Sok ezer éves patriarchatus ér véget az aranykor elérkezésével és a nők elnyomása, valamint az a támogató tűz, ami eddig a férfiakat vette körül, véget ér(ni látszik). Az utóbbi zárójelest mindjárt elmagyarázom, de előbb nézzük végig a nyitó gondolatot. A nők körülbelül 5-10 éve nagyon erőteljesen (de lényegében az ezredforduló óta alapjaiban is) érzik a változást. A régi beidegződések ledőltek.

Emlékszünk a bőr színek közötti egyenlőtlenség lehullására (hisz volt idő, amikor a fehértől eltérő bőrszínűeknek külön, rosszabb helyük volt a buszon Amerikában, és ha valaki elkövetett valamit, akkor könnyen egy színes bőrűre fogták, anélkül, hogy tudott volna ellene tenni… Ugye nem kell sorolni). 1963-ban Martin Luther King a „Van egy álmom” beszédével a Lincoln emlékmű előtt, ahova 250.000 ember ment el, mindenféle világhálós meghívás és likeolás nélkül, elindított valamit a megkülönböztetések felszámolására.

Nos ugyanez történt a nőkkel. És biztos vagyok benne, hogy a fentiek is belesegítettek, ugyanúgy, ahogyan a sufragette mozgalom. Valamit megmozdított az 1900-as évek elején, amikor szavazati jogért tűntettek a nők, de még száz évet kellett várni, hogy a nők tényleg online érezzék az igazi változásokat is. Na nem az interneten, hanem lélekben. Észrevehetően a nők több lehetőséghez is jutottak (picit egyenlőbb fizetések, elbírálás és bánásmód, magasabb pozíciókhoz jutás), hál Istennek. Bár ezzel nem mindegyikük tudott megfelelően élni, sajnos (lásd egyes politikusnők, egyes vállalatvezető nők). Természetesen azért az üzletben és a női egyenjogúság valódi elindulásában (most száz évvel a mozgalmaik indulása után) tényleg van valami jele és látható eredménye annak, hogy a nőknél van a kormány és valamiképpen jobban csinálják, hisz ők, ti zsigerből használjátok a megérzést (harmadik szem és a többiek hozzájárulását életetekhez)

Tudjuk, hogy a 20. század során a háziasszony világ is befejeződött, amikor a férfi tartotta el a nőt, aki otthon meleg vacsorával várta. Persze tudjuk, hogy a paraszti világban a nőnek ugyanúgy kemény dolga és sorsa volt, mint a férfinek. Most viszont a modern korban a nőkre háromszoros (ha nem többszörös) teher rakodott: 1 állja meg a helyét a munkahelyén (hisz egy férfi már nem tudja eltartani egyedül a családot), 2 a családban is mindent rendezze el, őrizze a tüzet (a gyerekek, a ház fenntartásával), és 3 tudjuk, hogy a nők nagy része igyekszik nő is lenni (külsőleg és minden értelemben). Legalábbis ezt a nyomást érzem, amikor a nőkkel foglalkozom, és tapasztalom folyamatosan sugározódni a nőkről, mint állandó feladatot. Lépjünk tovább egy másik lelki szintre.

A lélek fejlődéséről szeretném, ha beszélgetnénk a továbbiakban ebben a cikkben. És bíztatlak, hogy írj visszajelzést (főleg örülnék női tapasztalatoknak), ha úgy érzed, hogy meg kell szólalnod. Ezzel segíted a női lélekfejlődést támogató munkát.

Nos a nők lelki értelemben (önbizalom, önbecsülés, önszeretet, kiteljesedés pl. hobbik, alkotások) abszolút fejlődnek. Tudjuk azt, hogy egy folyamatos mozgólépcsőn állnak, amely mindig felfelé viszi őket, titeket. (Illetve a mindig szó nem pontos, de erre kitérünk később). Miközben a férfiak mozgólépcsője lefelé megy és erőteljesen kell dolgozniuk, dolgoznunk (hisz a szerző férfi, már kitalálhattad), hogy az addigi lelki szintet megtartsuk és fejlődhessünk.

