Most energetikai és nem virológiai szempontból vizsgáljuk meg a baba, az anya meg a világ kapcsolatát.

Ez nagyon lényeges, mert sok féle szokás, és tévhit kering, s egyik szülő lazán azt gondolja, az egy hetes gyerekkel már lehet menni shoppingolni (sokszor látunk ilyent is) mindenféle energetikai állapotú ember közé, míg a másik pedig épp „konzervatívan” teljes elzártságot hisz jónak. Természetesen a közép az ideális megoldás ebben is, mint mindenben.

Az újszülött, aki mint lélek épp most érkezett meg e földi testébe csak ismerkedik az új világgal, új testi helyzetével. Sok mindent elveszített a csecsemő már most alig pár napos korában. Eddig, mint lélek teljesen szabadon létezett valahol a mennyországban (Isten kebelén, mindegy hogyan hívjuk vagy gondoljuk) és most egy bezártság állapotot él meg a testében. Hisz a szabadon szárnyaló lélek élete idő és tér korlátok nélkül nagy különbség a mostani leszületett állapotához képest.

A fent írt szabadságon túl egy tesót is (a terhességek 90%-a normál esetben iker terhesség, és az egyik baba még a kezdetekkor kilökődik). Ugye rengeteg felnőtt jár családállításra, hogy az elveszett (kismama méhből kilökődött), de még lelki szellemi szempontból felnőttként is a közelükben levő tesót feldolgozzák. Ha van egy nyugodt fél éve a gyermeknek ezen világra jövetele után, akkor ez teljesen elrendeződik benne és nagy eséllyel nem lesznek felnőtt korában „heppjei”. Ezeket a veszteségeket fel kell dolgoznia, és ehhez nyugalomra van szüksége.

Emiatt nagyon nagy szeretettel kell fogadni. Az anya a legfontosabb a számára, és természetesen az apa, ha olyan, hogy a gyermek születésekor már apává tud válni. A nők 95%-a a szülés pillanatában (tulajdonképpen a kismamaság, gyermekvárás felkészítő időszakával együtt) anyává válik. A férfiaknak mindössze 5%-a válik igazi apává a szülőszobából kiérkezés után. Ők „csak” végig „asszisztálták” a babavárás időszakát a nővel, de nem élték át fizikai értelemben azt, amit nem kell részletezzek, azoknak a nőknek, akik már igen.

A baba az anyával egy különlegesen mágikus szimbiózisban tud együtt élni. Főleg az első fél év varázslatos kettőjük számára. Így az első időben az anya (és nem az anyós, vagy a munkából hazaeső ideges apa) a főnök a gyermek mellett. Az anya "érzi", hogy mi kell a gyereknek. Persze, ha az anya cigizik, kávézik vagy más energetikailag tudat elfojtó szerekkel él, akkor bizony az ítélőképessége romolhat.

Az első fél év az egymáshoz "szokás" és az alapok lerakása még a gyermeki ego kialakulása előtt.

A baba energetikai állapota sokkal inkább istenibb, vagy angyali a születés utáni napokban, mint emberi. Mivel ők ilyenkor mindent „le tudnak venni / olvasni” a szülőkről, mint pl. a teljes energetikai, tulajdonság, képesség, tehetség, és rátermettség, így "rálátásuk" van a szülőkre, de elmondani nem tudják. Óriási paradoxon ez. Aztán ahogyan nőnek a most működő társadalom a kialakult fura szokása szerint rájuk pakolja a kötelmeket, kötelező elvárásokat, valamint a racionális, materiális dolgokat, (kezdve az idétlen műanyag játékokkal), amik elvonják a figyelmét a lélek megfigyelő szempontjától. 

A régi világban (mondjuk 120 éve), amikor lényegében még minimális mennyiségben, főként inkább házilag, természeti anyagokból készült játékok voltak, azok felkészítették a természetes anyagokkal való kapcsolatra. A mai szirénázó, kattogó mű vacakok inkább elveszik a kedvét mindentől és a félelmet, az ego kiépülését hozzák előtérbe.

Beszéljünk egy picit a „rettegett” egoról. Sajnos vannak olyan exoterikus gondolkodók, akik az egot (ami a lélekre "telepszik") el akarják pusztítani. Az ego egy nagyon fontos védelmi és ’gps rendszer’ a lélek számára itt a Földön. Azért van rá szükségünk, mert a lélek teljes szabadságából egy irányított felállt rendszerbe, a társadalomba, jó esetben emberi közösségbe érkezik és ott bizony szabályok vannak. A lélek és a szabályok között is összekötő kapocs az ego. Persze ennél sokkal több "funkciója van". kb 5 éve írok egy könyvet az ego és a lélek kapcsolatáról, és látható, hogy a hosszú idő a sok tapasztalat is mutatja, mennyire komplex rendszer ez.

