A nőnek ezer arca létezik. Egyszerre tölt be egymással szorosan összefüggő szerepeket. Helyt áll a munkában, a magánéletben. Igyekszik megtalálni az egyensúlyt a karrier és a család között, miközben azon dolgozik nap mint nap, hogy megfeleljen önmagának. Van egy mondás, mely szerint a ház alapja nem a földben van, hanem az asszonyban, és van egy nap, amikor az egész világ rájuk, ránk, nőkre gondol. Március 8.: NŐNAP!
Repüljünk vissza az időben. 1857. március 8-át írunk. New Yorkban járunk épp, ahol több mint 40 000 nő emelte fel a hangját a rossz munkakörülmények, az alacsony fizetés, a 12 órás műszak ellen. A szegénynegyedből induló tömegnek a rendőrök emeltek gátat. A megmozdulásokat országszerte figyelemmel kísérték, és sorra indítottak hasonló cselekedeteket azért, hogy a nők ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a férfiak.
1909-ben az Amerikai Szocialista Párt nőnappá nyilvánította február 28-át, és 1913-ig ez így is maradt. Eközben Koppenhágában 1910-ben a Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson Clara Zetkin és Luise Zietz kiállva a pódium elé javasolták, hogy tegyék nemzetközi ünnepé a nőnapot. Így fejezvén ki azt a tiszteletet, ami megilleti a nőket, azokért a küzdelmekért, melyek az egyenlő bánásmódért és a választójog megszerzéséért folytak. Bár a javaslatot elfogadták, mégsem jelöltek ki erre egyetlen egy hivatalos napot sem.
Több helyen is, köztük Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban is elkezdték ünnepelni a nőnapot március 19-én. Ezen a napon több száz olyan rendezvény volt, melyen több millióan vettek részt.
„... minden várakozást felülmúlt. Németország és Ausztria egyetlen, nőkből álló, háborgó tenger. Megmozdulások mindenütt, a városokban és a kis falvakban. A nők gyermekeiket az otthon maradt férjekre bízták, hogy részt tudjanak venni az összejöveteleken.” (Alexandra Kollontáj)
1917. március 8-án Pétervárott volt a legemlékezetesebb nőnapi megmozdulás, amikor is az orosz nők kiálltak magukért és társaikért – tiltakozva a háborús szenvedések, az elnyomás, a megaláztatások, az éhezés miatt, amit nap mint nap elszenvedtek. Néhány nappal később a cár lemondása után megalakult ideiglenes kormány biztosította az orosz nőknek a választójogot, és innentől kezdve futótűzként terjedtek a választójog megszerzésére tett kísérletek a különböző országokban.
Ugorva egy nagyot az időben, 1977-ben az ENSZ-közgyűlés a nők jogai és a nemzetközi béke napját hivatalossá tette. Hazánk 1913-ban csatlakozott a nőnapi felhíváshoz.
A nőnap kifejezi mindazt a küzdelmet, amit a nők évszázadokon keresztül folytattak és folytatnak a mai napig is a világ minden pontján. Mindezt azért, hogy a társadalomban ugyanolyan jogokkal, lehetőségekkel rendelkezzenek, mint a férfiak. Sok helyen ez a nap már nem a politikai harcokról szól, hanem a megemlékezésről, ajándékozásról, de egyes szervezetek elengedhetetlennek tartják, hogy felhívják a figyelmet a nők óriási szerepére a társadalomban, ami magában foglalja mindazt a kiszolgáltatottságot és védtelenséget, ami a mai napig is éri őket.
A nagy rohanásban álljunk meg egy percre, és gondoljunk édesanyáinkra, nagyanyáinkra, dédszüleinkre és minden női társunkra ezen a napon. A női szerep nap mint nap új kihívásokat rejt magában. Nőnek lenni nem könnyű, de megéri!
Cikk forrása:mult-kor.hu
A képek forrása: