Mikor tanuljuk már meg végre, mi, nők, hogy nem jó beleborulni rögtön a férfi karjaiba? Miért érezzük, hogy pótolhatóak vagyunk, nálunk mindenki csak jobb lehet, és miért esünk bele rendre a bridzsitdzsonszos hülyeségeinkbe?

Talán azért érezzük, mert nincs elég önbizalmunk, nem vagyunk magabiztosak, pedig biztosan többek vagyunk annál, amit gondolunk magunkról.

A nők elszántan keresik a nagy Őt és azt gondolják, ha megvan, akkor onnantól már biztonságban tudhatják magukat. Pedig nem hiszem, hogy az lenne a megoldás az igazi kiegyensúlyozottságra. Erről majd egy másik bejegyzésben, részletesebben szeretnék írni.

De kezdjük a legelején! Azt a részt emelném ki, amikor az ismerkedési folyamatban vagyunk. Mi a helyes viselkedés ilyenkor egy nő részéről? (Ne gondoljátok, hogy én mindent tudok. Én is csak kapiskálom, vizsgálom, tapasztalom, próbálom megélni, így alakul bennem a helyes kép, de nagyon nehéz nekem is megemberelnem magam egy-egy helyzetben.)

Sokszor tesszük fel a kérdést: most cselekedjek úgy, ahogy ösztöneim kívánják, vagy teljes önuralommal, taktikus játékokat folytassak?

Jó kérdés.

Vannak olyan kapcsolatok, melyek maguktól indulnak be, mert annyira működik a két fél közti kémia, érzelemhullám, hogy mindketten azt érzik, hagyni kell, mert ez úgyis el van döntve. Ez a legszebb, legjobb, ami előfordulhat velünk, viszont ritkább, és nagyon szerencsés az, akinek összejön egy ilyen.

A másik a játékos, furfangos, labdafeldobós-lecsapós, aminek a humor a mozgatórugója. Bolondos szerelmek szoktak ilyenből kialakulni. Ez is szerencsés, nagyon jó dolog az ember életében.

Viszont van az a kapcsolat, mely nagyon nehezen akaródzik összejönni. A nő már eldöntötte, hogy kész egy kapcsolatra, miközben a férfi hezitál, ül a dolgokon, napokig nem válaszol, érdeklődik, aztán eltűnik. Igazából akarja, mégsem mer lépni, fél az elkötelezettségtől, miközben minden nap arról álmodik, hogy végre megállapodik, és boldog lesz, de valami nem működik. Ilyenkor sajnos hajlamosak vagyunk magunkat hibáztatni, csökken az önbizalmunk, százezer kérdés merül fel bennünk, mit rontottunk el stb.

Ne agyaljunk sokat, nem velünk van a baj. Azt hiszem, nekünk kell nagy türelemmel lenni, önuralmat gyakorolni, ami azt jelenti, hogy nem vonjuk kérdőre a pasit, nem bombázzuk üzenetekkel, nem vagyunk jelen folyamatosan a napjaiban, az életében.

Ha kerüljük a feltűnést, akkor a siker garantált, mert a kiválasztott pasit érdekelni fogja, mi lehet veled, miért nem jelentkezel, hisz eddig mindig adtál magadról életjelet. Úgy is megadja magát, mert ők így működnek. Sajnos van, hogy hetekig kell várni egy üzenetre, de, ha úgy ítéljük meg, hogy érdemes, akkor várjunk csak.

Sajnos nagyon idegesítő helyzet ez, de a fiúk manapság így működnek. Ha egymás után 4-5x is eljátssza velünk az eltűnőművészes trükkjét, akkor jöhet a mérlegelés és a kérdés: Szükség van erre?

Ez még mindig nem jelenti azt, hogy nem vagyunk neki fontosak, csak nemes egyszerűséggel nincs vér a pucájában, bátortalan és elsodorják őt a hétköznapok.

Ezzel nincs mit tenni, csak elfogadni és finoman jelezni, hogy köszönöd, de elfáradtál, aztán jó szájízzel elbúcsúzni tőle. Légy erős, hidd el, hogy ez is jó volt valamire, mert gyakoroltad a türelmet, megerősítetted magad, tapasztaltad, hogy mire nincs szükséged.
Az életnek néha nemcsak az édes oldalát éljük meg. Sajnos kellenek az ilyen helyzetek ahhoz, hogy a következő lehetőséget finoman, nőiesen tudjuk kezelni. Ha meg neked szánta a sors azt a hezitáló férfit, később úgy is egymáséi lesztek, de el kell fogadnod, hogy ez most így alakult. Nehéz, de megéri, mert erőt, és önbizalmat nyersz az akaratod és a következetességed miatt. Ne légy dühös, ne átkozd el és ne illesd durvábbnál durvább jelzőkkel őt. Egyszerűen nem egy az érdeketek, de ez még, mint mondtam, lehet, hogy kiegyenlítődik. Én hiszem, hogy minden nő képes erre az erőre, hisz szuper egy "intézmény" vagyunk tetőtől talpig.

Ajánlom a kínzó napokra a meditációt, jógát, lelki gyakorlatokat, agykontrollt, terápiát egy szakemberrel, ami egyáltalán nem szégyen, segít, kivezet a lelki bonyodalmakból.

Ha nincs még szerelmed, légy jóban magaddal, s az életet így szebbnek, izgalmasabbnak fogod látni. Ne csüggedj, ha nem jön össze rögtön!
Minden érted történik, a rossz is.

Élvezd a lehetőségeket és mint mondtam egy korábbi bejegyzésemben: szórd az illatod, egyszer úgy is beléd fognak harapni emiatt és fájni bizony nem fog, sőt!

Üdv!

Verajuska