A földi szabályok, és rendszerek között a kiigazodást később 1 éves kortól a szülők, nevelők, óvónők, tanárnők tanítják meg és formálják előnyös vagy a gyermek számára hátrányos irányba, függően az átadók személyiségétől. 

De az első hetekben őt, a kisbabát ez nem érdekli, mert az ego kb. fél éves kora körül kezd el, a földi kinyílással létrejönni. Vagyis elkezd kifelé tekintgetni a belső lelki / testi állapotából és felfedezi azt, hogy vannak állandó emberek körötte és vannak olyan testrészei, amiket ő tud irányítani és ezek mozognak. Tudjuk, hogy a kezét, hangját már pár hetesen, illetve hónaposan felfedezi. Megismeri az anyukája hangját. Simán érzékeli, hogy a szülei energetikailag milyen állapotban vannak. Nyugodtak, idegesek, stb. Mivel a csecsemő aurája angyali méretű, több méter széles és akár 1 km magas is lehet (tudom a test mérethez gondolkodnak sokan, hogy „ő kicsi és tudatlan” - sajnos sokszor hallunk ilyent), ezért például a szomszéd szobában veszekedő szülőket (anélkül, hogy hallaná) is érzékeli és ez fáj neki, felesleges stresszt okoz. A harmadik szem még teljesen nyitva van. Ami egyébként nem kellene, hogy becsukódjon, és normál aranykori „körülmények” között egész életében nyitva is maradhatna. De a mai, sokszor tudatlan társadalom az ilyen beszélgetésekre, amikor már 2-3 évesen a sarokban angyalt / más lelket/ szellemet látó gyerek kérdésére, hogy „mi van ott a sarokban” azt a választ kapja, hogy „semmi”, akkor bizony elgondolkodik a gyermek és becsukja a harmadik szemét. Hisz azt gondolja, bizonyára rosszul látta. Ha a számára hiteles és szent anyuka vagy apuka, azt mondja, ő nem lát semmit, akkor tényleg nincs ott semmi. Pedig nagyon is van, csak a baba frissen szülővé vált családtagja a harmadik szemét már régen lecsukta.

A harmadik szem nagyon komoly lelki kapcsolatot ápol a két szem és a többi érzék (hallás, szaglás, tapintás és ízlelés) számára „láthatatlan” világgal. A kis csecsemő az állatokkal is tud kommunikálni. Épp a minap láttam egy varázslatos házi videót, amiben egy kedves ismerősöm 17 hetes kisbabája a cica mellett fekszik és a macska végtelen türelemmel, második anyukaként hagyja, hogy az őt, a kis kezeivel „karmoló, maró” baba tegyen vele amit akar. Ez a gyermek, állat közötti kapcsolat régi világban simán működött. Ma a „jaj szőrös és megeszi, jaj allergiát kapsz tőle” gondolkodás miatt ez a hozzáállás kihalni látszik. Hál Istennek vannak ilyen csodás kivételek.

Az anya és baba viszonya főleg az első fél évben kardinálisan fontos. És ma a felnőttekről meg lehet mondani, hogy jó közös kapcsolatuk volt az első fél évben az anyukájukkal és ő szeretettel gondozta őket. Vagy netán két telefonkattintás között figyelt csak rájuk picikét és mindig mondogatta a kicsinyének, hogy ne zavarj már (sajnos épp a minap is láttam egy ilyen példát).

A baba és mama között kialakul (illetve a pocakban növekedés időszakát egybeadva folytatódik) egy komoly lelki bizalom, amely egész életén át elkíséri. Azon felnőtté vált gyermekek, akiket majmolnak a szüleik és ez miatt sem tudnak elszabadulni az anyjuk „óvó” és birtokló kapcsolatától még 40-50 évesen sem, azoknak garantáltan nem volt kialakult ősbizalom állapota az első fél évben az anyukájukkal, pedig ettől még lehet, hogy alapszinten fizikai értelemben "jól" ellátta a gyermekét.

A gyermek immun- és védelmi rendszere a születés után áll fel és kell neki (gyermektől függően – és erre semmiféle szabály nincs) egy hónaptól hat hónapig terjedő időszak, amikor jobb ha csak a szülőkkel és közvetlen családtagokkal áll kapcsolatban. A távoli rokonok, munkatársak vagy ismerősök nézzék meg a piciny gyermeket skypeon, és hagyják őt pihenni a családja körében. Tehát az egy hetes gyerekkel (már előre a születése előtt) tervezett nyaralást, repülőgép stb. felejtsük el. Mert a sok különböző ember energetikája (most megint hagyjuk a virológiát és baktériumokat) megzavarja a kicsi energetikai rendszerét és felnőtt korára nyugtalan, stressz vonzó, idegbeteggé válhat. Ugyanez igaz a vendégségekbe, "csak fél órára beülünk ide az étterembe", "vásárolgatni megyünk", a vurslikba, a partikra és bálokra hordott gyerekekkel is. Bajok lehetnek velük felnőtt korukban. Ha belegondolunk a régi világban nem volt nagy hacacáré a gyermek körül és erőteljesebbé váltak.

