Az önbecsülés akkor nem alakul ki, ha az ember nem működő család mintát kap: ha a gyereknek nem veszik figyelembe a hangját, ha a vágyait, érzéseit, véleményét nem veszik tudomásul és nem veszik komolyan a szülők. Az ilyen családokban a szülőknek is alacsony az önbecsülésük és nem boldogok egymással. Nincsenek olyan jól működő kapcsolat mintáik, mint az együttműködés, egészséges határok, önérvényesítés és probléma megoldás. Ezek a szülők sértegetők, gyalázkodók, közönyösek, irányítóak, korlátozóak, beavatkozóak, manipulatívak, következetlenek. A gyerekeik érzéseit, személyes jellemvonásait és szükségleteit megszégyenítik. Ezért a gyerekek érzelmileg elhanyagoltak és azt érzik, hogy nem elég jók ahhoz, hogy szüleik elfogadják őket. Egy mérgező szégyenérzet lesz jellemző a belső lelki állapotukra. Ezek a gyerekek felnőve sem érzik magukat biztonságban, nem tudnak bízni és nem szeretik magukat. Ezért függő viszonyokat alakítanak ki és megtanulják elrejteni az érzéseiket.

Mindennek eredményeképp olyan kötődési mintázatot alakítanak ki, amiben vagy üldöző vagy elkerülő szerepet töltenek be. Nem tudják tolerálni ha egyedül vannak és azt sem, ha túl közel egy másik emberhez. A félelem odáig vezethet, hogy feláldozzák a saját szükségleteiket és örömüket, hogy a partnerükhöz idomuljanak. Az alapvető bizonytalanságérzet miatt teljesen a kapcsolattal vannak elfoglalva és azon aggódnak, nehogy a másik fél kevesebb közelséget akarjon. De mivel a szükségleteket, vágyakat nem veszik figyelembe, a másik fél autonomitását korlátozzák, ezért ezek mindig boldogtalan, nem kielégítő kapcsolatok.

A függő személyek elnyomják magukban a gondolataikat és érzéseiket, mivel gyerekkorukban megszégyenítették és elhanyagolták őket. Így kerülik el a kritikákat és mondanak le érzelmeikről. Ehelyett ők gondolatokat olvasnak, gondoskodnak, törődnek, vádolnak, hazudnak, kritizálnak, elkerülik a problémákat, elhanyagolják vagy kontrol alatt tartják ember társaikat. Ezeket a stratégiákat a nem működő család mintáikból tanulják meg. Ezek a viselkedés minták olyannyira problematikusak, hogy konfliktusokat szülnek vádolásokkal, hibáztatással, visszavonulással. Falakat emelnek az emberek között gátolva a nyitottságot, közelséget, boldogságot.

A nem működő családokban nem működő határok vannak. A szülők irányítóak, támadóak, tiszteletlenek, a gyereküket saját szükségleteik kielégítésére használják fel vagy rájuk projektálják saját érzéseiket ezzel aláásva gyermekeik önbecsülését. Később felnőve a gyerekek ugyanezeket a stratégiákat követik, nem tudják elfogadni a különbözőségeket, nem engednek teret más embereknek. Felelősnek érzik magukat mások vélt vagy valós érzéseikért, szükségleteikért, cselekedeteikért amikre válaszolnak ezzel konfliktusokat kialakítva.

Mindannyiunknak szüksége van egyedülálló egyéniségünkre és közeli kapcsolatokra. Az autonomitáshoz önbecsülésre van szükség, ami a kapcsolatok alapja. Az önbecsülés képessség arra, hogy a saját lábadon állj, bízz magadban és motiváld magad. Ha nem szereted magad, akkor nem szeretsz egy magadban egyedül lenni, ami a közeli, intim kapcsolatok kialakításához elengedhetetlen. Ha a kapcsolaton belül nem tudod megőrízni autonomitásod, akkor nem tudod fenntartani a közeli, intim kapcsolatokat. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy kommunikáld az érzéseidet és szükségleteidet ezzel kritikát és elutasítást kockáztatva. Az önbecsülés azt is jelenti, hogy tudod, megérdemled a szeretetet és képes is vagy annak fogadására. Terapeutával a mérgező szülők által okozott károk gyógyíthatóak, illetve vannak önbecsülést segítő könyvek is, amiknek segítségével meg lehet változtatni a hozott kapcsolatmintákat magunkkal és másokkal.

Forrás: https://psychcentral.com/lib/self-esteem-makes-successful-relationships/#_ednref3

Dobai Dávidné