Sokat olvasunk, hallunk azokról a betegségekről, azokról az életveszélyes pillanatokról, amelyekben legtöbbször a lélekjelenlét, a gyorsaság és a megfelelő tudás jelentheti egy embertársunk, szerettünk életét. Azonban a hiányosság még mindig sok, és a nehéz pillanatokban a bizonytalanság, a határozatlanság akár emberéletet is követelhet. Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány most azokhoz a helyzetekhez nyújt segítséget, amikor csak magunkra és a legjobb tudásunkra számíthatunk.

Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány tavaly elkészítette a Nagy Elsősegély Tesztet, amelynek keretében 1000 főt kérdezett meg balesetek, vészhelyzetek kezeléséről. Az eredményekből kiderült, hogy számos hiányosság észlelhető a tájékozottság tekintetében, ezért az Alapítvány külön anyagokat készített az elmúlt év során a nyári, a téli veszélyekről, és a tévhitekről, amelyek sok esetben nagyobb problémát okozhatnak, a már meglévő bajnál. Az edukációs munka tovább folytatódik.

„A hirtelen fellépő betegségek okozta helyzeteket sokszor magunknak kell kezelnünk, amíg a szakszerű segítség meg nem érkezik. A stroke, az agyvérzés, a szívroham általában nem idegen kifejezések senki számára, azonban hasznos ismerete sokaknak még sincs velük kapcsolatban.” - mondja dr. Czakler Éva, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány alelnöke, mentőorvos.

Amikor minden perc számít

Mindannyiunk életében előfordulhatnak olyan helyzetek, és sajnos a többség életében legalább egyszer biztosan elő is fordul, amikor a pontos tudás és a lélekjelenlét életet menthet. Ez minden esetben fontos, de ha egy szerettünk vagy hozzátartozónk élete van a kezükben, talán még inkább átérezzük a súlyát. Ezek vissza nem fordítható és meg nem ismételhető helyzetek, amikből nem elég, ha tanulunk, ezért fontos, hogy előre tájékozódjunk, még mielőtt saját bőrünkön kellene megtapasztalnunk, hogy mit okozhat a szükséges információ hiánya.

Ma már senki nem engedheti meg magának, hogy arra alapozzon „ez velem úgysem történhet meg”, se arra, hogy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztető jeleket, csak azért, mert úgy gondolja, az adott betegség nem fér össze élettani sajátosságaival, korával. Sajnos a felgyorsult életritmus, a mozgásszegény, egészségtelen életmód, a halmozódó elvárások és a növekvő ránk nehezedő stressz faktor egyre szélesíti azok körét, akik érintettek lehetnek egy-egy súlyosabb betegség kialakulásában, illetve egyes esetekben a genetika is számít. „Sokan csak legyintenek, és úgy gondolják, „mi úgysem tehetünk semmit”, pedig ez nem igaz. Vajon hányan tudják, hogyha a stroke bekövetkezését követően a beteg 90 percen belül kórházba kerül, akkor a folyamat nagy eséllyel visszafordítható, és az agykárosodás elkerülhető?”- mondja dr.Czakler Éva.

Az alábbiakban néhány nagyon gyakori betegségről lesz szó – mik is ezek valójában, mik a tüneteik,  és mit tudunk tenni, hogy életet mentsünk.

Szélütés (Stroke)

A legtöbb betegnél a szélütés figyelmeztető jelek nélkül alakul ki. Főképp a magas vérnyomás, cukorbetegség, dohányzás, szívbetegségek, alkohol, túlsúly okozhatja. Többségében vértelen stroke-ról kell beszélnünk, ami azt jelenti, hogy egy vérrög elzárja az erek útját, így az oxigén és tápanyaghiány miatt az idegsejtek rövid időn belül elhalnak. A dolog mechanikájáról talán elég is ennyit tudni, hiszen a fontosabb számunkra inkább az, amit ebből mi is láthatunk.

 Az egyik testfél zsibbadása, az azonos oldalon található végtagok érzéketlensége, a beszédértési és hangképzési zavarok, a hirtelen kialakuló látásproblémák, a szédülés, az erős fejfájás, a tudatzavar vagy éppen a térbeli tájékozódás zavara mind árulkodó jelek. De ha biztosra akarunk menni három betűt kell az eszünkbe vésnünk: MBE. Az MBE egy olyan mozaikszó, amely segítségével az orvosok szerint még a laikusok is könnyűszerrel felismerhetik a bajt. Lényege, hogy három egyszerű dologra kell megkérni a veszélyeztetett személyt: mosolyogjon, beszéljen és emelje fel egyszerre mindkét karját. Ha ezek közül bármelyik is nehézséget okoz, azonnal hívni kell a mentőket. További fontos jel lehet még az is, ha megkérjük, nyújtsa ki a nyelvét, és a nyelv elcsavarodik a jobb vagy a bal oldal felé. Ha már a baj megtörtént, a legfontosabb tényező az idő. Ha a beteg 90 percen belül megkapja a megfelelő kezelést, akkor a helyzet súlyossága tompítható, sok esetben teljesen visszafordítható. Így tehát elsődleges feladatunk a gyors felismerés és a gyors reagálás. Amíg a segítség megérkezik, addig pedig fontos, hogy ne hagyjuk a beteget, hogy bármit egyen vagy igyon, ha háton fekszik és hányni kezd, fordítsuk az oldalára, ha pedig a helyzet úgy kívánja, kezdjük el az alapszintű újraélesztést.  

Az agyvérzésről kevesen tudják, hogy a stroke egy bizonyos fajtáját jelenti, ez a vérzéses stroke. A vérzés keletkezhet az agyon belül, illetve az agyat körülvevő területen, kialakulásában pedig közrejátszhat a kezeletlen magas vérnyomás és az érfejlődési rendellenességek is. Tünetei hasonlóak a vérzés nélküli stroke esetében fellépőkkel, de előfordulhat eszméletvesztés és görcs is; a szükséges lépések ugyanazok.

Szívinfarktus

A szívinfarktus kialakulásához főként a magas koleszterin szint, túlsúly, magas vérnyomás, dohányzás, stressz járulhat hozzá. Gyakran egyáltalán nem olyan teátrális jelekkel mutatkozik meg, ahogyan azt a Hollywoodi filmekből megszokhattuk. A tünetek alapvetően könnyen felismerhetőek lennének, viszont az, hogy milyen mértékben jönnek elő, már egyénileg változó, így nem annyira könnyű észlelni minden esetben. A nyomásérzés vagy a szorító mellkasi fájdalom, az innen kisugárzó fájdalom a bal karba, bal oldalba, a has felső részének fájdalma, a légszomj, az izzadás, a hányinger, és a megsemmisülés érzése lehet jól látható és szolidabban megjelenő is. A lényeg, hogy a tüneteket felismerve a legfontosabb faktor itt is az időtényező, és az, hogy amíg a segítség megérkezik, az alapvető fogásokat el tudjuk végezni, és lélekjelenlétünk kitartson a segítség érkezéséig.

Ha újraélesztés szükséges

Az újraélesztéskor szükséges teendők ismerete életmentő lehet: ilyenkor a fejet hátra kell hajtani, 10 másodpercig ellenőrizzük, hogy van-e légzőmozgás, azaz hallom-e, hogy a beteg veszi a levegőt, érzem-e az arcomon, hogy fújja ki, illetve látom-e, hogy emelkedik a beteg mellkasa. Ha nincs légzőmozgás, akkor kezdem nyomni a mellkast és szájból szájba fújni a levegőt 30:2 arányban, amíg a mentő meg nem érkezik.