El sem kell képzelned, mert így van. Mindenkinek (kivéve a legtudatosabb megvilágosultakat) folyamatosan fut a „belső számítógépén egy program (egy gondolatsor, egy film)”. Sőt nem is csak egy… És ha külső inger éri őket, akkor újabb program kezd el futni.
Lássunk egy egyszerűsített példát. A név a példában most nem kötődik konkrét személyhez. Gizinek van egy „fő” vágya, hogy találjon egy párt magának. A „mellék” vágya, hogy eljusson Peruba. Ezek néha, vagy gyakran eszébe jutnak, attól függően, hogy az élete éppen milyen egyszerű vagy bonyolult a munkahelyén, az otthonában, vagy akárhol. Attól is függ, hogy a gyermeke, akit egyedül nevel, mennyi örömet ad, vagy éppen valami neki, az anyukájának, fejfájást okozó dolgot hoz elő. Mint, pl. ha másnap ünneplőbe kell menni. S ehhez Gizi is kell, hogy megkeresse, netán kimossa, vagy kivasalja azt.
Ebbe a „környezetébe” jössz te a képbe, mint új ismerős. Találkoztok, beszélgettek. Lehetsz párkapcsolati jelölt vagy éppen egy szép barátság kezdete vagy épp csak egy ismerős.
Mondasz neki valamit az egyik kis kávézóban egy teánál.
Erre ő reagál valamit. Mond vagy gesztikulál vagy arcmimikája árul el valamit, vagy épp (ha olyan „típus”, nem ad „külső jelet”, de belül elindul neki egy film, hogy mit gondol erről az egészről, amit mondtál. Most itt a példában, nem az a lényeg, hogy mit mondtál, hanem, hogy miként reagál. És benne elkezd futni egy program. Lehet, rosszul érinti, amit mondtál, pedig te jó szándékkal tetted, vagy épp benned vannak nehézségek és ez kivetült. Mindegy. A lényeg, hogy ő ezt személyesre vette. Fut benne a program és ezeket gondolja: „Alig ismerem ezt az embert és ő ezt teszi velem, ezt mondja nekem. Hogyan számítsak rá a közeljövőben…” Belül őrlődik. Belejön még a hitrendszere. Aztán ott van az énképe, hogy pillanatnyilag mit gondol magáról. Az önbizalma magasan van vagy alacsonyan önmag általános állapotához képest is.
Te kívülről semmit sem látsz. Csak legfeljebb azt, hogy csendesebb lesz ott a tea mellett és hamar elköszön azzal az indokkal, hogy a gyereknek az ünneplőjét össze kell készítenie. S közben neki belül fut a film, a program. A képzetei hozzátesznek mindenféle fura dolgokat. Rólad vagy akármiről. Félelmei keletkeznek vagy épp a fóbiái egyikét súrolja a témakör. Amiként az is lehet, hogy a mondatoddal beletrafáltál egy „gyenge pontjába”, egy karmikus életterületébe. Annak is a kellős közepébe. Pedig lehet, hogy egy teljesen egyszerű dolgot említettél. Ráadásul ebből a belső elszánt küzdelméből nem látsz semmit. Mert ő ugye feléd nem jelezte vissza. Alig ismeritek egymást, tehát nem tudod, hogy ő ilyen, belül „dolgozós” és ráadásul most a megérzéseid sem mutatnak semmi „kitérést a műszeren”. Tehát így lehetséges, hogy elveszíted, mert ő nem beszél, te pedig nem érzed és így nem is érted, hogy miért nem válaszol később a hívásaidra. Te azt gondolod, hogy sok dolga van a gyerekével.
Nos ez a példa remekül mutatja, hogy (szinte) mindannyian (szinte) minden ingerre elindítunk egy filmet. És ezt a fejlettségünktől, az érintett karmikus területtől függően negatívan vagy pozitívan reagáljuk le. S a reakciónkk ereje is ettől függő lesz. Lehet. Az összes kimeneteli változat itt leírhatatlan.
Így e példa is csak szemléltet egy helyzetet, egy ember világát, Pedig lehet, hogy csak annyit mondtál „pocsék idő van”, vagy „Tetszik a ruhája”. Ő túl soknak vagy negatív élűnek „hallotta ki” a mondanivalódat és elindult benne egy film, egy program.
Képzeld el, hogy az ismertségi, baráti körödben hányféle ember van, s mindnek fut (legalább) egy film arra, ha te csinálsz valamit. Mondjuk, kiteszel egy ilyen posztot valahova. S így vagy úgy elkezdik belül lereagálni, kezelni a te üzenetedet. Most ne azokat nézzük, akik írnak is, vagy ’likeolnak’ esetleg ’nem tetszést’ jeleznek ki. Most azokat nézzük, akiknek ez elindított belül egy filmet, de kifelé nem szólnak semmit.
A Földön kb. 8 milliárd ember van. Ők hányféleképpen reagálnak le dolgokat. Kis és nagy dolgokat és ők mennyire „befolyásosak” a Föld változási helyzetében. Persze mindenki befolyásos valamilyen mértékben…
S te csak egy mondatot mondtál és ez lett a következménye. Valakinél…
És képzeld el, hogy 8 milliárd különböző gondolkodásmód van, amellyel reagálunk dolgokra. A Földet egyelőre inkább tönkretesszük, mint megóvnánk a negatív gondolatainkkal. Apró, fent említett negatívba forduló gondolkodásmód helyett a szeretetközpontúságnak volna ideje eljönnie. Tudomásul kell vennünk, hogy csak egy ilyen Földünk van, varázslatos természeti adottságokkal. S a gondolkodásmódunkat, a filmet, a programot úgy volna jó, ha ember és természet központúra állítanánk át. Mindig.
Áldással
Gábor