Mesélj nekem!

Ki ne emlékezne arra a pillanatra, amikor édesanyja vagy édesapja esténként mesét olvasott, hogy álomba szenderüljünk. Ilyenkor átléptünk egy másik világba, ahol mindennek csak a fantáziánk szabott határokat. Egy mesében sok minden benne foglaltatik. Érzelmek, személyek, jellemek, a jó és a rossz, mely átszövi az egyes mesebéli történeteket.

A mese olyan jelenségekről is beszél a gyerekeknek, amelyekről más formában, elvont fogalmak szintjén nem tudnánk velük beszélni. mint például-életről, halálról, haragról, féltékenységről, szeretetről, segítésről, talpraesettségről és bátorságról.

Az ilyen típusú fajta történetek erkölcsi tanulságtételként szolgálnak, hiszen a mesékben a jók törvényszerűen elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig megkapják a végén méltó büntetésüket. A történetek sokrétűsége, nyelvi gazdagsága abban is segíti a gyerekeket, hogy megtanulják felismerni az események közötti összefüggéseket, képesek legyenek értelmezni a történeteket és átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat. A mesékkel sajátos formában nyugtatjuk meg a gyerekeket, mivel a mese szimbólumai révén eszközt adunk a kezükbe a félelem, és szorongás megjelenítéséhez, majd feloldásához.

A mese egyszerre szórakoztat és nevel, ráadásul a mese általa gyerekek átélhetik a veszélyt, az örömöt, mert a mese hallgatásakor vagy olvasásakor ők is a mese részévé válnak. Végül fontos kihangsúlyozni azt is, a mese segíti a gyermek énképének alakulását, és nem utolsó sorban szókincsük bővülését és biztosítja.

Mesélj rólam, hogy elfogadjanak!

Minden társadalomban, minden országban élnek olyan emberek, akik valamiben különböznek a többiektől. Abban mutatkozik eltérés, hogy melyik ország mennyit tesz ennek kezeléséért. Amíg az egyik szegregál, addig a másik integrál; az egyik megbélyegez, és ezzel együtt egy életre ellehetetleníthet, a másik feloldoz és így életeket tehet könnyebbé. A mese megoldáskeresésre, az akadályok legyőzésére és pozitív végkifejletre irányuló történetvezetés. Gyógyító hatása évezredek óta ismert jelenség. Akkor miért ne használhatnánk fel a mesét, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, megértsük azt, amit nem értünk? Miért ne válhatnánk hősökké, akik jobbá teszik a világot?

Egy hatéves kislány írt egy szép mesét Down-szindrómás testvéréről, Nándiról írt. Arról szól, hogy testvére mennyire különleges ember a Földön és bár sokan nem értik őt, mégis minden vele töltött nap maga egy csoda, igazi kaland.

„A szürke felhő meglepődött. Őneki itt így örülnek, igazán örülnek! Ő is jó valamire! Most már örömében sírt. Az öröm hangjaira a Nap is előbújt. Sugaraiból és a kis felhő könnyeiből szivárvány született a hegyek fölé. Attól a naptól kezdve a többi felhő többé nem csúfolta, nem nevette ki. Elszégyellték magukat. Tudták már, hogy ő egy esőfelhő, és amíg világ a világ, időnként eső hullik majd belőle a földre növények, állatok, emberek örömére. A szürke kis felhőt befogadták és a felhők mind jó barátok lettek.” (Forrás: http://mesem.hu/2016/03/08/szecsi-dorottya-a-szegyenlos-felho/)

A mesem.hu oldalon számtalan mese található még, melyek szerzői egytől-egyik gyerekek. Az egykori budapesti Pataky Művelődési Központ (ma : Kőrösi Csoma Sándor Nonprofit kft.) lelkes csapata tíz évvel ezelőtt írt ki először meseíró- és rajzpályázatokat, azóta pedig évről évre várják az új történeket. Érdemes figyelni őket hisz egy –egy mese olyan csodákra képes, melyet mi felnőttként fel sem foghatunk.

Nincs olyan dolog a világon, amiből ne lehetne okulni. A mesében is mindig található tanulságos elem. Hiszen a képzelet, a kitalálás hozza létre az ember egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, az intuíciót. Meséljünk gyermekeinknek, meséljünk egymásnak nem csak sárkányokról, lovagokról, királylányokról, hanem egymásról és a világról is.