Több szempontból is nehéz szituációban van, akinek nincs munkahelye: egyrészt anyagilag, mivel a számlákat fizetni kell valahogyan, másfelől viszont lelkileg – sőt, egészségügyileg is – megterhelőek lehetnek a munkanélküliség okozta belső harcok. Miszerint: tartsak ki céljaim, elhatározásaim mellett, és küzdjek egy olyan állásért, amire vágyom – kezdetben sok gyakorlati tapasztalat megszerzésével, fizetés nélkül? Netán ezzel szemben: tegyem félre az „idealizmusom”, és nyeljem le, hogy diplomával – esetleg több oklevéllel is –, pultosként vagy bolti eladóként kell dolgoznom? Nos, a válasz nagyon nehéz, hiszen társadalmi elvárások ide vagy oda, mindenki a saját tempójában halad, egyén válogatja, hogy ki melyik utat választaná, vagy, hogy egyáltalán van-e lehetősége válogatni…

Munkanélkülinek lenni nem szégyen, még akkor sem, ha néha úgy érezzük, a társadalom a kívülállók bélyegét ragasztja ránk… Nem szabad feladnunk, keresnünk kell a lehetőségeket, és ha konkrét ambíciókkal rendelkezünk, mérlegelnünk kell azt is, hogy ha esetleg pillanatnyilag más munkakörbe is kényszerülünk, tudunk-e mellette olyan hirdetéseket vadászni, megpályázni, melyek közelebb állnak képességeinkhez.

Hiszem, hogy még ebben a nem egyszerű világban is létezik valamiféle mód arra, hogy az ember hidat találjon az elvárások, a realitás és saját egyénisége között. Hiszem, ha valaki elég kitartó, előbb-utóbb eléri célját, és hiszem, hogy lehet olyan életet is élni, olyan munkát végezni, melyben örömünket (is) lelhetjük, tehetségünket megmutathatjuk – egész napos gyomorgörcsök nélkül.

Ha nincs munkád, sokféle ellenérzéssel találkozhatsz, pláne, ha valaki teljesen más személyiség, mint Te. Azonban tudnod kell félretenni ezeket a véleményeket, hiszen nem biztos, hogy tisztában van vele a másik, milyen nehéz helyzetben lehetsz – lelkileg és anyagilag egyaránt. Ahogyan a keletiek is mondanák: ahhoz, hogy más mit gondol rólad, neked semmi közöd... Vagyis kövesd a saját utad, s ne foglalkozz azzal, ki mit hisz rólad, mert lehet, hogy az nem is áll közel a valósághoz. Ugyanakkor ez a Te életed, s a Te döntésed és felelősséged, mit teszel. Az befolyásoljon, amit Te érzel, tapasztalsz, s ha úgy véled, jó úton jársz, ne hagyd letéríteni magad róla! A kérdés ugyanakkor összetett, mert nem mindenki teheti meg, hogy megélje tehetségét, pláne, ha nem rendelkezik stabil háttérrel – például pályakezdőként szülői támogatással, megértéssel. Ez esetben valószínűleg kénytelen elvállalni olyan munkát is, mely köszönő viszonyban sincs papírjával. A keresztje azonban mindenkinek megvan: akinek lehetősége van, hogy céljait kövesse, talán a magánéletében akadnak komoly problémái. Akinek nincs alkalma a sárga csekkek fizetése mellett, hogy céljai után menjen, lehet, hogy épp a magánéletében kap támogatást… Így hát a legjobb, ha nem ítélkezünk mások felett, hiszen sosem tudhatjuk, kinek mivel kell megküzdenie a mindennapokban. A figyelmet önmagunkra fordítsuk, legyen egészséges önkritikánk, és cselekedjünk esélyeink szerint, de mindig szem előtt tartva azt is, mit szeretnénk igazán…

A kép forrása: careers.maxupdates.tv