A biológiai szempont

Egy KSH-felmérés szerint, míg a 70-es években a nők átlagosan 21-22, 1990-ben 23 évesen szülték első gyermeküket, addig ma ez a szám kitolódott a 29,5 éves korig, azaz egyre több a 30-35, sőt, akár 40 év feletti első szülések aránya.

Ha csak a biológiai érettséget vennénk figyelembe, akkor már az első menstruációt követően, akár minden évben szülhetnénk. Kutatások bizonyítják, hogy a nők a húszas éveik elején-közepén a legtermékenyebbek, és a kihordott terhességek, az egészséges magzatok aránya is ebben az életkorban a legmagasabb. Egy fiatalabb szervezet, akit még kevesebb káros környezeti hatás ért, egészségesebb, így a megtermékenyülés és a magzat esélyei is jobbak. 35 év után már nehezebben lesz várandós egy nő: bár a menzesz még rendszeres, a petesejtek minősége már nem a régi, és nem mindegyik érik meg, így nagyobb türelemre van szükség, ha egy nő ebben az életkorban szeretne babát vállalni.

A 35 év feletti várandósságoknál gyakrabban jelentkeznek komplikációk (magas vérnyomás, terhességi diabétesz, koraszülés), és megnő a kromoszóma-rendellenesség, a vetélés kockázata is. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy az idősebb korban szülők jóval tudatosabbak, felkészültebben várják a terhességet, és több vizsgálaton is részt vesznek, mint 30 év alatti társaik.

Egy fiatal anya lazábban veszi az akadályokat, szervezete hamarabb regenerálódik, a kisgyermekek körüli teendők kevésbé viselik meg fizikálisan, annál inkább lelkileg, hiszen monotóniatűrésük rosszabb tapasztaltabb társaiknál. Egy „idősebb” nő érettebben viszonyul anyaságához, kevésbé türelmetlen, kellő bölcsességgel tudja kezelni az adódó nehézségeket, és képes önállóan felelős döntéseket hozni, nem szorul szülei segítségére.

A nagyon fiatalon szülők érvei között a leggyakoribb, hogy a kis korkülönbség miatt jobban megértik gyermekeik szükségleteit, nincsenek generációs problémák. A fiatalok még pályájuk elején járnak, ezért nem sajnálják otthagyni munkahelyüket, nincs félbeszakított karrier. Szülést követően a test is sokkal hamarabb és könnyebben regenerálódik. Nem utolsó szempont az sem, hogy a fiatalon szülővé válók kevésbé görcsösek, nem aggódják halálra magukat minden apróságon. Ám ugyanezek az érvek szerepelhetnek a „miért ne vállaljunk túl korán gyermeket” listáján is, hiszen sok fiatal nemhogy egy gyermekért, de még önmagáért sem képes felelősséget vállalni, az anyagi függetlenség és önállóság megteremtésének nehézségeiről nem is beszélve.

Lelki érettség

A gyermekvállalásra leginkább lelkileg érdemes felkészülni: aki úgy érzi, eljutott arra a szintre, hogy képes legyen egy másik emberi lény érdekeit a sajátja elé helyezni, és nem lemondásnak, hanem értéknek tartja egy kis jövevény érkezését és gondozását, az lelkiekben már félig felkészült. Igen, nem tévedésből írtam, hogy félig, hiszen igazán akkor válik el, ki mennyire érett meg az új szerepre, amikor már nyakig benne van. Aki eddigi élete során nem tapasztalta meg, milyen a lemondás, nem kényszerítették rá, hogy késleltesse igényei kielégítését, soha nem kellett nagy dolgokban döntést hoznia, mert a szülei megtették helyette, az valószínűleg ezt az akadályt is csak szülői segítséggel lesz képes megugrani.

Az evolúciós pszichológia követői szerint életünk 21. évében, ösztöneinket követve uralkodik el rajtunk először a családalapítási láz, főként, ha úgy gondoljuk, hogy a megfelelő partner is ott van mellettünk. Sok olyan esetet ismerek, amikor a nagyon fiatalon összeismerkedő páros harmincéves korára már nem tud egymásnak mit mondani, megunják egymást, és hiányérzet kezdi őket gyötörni, amiért eddig nem próbáltak ki sok izgalmasnak tűnő dolgot, és szép csendben elválnak útjaik. Ilyenkor szerencse, ha még nincs gyermekük. Ám olyan párokat is ismerek, akik megtanulták kezelni a hullámvölgyeket, ezekből építkezve szépen összecsiszolódtak, és ma már többgyerekes, boldog és érett szülők.

