Azt hiszem, nagyban összefüggenek ezek a kérdések, mert ha megtalálom magamat, ha biztos vagyok magamban, akkor könnyebben megtalálom a helyemet, a megfelelő embereket, barátokat, társaságot, a nekem való munkát, az igazi, szép szerelmet, a hangot, a hangsúlyt másokkal.

Sokszor azt mondják a pszichológusok, ha felmerül a kérdés, hogy jó helyen vagyok-e, akkor ott bizony probléma van. Hiába tűnik látszólag jónak az életünk, mégis elbizonytalanodunk, és akkor válik igazán jogossá a kérdés.

Vegyünk példának egy olyan esetet, mikor azt érzed, jó vagy a munkádban, de mégis elégedetlenkednek a feletteseid, a munkatársaid. Próbáljátok ugyanazt a célt elérni, egymásra hangolódni, de nem tudjátok megérteni egymást, azt érezheted, hogy mindig te maradsz alul, mindig veled van a baj, és ez komoly kényszerképzeteket szül benned. Azt hiszed, nem vagy elég jó, közben rengeteget beleadsz, és dolgozol a fejlődésedért. Ebben nagyon elfáradsz, és mégse találod meg magad, mégsem éred el azt, amit szeretnél, nem kapod meg azt a pozitív visszajelzést, amire vágysz.
Ez nagyon nyomasztó lesz, és csak nő benned a szorongás, a stressz. Megfogalmazódik benned a kérdés: hogy mássz ki ebből úgy, hogy senkit ne bánts meg, hogy ne a harag vezéreljen senkit ebben a csapatban?

Vigyázz, milyen csomaggal lépsz ki!

Ha azt hiszed, te vagy az oka mindennek, akkor azért állj meg egy picit, gondold át, valóban így van-e! Nem lehet, hogy csak azért nem megy, mert mégiscsak mások az érdekek? Hogy senki nem figyel a másikra, csak te foglalkozol túl sokat  az ügy lelki oldalával, és a másik nem tesz ennyit emberi oldalról? Vagy lehet, hogy szakmailag nem érnek fel a te képességeidhez, és épp ezért marnak beléd úton-útfélen?

Az amatőrök egyetlen fegyvere a lelki terror, az a lényeg, hogy felülkeredjenek rajtad, és minden pillanatban téged hozzanak ki felbujtónak, fekete báránynak.

Ezt ismerjük. Sajnos ilyenkor gyökerestül ki kell gazolni a kertedet, és néha az a megoldás, hogy minden kapcsolatot megszakítva drasztikus változtatásokat teszel a saját életed és a munkád érdekében.

Ez nagyon nehéz dolog, mert az ember sokszor kapaszkodik a biztosba, még akkor is, ha az rossz, mert az a megszokott, kiszámítható, ilyenformán biztonságérzetet nyújt.

Nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megtaláld azokat, akik megérthetnek, sok belső munka és útkeresés, feláldozás, szenvedés vezethet erre az útra, de mindig minden megéri, és néha nyugodtan hallgathatsz a megérzéseidre, hiszen azok téged szolgálnak. Ami és aki pedig nem „téged szolgàl”, de nagyon közel van hozzád, az nem ok nélkül van ott és került tűzközelbe. Ki kell bogozni ezt, és ne mindig magadat bántsd, mert nem biztos, hogy felőled jön a hideg szél.

Ez bármilyen élethelyzetbe beleilleszthető. Nem kell feltétlenül a munkára gondolni. Lehet, hogy ez jelen van a párkapcsolatodban, a baráti, a családi kapcsolataidban is.

Van, hogy nagyon sokan fontosak neked, sok különböző stílusú, felfogású ember áll közel hozzád, akiknek az egyik fele melletted áll.
Ők azt látják rajtad, hogy profi vagy a munkádban, és remekül éled az életedet. A másik fele pedig mindenben rossznak lát.
Ez a kettősség nehezíti a döntésed, mert miközben a munkádhoz jól értő barátaid csodálnak az eredményeid miatt, a munkatársaid egyszerűen soha nem értenek meg...

Változtatni nem könnyű, de megéri, és néha az új emberek nagyon sok friss érzést bele tudnak vinni az életedbe. Merj kockáztatni, mert csak így fedezheted fel az ismeretlent és találhatod meg magadat a saját életedben. Hallgass a szívedre, mérlegelj okosan, és dönts bátran magaddal kapcsolatban, magad miatt, a szebb jövődért, jelenedért és azért, hogy a múltad is szebbnek láthasd!

Szép, bátorsággal teli hetet kívánok!

Fotó: Fűrész Zsolt (kepben.hu)