Mivel a nőkről ígértem a cikket, térjünk vissza hát a ma már egyáltalán nem gyengébbik nemre. Sokan hitték, sőt még mindig hiszik azt, hogy a régi világ, örökké fog tartani, pedig hogyan is tarthatott volna. Az aranykor 12.000 évente visszatér és csakis a matriarchatus energetikájával tud működni. A rozsdás vasat felváltja az arany lélek. Az arany emberséges életmód, gondolkodásmód, lélekzet (szándékos írásmód).

Bár a férfiak még egyes helyeken erősnek érzik magukat, de energetikailag az látható, hogy csak két tényező segít nekik ebben: a pénz, amiből veszett sok van nekik, de az tudjuk, hogy elfogy(hat) egyszer. És a másik, ami ott támogatja őket, az a női alázat, hogy a nők maguk, képesek úgy viselkedni, hogy néha vagy sokszor megalázzák magukat is, amivel a férfinek szívességet tehetnek, hogy azt mutassák mégiscsak a férfiak az erősek, pedig már nem. Erről többet most nem írunk, pedig a világ közel fele még ebben van.

Nos nagyon kemény időszak van, hisz a férfivilág véget ért. A női világ pedig még nem kezdődött el igazán, hisz az elmúlt 20 évben a vezetésben inkább a nők egoja uralta a Földet (tisztelet a kivételnek). A hétköznapi helyzetekben viszont már gyönyörűen látszik a női kibontakozás és felemelkedés. A nők, akikkel találkozom csodálatos fejlődők, most a lelki értelemről beszélünk, más most itt irreleváns. Már megtörtént a váltás a nők nagyon nagy hányadánál. Az elmúlt 1-2 évben érezhető egy jelentősebb jó szándékú lélek felé való elmozdulás. Tehát valóban azok a nők jutnak előnyhöz, szóhoz, erőhöz, akiknek lelki ereje és tisztasága megfelelő ahhoz, hogy a világot a jó irányba vigyék. Tudjuk, hogy a patriarchátusban a nők csodálatos módon hátulról támogatták a férfit, az otthonban (ősi szokásukhoz és jussukhoz mérten – ez utóbbit is értsd jól!) a tűz őrzői voltak és ma is azok. Sajnos sokan nem értik ezt. A tűz őrzése a legnagyobb áldás és adomány, amit a nő (vagy egyáltalán ember) kaphat. Ettől persze még nem kell mindig otthon ülni, hisz itt lelki tűzről beszélünk, amely összetartja a családot és egyáltalán nem a tűzhely kizárólagos takarításáról szól a történet.

Térjünk vissza két zárójeles megjegyzésemhez:

Sok ezer éves patriarchatus ér véget és a női elnyomás, valamint az a tűz, ami eddig a férfiakat vette körül, mindenféle támogattatásban, véget ér(ni látszik). A ’látszik’ szó azért szerepel még itt, mert egyelőre sok helyütt nincs különösebb nyoma a patriarchatus eltűnésének. Azért ezzel együt gondoljunk arra is, hogy a férfiak milyen erőtlenek, döntésképtelenek lettek, mennyire nem tudják, mi a jó megoldás. Nézz meg egy házaspárt egy boltban, még a műszaki üzletben is, vagy éppen a tűzépnél (de hisz itt is a tűz), a nő mondja meg, mit vegyenek a ház továbbfejlesztéséhez, a férfi meg (jó esetben) cipeli, amit megvettek. Mert a nők érzik, értik a változást. Sajnos a lélek fejlesztő előadásokon, a tanfolyamokon, amik bármiféle aranykori, spirituális dolgot érintenek, a jelenlevő nézők, hallgatók 90%-a nő. Ez nagyon kevés férfit jelent. De ez jelent is valamit, értjük…