A kicsinek nyugalomra, a szülői közelségére van szüksége. Ha az anya vagy az apa elmennek, akár a sarki boltba is, akkor hazaérkezés után ne rohanják le a gyermeket, hanem fél órát „regenerálódjanak” egy másik szobában és hagyják, hogy az utcai zavaró energiák kicsit lesöprődjenek róluk. Az ideális az volna, ha energetikai tisztító gyakorlatokat, jógát, chi kungot végeznének, óhmot mondanának, sólámpát használnának (sorolhatnám), mielőtt visszamennek a házba érkezés után a gyerekhez. 

A gyermek mellett (a szoba másik felében) lehet gyertyát gyújtani, de folyamatosan legyünk ott, hogy lássuk nincs-e veszély. Viszont a füstölők ártalmasak a pici légző és bőrrendszerére, még a másik helyiségekben is! Neki tiszta, energetikailag is kiegyensúlyozott környezet kell. Nem részletezzük.

Tudjuk a klasszikus példát, hogy az első gyereknél még kifőzik a földre esett cumit. A második gyereknél csak lenyalja, jó esetben lemossa az anya, a harmadiknál már simán a gyerek szájába dugja, hogy „kell annyi por a gyereknek”. Erre nincsenek jó szabályok. Itt is az ésszerű középút a megfelelő. A gyermek testének védelmi és energetikai rendszerei a mi 2-3-4 évtizedes felállt immunrendszerünkhöz képest a csecsemőnél még csak gyakorolgatják funkcióikat és lassan alakulnak, így ezt is figyelembe kell venni.

A hangos zaj, erős fény mind ártalmasak. Egy tévé, főleg a mai fali mamutok, olyan erős fényt adnak a gyerek újonnan nyílt két szeme számára, mintha te elmennél a videó diszkóba vagy egy koncertre és a 4000 W-os lámpába néznél folyamatosan. Ugye milyen rettenetes? Neki erre nincs szüksége. Remekül megvan nélküle. Ha a tévé mellett szoptatod a babát, vagy épp zajban ejtőzés az apa karjaiban mind károsak a picinek. Gondolj arra, hogy még otthon egy 100 W-os izzóba nézve is karikákat látsz utána, akkor ő mit lát a tévé után és a zajos indokolatlan változó hangerők után mit fog hallani?!

A régi bennszülöttek, és természeti emberek, de még a falusiak világa természetesen más volt és körbevette kis közösségével az újszülöttet. Meglátogatták. Csakhogy abban a 100 fős természeti faluban akkoriban semmiféle mű, természettől eltávolodott anyag nem volt, ami energetikailag megzavarta volna a kicsit. Akkoriban az emberek sem voltak stresszesek, zaklatottak, (és hadd ne soroljam még milyenek), hanem nyugodtak és békések, szeretettel teljesek. Az bizony egy másik világ volt és nem lehet hasonlítani a mai városok felajzott emberi méhkas cirkuszához.

 Ha gyermeked van és szeretnéd nyugodtan aranyemberien nevelni, akkor vedd figyelembe azt, hogy ő most kezdi a földi pályafutását (nem tudjuk hányadszor lélekként), de testként és majd fél éves korától egoként, teljesen új neki minden. Lassan kell tanulnia. Nem lehet előrerohanni, hogy ő már érett erre vagy képes arra. Majd ő megmondja, jelzi, hogy mi jó neki.

Amikor nyelvet tanulsz, te sem a két napos újonnan kezdett intenzív angol nyelvi kurzus után mész el Angliába vagy más országba, hogy a tanult nyelven egy konferenciát meghallgass, mert nagy valószínűséggel nem fogsz érteni semmit. Érzelmi intelligenciájuk is lassan szokik a világhoz és annak rezgéseihez. Értelműk nyílik ennek a világnak a rezgéseire. De tudatuk már születésükkor készen van, így becsülni kell, mert ők még kicsi bölcsek, aztán lassan felejtenek isteni tudatosságukról amint a társadalom pakolja rájuk az elvárásokat. Jó esetben egy csodálatos szülő ezt a felejtést meg tudja akadályozni és segíteni tud varázslatos világot teremteni a gyermekének.

Adj neki időt, esélyt, hogy ezt feldolgozza, ami sokként érte, A "Földi emberi élet" néven. És szépen épüljön be a világunkba. Hidd el, hosszú távon nagyon megéri ez a pici figyelem a picire.

Áldással

Gyarmati Gábor

Aranyemberség spirituális levelező napilap

Fb aranyemberség csoport / aranyemberseg kukac gmail.com