Tudom, hogy vannak nők, akik nem szeretik ezt ünnepelni, mert ők inkább emancipálttá akarnak válni, egyenjogúvá válni, szinte férfiként akarnak élni. Szerintem ők tévednek abban, hogy a nőt egy szinten kellene kezelni a férfiakkal. Miután régen a nőket elnyomták és sokkal alacsonyabb szinten tartották a férfiak, jogosan merült fel az egyenlőség mértékének igénye. Csakhogy a nőket nem egy szinten a férfivel, hanem sokkal magasabban kell tekinteni és fel kell nézni rájuk. Rátok!

Kis történet a nők elismeréséről: Az aranykorban a nők feladata volt a tűz őrzése (benső isteni tűz és az otthont melegítő tűz is) évezredeken keresztül a Veszta szüzektől az otthon összetartó erejének megteremtéséig és a család ilyen gyönyörű erővel való gondozásáig, amely még az 50-es évek paraszti házaiban is jelentős mértékben jelen van. (Előbbiről Szepes Máriát javallott olvasni, utóbbiról érdemes meghallgatni Molnár V Józsi bácsi bámulatos előadásait a parasztságban még a múlt században is meglevő ősi nőiség fontosságáról, akik otthont teremtettek, utódokat hoztak).

A középkorban bizony nagy számban küldték a nőket a máglyákra, mert erősek voltak, esetleg túlságosan sokat tudtak a természet titkairól, a gyógynövényekről és megérzéseiket kinyilvánították… (Wass Albert Kard és Kasza is beszél erről)

Az 1760-as években is még megbotránkoztatóan találták és felpofozták azon nőt, aki olvasni, írni tudott (lásd Karády Anna A füredi lány c könyvében).

Aztán a 20. század elején a bátrabb nők végtelen sokat tettek a nőmozgalmaikkal az egyenjogúságért, aminek itt volt az ideje már régen. 120 évvel ezelőtt kezdték, hogy valamiképpen elfogadottá váljanak a nők is az akkori társadalmakban. De ez csak lassan ment egy bebetonozódott világban.

A lassan, de biztosan kibontakozó példájukat tekintve, lehet reményünk, hogy a mai materiális állapotokból az ember ki tud mászni egy magasabb szellemi szintű aranykori, közösség alapú létbe. (Amiről sokan írunk isteni üzenetű könyveket)

A 20. századelőn még teljesen normális volt, hogy 18 éves koráig igyekeztek a magyar lányokat kiházasítani (szülők által kiválasztott férjjel), hogy nehogy 20 éves korukra vénkisasszonyokká, vénlányokká váljanak (a fent említett szerzőkön kívül Müller Péter Anyám titkos könyve is említi).

Gandhi és Tagore az 1940-es években még keményen küzdött azért, hogy a már több mint fél évszázada angol „nyugati szocializálódás” mellett Indiában a nők is emberi szerepet kaphassanak és pl. megtanulhassanak írni, olvasni. (Bakos Attila előadása Tagore-ről )

A 2. háborút követően a nők rendkívül sokat tettek azért, hogy újra életteret teremtsenek a férfiak által szétlőtt városokban (Riebe Berlin nővérei trilógia).

Az 50-es évek traktoristalányok mozgalma a férfiak pótlására irányult, de benne volt az is, hogy bizonyítani szerették volna a nők, ők is képesek a házon kívül is komolyabb dolgokat tevékenykedni. Hiszen a régi világban, régiségben, a ház és a benne levő dolgok, meg a közvetlen ház körüli dolgok (virágoskert, kis zöldségkert és a háztáji állatok) tartoztak a nőhöz. A férfiak dolga volt a jószág kezelése. A nagy állatok és a magyar nyelv gyönyörűséges másik jelentésével a birtok, mint jószág rendezése. Most másként van.

Az 1980-as években (ha megnézel egy korabeli dokufilmet) az úton az autókat főként férfiak vezették, nők alig. És a gyárak, cégek élén is csak elvétve volt található nő.

Aztán 2022-ben már számos helyen el sem tudjuk képzelni, hogy férfit keressünk.

Aki írásaimat olvassa, tudja, hogy a férfiak energetikai dolga (a vaskor rozsdájának termelése) sok ezer év után befejeződött. Az energetikai és lélek nyílási szempontból a férfiak lefelé haladó mozgólépcsőn állnak, és csak ha dolgoznak magukon, akkor van esélyük szinten maradni. A nők viszont felfelé haladó mozgólépcsőn emelkednek és akik emellett még lélek munkát is végeznek, akkor szárnyalni is tudnak szellemi szinten. Megvalósíthatnak valamit az emberiségért, az emberségért. Ez már nem „csak” a gyermek nevelésére irányul, hanem valami nagyobb, az aranykor megalapozásának fontosságára is.

Tudjuk, hogy a társadalom csak akkor tud átalakulni közösségekké ismét, ha pl. a választásokon egyáltalán nem férfiakat jelölnek többé.

A női lélek kész.

Tudunk arról is, hogy a nő az élet teremtője, mind az utódlás szempontjából, amikor a „semmiből” babát hoznak létre, egy emberi csecsemőt, s igaz ez a teremtés mind lélek szinten, mind a mindennapok tekintetében is. Ha ezt a férfiak ki akarják sajátítani (ezen túl is, még az előző évezredek nyomán) akkor bajba kerülhet a Föld.

Ezen életemre férfiként teremtett meg a Gondviselő Teremtő Öregisten, hogy ebből a szemszögből is lássam, nézzem meg a világot kint (országhatáron túl is) és bent lélek szinten is. Volt korábbi életem, hogy engem is megégettek nőként boszorkányként. Voltam varázsló, asztrológus. És bizony azt is figyelte gondos felügyelettel a Mindenható, hogy mit tudok kezdeni a női csodával. Sok férfi társammal ellentétben, akik még a formák (autók, női idomok) bűvöletében élnek, tisztelet a sok csodálatos férfi kivételnek, velük megpróbálom ezt lelki szinten is megvizsgálni. Félreértés ne essék a fenti cikk nem a férfiak ellen szólt, hiszen tisztelem bennük, bennünk, ami a férfiság lényege! S tudjuk, hogy minden emberben van nő és férfi energia is a kettőség jelenléte miatt. A nőiség alapjait szerettem volna csak eme írásban bemutatni, amit nem is lehet ily pici cikkel igazán.

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az Aranykorba belépés a két lábon járó nő (x) és nem az egy lábon ugráló férfi (y) nyomán haladhat. (Golenya Ágnes: Kék vér gyermekei)

Az Aranykor itt van és érdemes körülnézni a szemükben is ragyogó nőkre, akik kortól függetlenül tényleg csodát hoznak el az életünkbe. És általuk élünk igazán!

Hála nektek érte!

Áldással

Gyarmati Gábor

www.aranyemberseg.com