Először is nem kell mindent elhinni az interneten megtalálható információknak, másodszor nem kell és nem is lehet mindenben profinak lenni, ezért nem árt néha tanácsot is kérni. Tessék BESZÉLGETNI!

Kedves Olvasók Ti mennyit beszélgettek otthon a Családotokkal? Szerintem ma már senki nem annyit, mint a telefonfüggő világ előtt. Rögtön helyesbítenék is, mert nem szidom a mai technikát, ha azt tenném, álszent lennék. Nem mondhatom, hogy nem használom, sőt azt sem, hogy nem szeretem, mert igen is nagyon sok a jó benne. Nyilván ezt nem kell felsorolnom, mert kapcsolattartásra távoli rokonokkal, valamilyen témával kapcsolatban, ami érdekel sokkal könnyebb a tájékozódás, a világ sokkal közelebb került mindenkihez. Idegenekből lehetnek barátok, ismeretlenekből ismerősök, te és énből, pedig mi. Azt hiszem ezzel így tulajdonképpen semmi probléma sincsen.

„Viszont kezdjetek el élni” – mert az, hogy csak a képernyőt bámulja valaki az nem biztos, hogy élet.

Tudtad, hogy azon kívül, hogy rontja a szemed a monitor, hosszú távon fejfájást is okozhat?! Egyértelműen nem az egészséges aranyközéputas felhasználókról beszélek, hanem az átlag függőkről.

Nem csak a szemünkre veszélyes, de sajnos a jóhiszeműségünkre is. Persze én vallom, hogy nem lehet félelemben leélni egy életet.

Mégis, úgy gondolom, hogy azért sosem lehetünk elég óvatosak. Ismerősöknél ne a mennyiségre menjetek, hanem a minőségre. Ha kérdésetek van, menjetek el könyvtárba is, a könyvek sokkal biztosabban rendelkeznek hiteles infóval, mint a net, ahova bárki írhat bármit, még én is. (egy kis önirónia :D )

Persze egyetlen írással nem váltom meg a világot, de tudjátok nálam ez nem újkeletű, már 8 éve, hogy írtam egy blogbejegyzést azzal a címmel, hogy Facebook Betegség, ami az óta csak tetőzik és tetőzik.

A lényeg, hogy mindent, amit olvasunk kezeljük a helyén, ne dőljünk be azonnal, olvassuk el több nézőpontból és aztán kialakulhat a mi önálló véleményünk is.

Nem félni kell, hanem megtanulni jól kezelni ezt a technika adta csodás világot.

Norina