A másik: Tudjuk azt, hogy a nők egy folyamatos mozgólépcsőn állnak, amely mindig felfelé viszi őket. Illetve a mindig szó nem pontos. Ez a bizonyos mozgólépcső felzárkóztatja, /felzárkóztatta őket, titeket. És egy bizonyos pontnál megáll. Vagyis addig is dolgozhatott magán a nő, de ha nem foglalkozott lelki dolgaival, akkor is haladt előre, viszont ezután, hogy a mozgólépcső megállt, nagyon is dolgoznia kell, hogy ne süllyedjen vissza. Igazán komoly esélye van ilyenkor, épp az aranykapun át belépéskor vagy előtte egy szenvedély (nem csak romantikus) vagy függőség felvételének, és akkor bizony megállt a fejlődés. Sajnos csodálatos nők esnek el a cél előtt, naponta tapasztalom a tanácsadások során. Az aranyemberség felé vezető úton kapuk vannak és ez az aranykapu, az egyik legjelentősebb. Aki önfelismeréseket nem tesz és képtelen haladni az úton, nincsenek megvilágosodásai, annak bizony komoly visszaesései is lehetnek. Ezek a pici megvilágosodások szükségesek az aranykapun való belépéshez. Alapvetőek. És most ezt látom, érzem a nőknél. A nagy lendület megvolt és azt hitték, hogy most már minden rendben lesz (egy kicsit az ego bekapcsolt, hogy jó helyen vagyok) és majd a mozgólépcső felvisz Isten elé és én ott a fényben fogok állni. Nem is keveseknél látom ezt a gyerekneveléstől az önképzésen át, hogy hogyan bánjanak a férfiakkal a jelenlegi helyzetben és állapotukban, mindenféle témakörökben tapasztalható, hogy igencsak szenvednek, mert az eddigi lendület alábbhagyott. Pedig az milyen jó volt.

Amikor a felszáll a repülő, olyan izgalmas látni mindig magasabbról a tájat, és átmegy a felhőrétegen és egy óriási fehér „hómezőt” találunk, a nap pedig oly szépen ragyog. Nos a női fejlődés az aranykapu a felhőrétegen átjutás előtti állapotban tart a nagy többségnél. Az év vége jövő év eleje kardinális lesz eme kapun belépésnél. Tehát a példához visszatérve a repülő pont nem látja még a napot a felhőréteg szélénél van, felfelé tartott eddig, és tudja, hogy eddig odafelé szállt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődéshez jól jöttek a tanfolyamok, a képzések, az előadások, de ez nem elegendő. Ugyanaz, mint az utazásoknál a sok élményt be kell építenünk lelkünkbe. Az üzletember, aki évente 50 országban jár és mondjuk egy egy napja vagy pár órája van a „turistáskodásra” is, ha nem dolgozza fel azt, amit látott, akkor nemhogy nem fog emlékezni, több mint felére, de még lelkileg sem fog hozzátenni semmit az életéhez. Akkor meg minek? Azért a plusz x millió dollárért vagy Forintért vagy Fontért? De azt elveszik a kijáratnál!!!

Látok gyönyörű energiájú, alázattal és lelki erővel teli nőket, akik a hétköznapokban is „hegyeket mozgatnak és másznak meg” mindenért és nem adják fel a felismerés sorozatok örömeinek megélését. Tanul, dolgozik, közben gyereket nevel és a gyáva férje által űrt okozott elhagyott állapotát simán túléli és megy tovább. Nagyon becsülendő mindez.

A lelki fejlődés nagyon fontos. Tudom vesszőparipám, hogy az aranykorban, az iskolákban már tanítják a lélek jelenlétét, ugyanúgy ahogyan az élet módját is. Ez a kettő nagyon fontos a haladásunkhoz a létrán, mozgólépcsőn (mindegy minek nevezzük) felfelé.

Aztán ott van még a nők számára a nőiség megélése. Mennyire legyen nő, mennyire adja oda magát a férfinak, stb…

Nem igazán tudnunk ebben szabályt alkotni, hisz minden ember, mint lélek, mint Isten részecskéje, más és más. Amiként minden hópehely, minden egyes rózsaszál, minden egyes fűszál, ha mikroszkóppal megnéznénk, eltérő picit. És ezek csak külső jegyek. A nőknek csodálatos benső jegyei is vannak, amiket Istentől kapott, mint ajándékot, és amivel ragyognak, virágoznak és épülhetnek. Csakis rajtatok múló mértékben.

Áldással

Gábor

Fb/Aranyemberség csoport

www.aregeny.com

aranyemberseg kukac gmail.com