Mikor is beszélhetünk pánikbetegségről?

A pánikbetegség, pánikzavar szorongásos eredetű zavar. A rosszullétek időtől, helyzettől függetlenül a nap bármely szakaszában jelentkezhetnek. Leggyakoribb tünetei lehetnek a légszomj, szapora szívverés; intenzív, elviselhetetlen vagy rossz közérzet; menekülési késztetés; kontrollvesztéstől, megőrüléstől, esetleg a haláltól való félelem; kipirulás; izzadás; reszketés, hidegrázás; szédülés; émelygés; hőhullámok; görcsös hasi és/vagy mellkasi fájdalom; fejfájás; gyengeség. Ezek a tünetek egyéntől és a tünetek számától és súlyosságától függően különbözőképpen jelenhetnek meg. 

Milyen okokra vezethető vissza?

A pánikbetegség kialakulásában szerepet játszik az, hogy a beteg miként ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat.  A felsorolt tünetek lezajlásakor az ember sok esetben azt hiszi, hogy akár szívinfarktusa vagy valamilyen életveszélyes betegsége van.  Előfordul, hogy a roham után tartós szorongás alakul ki, és rettegni kezd egy újabb rohamtól. Ezt hívjuk "anticipátoros", jósló szorongásnak, ami beköltözik a betegek gondolkodásába. Gyakran félnek attól, hogy "biztosan rosszul leszek megint; valami történni fog velem".

Az okok azonban a rossz küzdési technikákban kereshetők vagy a szociális támasz hiányában, de nagy szerepet tulajdonítanak a szülők "túlféltő" magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenységet lehet kimutatni. 

Milyen típusa van a pánikbetegségnek?

Két típusa van. Az egyik, az agorafóbia, amely során a pánikroham tömegben, zárt terekben jelenik meg. A félelem leggyakoribb helyzetei az egyedüllét, sorban állás, liftben lenni, hídon állni, vagy bármilyen tömegközlekedési eszközön utazni. Itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legelső rohamot gyakran megelőzheti egy tényleges rosszullét, melynek során az illető pl. elveszíti a kontrollt, elájul. Sok esetben viszont nincs kiváltó ok, rossz élmény. Egyszerűen attól félnek, hogy a felsorolt helyzetekben valami nagyon rossz dolog fog velük történni. 

A pánikzavarok másik típusánál nincs jelen az agorafóbia, hanem spontán pánikról beszélhetünk. Akár nyugalomban, akár valamilyen cselekvésnél előjöhetnek a pánikszerű tünetek. 

Mennyire jellemző a pánikbetegség a fiatalokra, kamaszokra manapság?

Sajnos egyre jellemzőbb. A szorongásos eredetű zavarok nagyon gyakran társulnak pánikszerű rosszulléttel. A tapasztalatom alapján ez leginkább agorafóbiával társul. Sok kamasz emiatt nem képes bemenni az iskolába, fél a közösségtől, de még a szabadidős foglalkozásokat (pl. koncert, színház, mozi) sem tudják élvezni. Ez nagyon rányomja a bélyeget a hangulatukra és nem is szívesen beszélnek erről. Azonban a pánikbetegség lefolyása náluk más lehet, mint a felnőtteknél. Náluk inkább a fizikai tünetek megjelenése a jellemzőbb. 

Mi lehet az oka, hogy egyre több fiatalt érint?

Kell egyfajta szorongásra való hajlam. Észrevettük azt is, hogy sokszor előfordul ezeknél a kamaszoknál, hogy a családban valakinek van vagy volt pánikbetegsége. Azt viszont leszögezném, hogy ez nem örökletes, de ahol mégis előfordul, sokkal nagyobb a rizikó, hogy a gyereknél is megjelenik majd valamilyen formában.

Ezenkívül a perfekcionizmus, iskola fóbia, családi konfliktusok, vagy a kortársakkal való változó kapcsolat előidézhet tartós szorongással járó tüneteket, pánikzavar megjelenését. 

Milyen esetekben kell szakemberhez fordulni?

Ha a mindennapi életüket, tevékenységüket már oly nagymértékben akadályozza a pánikbetegség, hogy az őket és a környezetüket is zavarja, akkor mindenképp segítséget kell kérni. Ráadásul a legtöbb esetben valamilyen járulékos betegség is kialakulhat, pl. hangulatzavar. Ezt meg lehet és meg is kell előzni.

A pánikbetegség során a fiatalok többsége nem képes iskolába járni, beszűkül az élettere és ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, szakemberhez kell fordulni, hogy feltárja az ide vezető okokat, valamint kezelje a már kialakult helyzetet. 

Milyen eszközökkel előzhető meg?

Ez minden esetben egyénre szabott. A pánikbetegség ellátásának van egy protokollja, amely tartalmaz gyógyszeres kezelést, valamint kognitív viselkedésterápiát. Ennek során a fiatal megtanulja kezelni szorongását, és képes lesz átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet. A terápia segítségével kialakíthat egy olyan védelmi mechanizmust, amellyel már korai stádiumban leállíthatja a rosszulléthez vezető folyamatot.

 Ezenkívül fontos módszer még a relaxáció. A pánikbetegség kezelésében a progresszív relaxáció valamint az autogén tréning a leggyakrabban használt relaxációs technika. Az izmainkra gyakorolt tudatos ellazítás módszerével képessé válunk a szorongás oldására, illetve a tudatos légzés elsajátításával megelőzhetővé válnak a pánik-szerű rosszullétek is.  

 Kép forrása: www.psychology.org.au