt. Nem hiszem, hogy ez puszta véletlen. A fülészet Magyarországon komolyan érdekli a kutatókat, magas színvonalat ért el. Mindig az volt az érzésem, hogy kellett lennie egy kimagasló egyéniségnek, aki az utat mutatta. Soká nem találtam a nevét egy szakkönyvben sem, de az egyik nap mégis ráakadtam. A neve Hőgyes Endre....”

(Hőgyes kioperálta a labirintust a kísérleti állatokból, így az állatok elveszítették irányérzéküket. Egyetemi tanulmányaim során, béka labirintusszervét fogorvosi fúróval roncsoltuk e tény megfigyelése céljából. A beavatkozást követően szegény, funkciócsökkent kétéltűek élete egyéb élettani kísérletek, megfigyelések kedvéért igen rövid időn belül véget ért. Tudván, hogy a feladatsorok végrehajtása közben felhasznált vegyszerek hőlabilisak, a békacombok panírba forgatva, forró olajos fürdőkezelés után tányérba kerültek, ily módon a kis állatok élete nem csupán a tudomány oltárán áldoztatott fel.)

A díj átvétele után Bárány visszatért Bécsbe, ahol az orvostársadalom féltékenységgel, irigységgel fogadta, a Bécsi Egyetem tanácsa elutasította álláspályázatát. Elfogadta az Uppsalai Egyetem meghívását. 1936. április 8-án, két héttel hatvanadik születésnapja előtt Uppsalában hunyt el.

Paul Gauguin szerencsétlenül sikerült arlesi vendégjátékát követően, a súlyos mentális zavarokkal küzdő van Gogh borotvakéssel lenyisszantotta füle egy darabját. 2016 nyarán jelent meg Bernadette Murphy amatőr kutatónő, Van Gogh's ear: The true story (Van Gogh füle: A valódi történet) című kötete. Bernadette Murphy egy kaliforniai egyetem könyvtárában állítólag megtalálta annak az orvosnak a feljegyzéseit, aki a festő fülsérülését kezelte. Az orvos rajzai szerinte azt bizonyítják, hogy az eddigi vélekedéssel ellentétben nem csupán a fülcimpáját nyisszantotta le, hanem pont fordítva, az auricula (fülcimpa) kivételével lemetszette a teljes bal fülét. A szenzációs „felfedezések”, mint a van Gogh fülére vonatkozó is, kivétel nélkül felébresztik bennem a gyanút a kutató, jelen esetben egy műkedvelő múltbolygász értékítéletét illetően, vajon a bejelentést követő médiafény arányos-e a hitelességgel. Bernadette Murphy eredményét is óvatos kétkedéssel fogadom. A köztudat és az annak ellentmondó új teória tökéletes egyezést mutat a levágott testrészt illetően, van Gogh a helyi bordélyházban szolgálatot teljesítő Rachel művész(?)nevű lánynak adta át „megőrzésre”. A fül további sorsa ismeretlen.  

Vincent van Gogh: Pipás önarckép levágott füllel

A van Goghot ellátó orvos, Dr. Félix Rey rajza (bancroft Library UC Berkeley)

1801-ben Beethoven egyik barátjához írt levelében beszámolt hallásának romlásáról: „hallásom az utóbbi 3 évben rohamosan romlik. Füleimben éjjel-nappal állandó sípolást és zúgást hallok. Bármily egyéb foglalkozás esetén ez elviselhetőbb lenne, az enyémben azonban ez tényleg ijesztő... „

Az ezt követő másfél évtized alatt szinte teljesen elvesztette hallását, környezetével írásban kommunikált (beszélgető füzetek). Komponálás közben dobverőt szorított fogai közé, melynek átelleni végét a zongora fedőlapjához érintette, a koponyacsontok rezgésbe hozásával váltak számára érzékelhetővé a hangok.

(A Xantus János rendezte Eszkimó asszony fázik című játékfilmben /1983/ a süket állatgondozót alakító Lukács Andor is dobok segítségével „hallott”, a dobokra feszített bőr rezgését érzékelte ujjbegyeivel, így közvetett ismereti alakultak ki szerelmi riválisának /Boguslaw Linda/ muzsikájáról.)

A konyhafőnök ajánlata:

Ludwig van Beethoven: Zongoraszonáta No. 31 Asz-dúr Fischer Annie előadásában.

Akinek nincs lehetősége CD-n, vagy egyéb hanghordozón meghallgatni a felvételt, megteheti YouTube csatornán keresztül. Ellenőriztem, szerepel a repertoárban.

Nem tudom Gyóni (Áchim) Gézát összetalálkoztatta-e sors Bárány Róberttel Przemyśl erődjében, adódott-e alkalom két gránát robbanása között váltani egymással baráti szót? Az erőd eleste (1915. március 22.) másnapján Gyóni Géza és szintén Przemyśl erődjében szolgált testvére megkezdte kálváriaútját fogságának helyszíne, a szibériai Krasznojarszk városa felé. Öccse halálát követően elhatalmasodott rajta az anyai ágon örökölt elmezavar. Két és fél héttel testvére halála után, 1918. június 25-én, napra pontosan 33. születésnapján távozott az élők sorából. Latrok között című verse ürügyén lopakodunk költészetbe, Bárány Róbert és Gyóni Géza talán ismeretlenül együtt töltött przemyśli napjaiba, hónapjaiba és a 135 ével elmúlt április 22-be,.

Gyóni Géza: Latrok között

Tovább, tovább… ez a parancs.
Tovább, tovább a barmok útján.
Lakatlan, végtelen a puszta
S naptalan, szürke ég borul rám!

Hej, messzi még a Golgota?
A poroszlót hiába kérdem.
Kereszt alatt, gyászom alatt
Meg-megcsuklik elgyötrött térdem.

Hej, messzi még a Golgota?
Egy csöpp italt, bár ecet volna!
S elfojtott könnyeim vize
Szivárog csak rekedt torkomra.

Latrok között a Golgotára
Uram, Uram, miért üzesz engem?
Mint a titok hallgat a puszta
S egy varjú száll a végtelenben.

(Krasznojarszk, 1916.)

Képek:

Vincent van Gogh: Pipás önarckép levágott füllel

A van Goghot ellátó orvos, Dr. Félix Rey rajza (bancroft Library UC Berkeley)