Kezdjük egy hasonlattal. A test: a vitorlás hajó. A lélek: a szellő, a kapitány, amely a vitorla és a hajó mozgatására szolgál. Mindez a Nagy Szellem térképasztalán a Föld képen.
Az ego a kormányos, a lélek a kapitány. S amikor a kapitány alszik, az ego hajlamos átvenni a hajó kormánya felett az irányítást. S ilyenkor félre visz, rossz felé megy. Ha az ego a hatalomtól megrészegedve átveszi a lélek felett az irányítást, akkor baj van. Míg, amikor a kapitány vezet, akinek lélek jelenléte van, éles figyelmű, bölcs és tudatos, akkor a hajó jó vizeken halad, az időjárást és minden tengeri, égi, földi tényezőt figyelembe vesz. Ezzel a hajó ringatását harmóniában tartja. Természetesen itt már azt a lelket tekintjük példaként, aki eljutott a felismerések egy bizonyos határához, és tudatosságánál fogva nem a rosszindulat, hanem a jó indulat, a bölcs belátás vezérli.
S azon a bizonyos térképasztalon vannak további képek, amik szintén szellemi vitorlások (testek) és szellők (lelkek) amik irányítják „fújják”, mozgatják az ottani világokat más univerzumokban is. Hisz tudjuk, hogy nem az ember az egyetlen a multiverzumban. S a világ így szép és teljes.
S az egy, az Alkotó, tartja egyben, eme nagy látványosságot, amit az uni/multiverzum mutat a mindenséggel, a bolygókkal, csillagokkal (stb). A lélek szellemi öröklője, részecskéje az alkotónak, aki létrehoz kis univerzumokat és multiverzumokat. Ugyanúgy, ahogyan az ember a kis kertjében ülteti el a jövőjét: a zöldségeket valamint a gyümölcsöt termő fákat. S tudjuk, hogy az ember néha zöldséget beszél és néha gyümölcsözően alkot. Ez az ego és a lélek egyensúlyától, viszonyától is függ. Attól, hogy a kapitány (a lélek) karban tartja-e a hajóját és ellenőrzi-e („való világtól megszédült”) kormányos (ego) minden pillanatát.
Az időjáráshoz is hasonlíthatjuk a lelket, amiként a gyönyörű magyar nyelvünk is teszi, amikor azt mondjuk: olyan mint az időjárás egyszer ezt teszi, másszor azt teszi, amihez a kedve tarja, mert, ekkor ilyen, akkor meg olyan. Nagy csoda ez nekünk, mármint titokzatos, de mégis feltáró magyar nyelvünk.
Amint a helyi légkör (levegő = lélegzet = lélek+zet) a ki/be lélegzés nyomán mindenütt jelen van a lélek. S hol viharos a hangulata egy embernek, hol szélcsendes, nyugodt, s hol enyhe fuvallat, mintha egy Mozart fuvola szólna a háttérben. Jó érzés.
S gondoljunk arra, hogy az egyén hangulata és általános energiája meghatározza a nagy egészet, az összes ember a Föld hangulati energiáját. Talán most már értjük, miért van ennyi vihar. A stressz is hozzájárul ehhez, a környezet pusztításán túl. Eme (lelki) „időjárásunkat” is magában foglalja a test és megbecsüli, mert az agy/ego helyet ad az időjárás eme megnyilatkoztatójának is, az egonak. Hisz nem a lélek tombol, hanem az ego, a tudatlanságában, s amikor már fejlettebb, akkor a lélek nyugodt.
Tudatni kell az egoval, hogy ő nem az élet alkotója. Ő „csak” egy számítógép az atomerőműben (hogy egy újabb hasonlattal éljünk), ami nélkül nagy baj lenne, és leállna a gépezet. Nem ő az ego hozta létre az egészet, aki csak a Teremtőhöz akarná hasonlítani magát! A Teremtő hozta létre valamikor valamilyen okból a lelkeket. Hogy megismerjük önmagunkat a fizikai világ jelenlétében lélek formában barangolva, hisz mi vagyunk Isten részecskéje.
Az agy, az elme, és az ego csodálatos találmány Isten részéről. E három egyébként nem ugyanaz. Az agy a tárló, az elme, ami működik, és az ego, amely működtet, a lélek pedig mindehhez teremt kicsiben. Az agy és az ego egy földi életre van (ezért is mondogatja „egyszer élünk”). S a lélek, ami a Nagy Szellemmel utazik világokon át, és életek között, boldogan alkot vidám életet és megoldja a karmáit.
Az agy ettől még nagy csoda, mert összerakja a test fizikai érzékelésének minden részletét, a hőmérséklet / a tapintás, az ízlelés, a szaglás, a látvány (látás), és a hallás külső világ tényezőit. S emellett a lélek láthatatlan, de nagyon is meglevő létezését, a Nagy Szellem részecskéjét is összehangolja a testtel és a külvilággal, ami eme összehangolás nélkül nem tudna a földi külvilág számára megnyilvánulni. Ezek ugye a beszéd, az írás, a kommunikációs módok különféle formái (testbeszéd, gesztikuláció, de még a gondolatátvitel is, stb.)
Az agy működteti a testek részeit, mint nagy egységet, hogy mi, mikor, mit, hányszor, mennyi ideig csináljon. Koordinál, hogy a lélek tapasztalhasson és fejlődhessen és a lélekbe a testi életben a tapasztalás beíródhasson.
Az agy az idővel, kapcsolatos tényezőket is felügyeli. Hisz az idő a földi ember számára adatott meg. Ezzel összefüggésben a múlt és jövő valamint az a közötti most/ jelen állapotot is fent tartja. Az agy nélkül a léleknek örök jelen volna, amiként a mennyországban, (Isten oldalán) test nélkül, így is van. S amiként az állatok is időtlenül élnek ösztönvilágukban alkalmazkodva.
Ezzel kapcsolatos isteni csoda, hogy egy test utódot örököltet az anya és apa alkímiája, a lelkük kémiájának segítségével. Hisz a kettő hoz létre egyet és ezzel nemcsak újat alkot, megformál egy emberi testet, amely befogadja (majd) a lelket. Emellett valami régi minőséget is tovább visz, hisz hozza a saját kódját a szülőkét (családi karma), a (szűk és nagy) hazájának, a helynek a karmáját és a nemzetét is (amiben nemzették) és hozza a Földét is, hisz a mindenkori mindenséget tapasztalhatja meg eme karmák lerakásával. S ahogyan a lélek fejlődik, életről életre szellemi tanácsadója és elkísérője kézen fogásával, így az ősi (család, haza, nép, nemzet, Föld) hagyományát is mind jobban éli meg az előrehaladása során. S a régmúlt ihlete így válik időről időre aktuálissá, amiként az igazság is valósággá válik. Ezzel a jövő is kibontakozik és formát bont, majd alkot, hisz az anyag összerakódik, mint a test is porból jön, s majd porrá válik.
Az áldás a szerint alakul, hogy milyen irányban megyünk, a jó vagy más szándék vezérel bennünket és a fejlődést, a lélek munkáját mennyire sikerül a hajónk vitorlájába fogni. A szellemi fejlődés és az emberiség előrehaladása is ide értendő.
Áldással
Gábor