A reggeli napfény bekukucskál az ablakon, utat találva magának, a szoba hűvös csendjébe és friss lendülettel fényes eljövendőt hoz magával.
Amint a MAGunkhoz (lelkünkhöz) szól a ragyogó létével, új színt és új szintet emel az életünkbe, nap mint nap. A Nap, mint a Nap. Mint egy napfény, a madárcsicsergéses hajnalokon ránk köszönt a felismerés, hogy mi végre vagyunk is itt. Mi végre itt vagyunk, mert bár egonkkal az időbe, lelkünkkel viszont a jelen időbe, a pillanatba ágyazódunk, és ágyunkból kibújva, új életet élünk. Amint a dal felszökken a fák ágairól a kicsiny énekmesterektől, a melengető reggelben bizonyosságot kapunk. Minden felől. Fentről is, Mesterünktől. Elérve bennünket. Felölelve létünket megöleljük az új lehetőségeket és lélegzünk már a nyitott ablakon át. Nem csupán a napfény ereje által, amint (légző rendszerünk is forráshoz juthat), hanem erőnk erejével, léleknek lélegzetével. Lelkesen indítva el a szabad világ kép+alkotását bennünk és köröttünk. Káprázatosan, káprázó nagyságában.
A derengés derűje deresen derül ránk és a világ derengve derül ki számunkra!
Dermedt dér darabok olvadnak le életünkről, amint csicseri, csicsergő, csivitelő, csipogó csodák dalaikat osztják meg velünk, a társaikkal és a világgal.
A láthatáron már rajzolódnak a kőrvonalak és körül vonalazzák a föld és ég találkozási pontját.
Ez az amikor felismerjük. Jó élni!
Ily áldással
Gábor