A jelenlegi állás szerint azonban a világ nem abba az irányba halad, hogy a „korai huszonévesek” alkalmasak legyenek a szülői szerepre. Fiatalon az ember nem szeret kompromisszumokat kötni, ezen kívül a sok válás, tönkrement kapcsolat és széthullott család óvatosságra inti a gyermekvállalási terveket szövögetők táborát. A frissdiplomások vagy egyetemisták inkább szeretik kipróbálni az önálló életet, a szabadságot, a felnőtt lét előnyeit, semmint újra behajtsák fejüket egy olyan igába, amely életfogytig tart, s ez így is van rendjén, hiszen nekik még az a feladatuk, hogy keressék önmagukat, az utat, amelyen elindulhatnak, s amely majd elviszi őket a családalapításig.

A későbbi életkorban történő gyermekvállalásnak nagy előnye, hogy ekkor az anya már nem elsősorban a karrierépítéssel van elfoglalva, és az esetek döntő többségében megvan a szükséges anyagi háttér is, ami egyfajta biztonságérzetet és kiegyensúlyozottságot biztosít nekik a gyermekvállaláshoz.
 
Társadalmi-gazdasági érettség

Az egzisztenciális bizonytalanság, a szakmai kiteljesedés és a karrierépítés iránti igény mind a korai gyermekvállalás ellen hatnak. Ugyanez igaz a munkaerőpiacra frissen kikerült fiatal nőkre is, akik megtalálták az ideális állást, ezért nem mernek, és nem is akarnak szülni még akkor sem, ha egyébként minden más körülmény biztosított.

Sok pár azért halogatja a gyermekvállalást, mert a kétkeresős modellre építenek, kettőjük fizetése együtt biztosítja azt az életszínvonalat, amelyből nem szeretnének lejjebb adni, ezért inkább lemondanak a gyermekről a jobb életminőségért cserébe.

A helyzetet tovább nehezítik a kedvezőtlen statisztikák is, melyekkel a gyesről, gyedről visszatérők kénytelenek szembesülni: ha időközben nem szűnt meg a munkahelyük, akkor sok esetben nem veszik őket vissza, vagy ha vissza is veszik, pár hónap után felmondanak nekik, vagy olyan munkakört ajánlanak fel az addigi helyett, amely számukra vállalhatatlan.

Azok a fiatal anyukák sincsenek könnyebb helyzetben, akik az iskolapadból kikerülve szültek, és a gyermekük bölcsődébe-óvodába íratása mellett, pályakezdőként keresnek munkát. Bár a munkáltatók jelentős kedvezményeket vehetnek igénybe, ha kisgyermekes anyukákat foglalkoztatnak, mégis mint kockázati tényezőkre tekintenek rájuk, hiszen a gyermek gyakran beteg lehet, időben érte kell menni, ezért az ilyen munkavállaló nem fogható túlórázásra.

Egyre gyakoribb azonban, hogy egy-egy munkáltató belátja, egy kiegyensúlyozott családban élő anyukára sokkal jobban számíthat, mint bárki másra, hiszen az az édesanya hihetetlen képességeket fejlesztett ki gyermeke mellett: egyszerre képes több dologra figyelni, nagy mértékben terhelhető, bravúrosan bánik az időtényezővel, és pillanatok alatt meg tud hozni fontos döntéseket.

A biológiai óránk azt súgja, minél hamarabb vállaljunk gyermeket, hiszen így lesz nagyobb az esélye egy egészséges, életerős utódnak, közben a társadalmi-gazdasági érvek amellett szólnak, hogy csak később, már megalapozott egzisztenciával, biztos anyagi körülmények között érdemes szülni. Szerencsére azonban a gyermekvállalás nem elsősorban érvek és ellenérvek harcán múlik, hanem számos érzelmi-emberi tényező is árnyalja a képet.

A kép forrása: http://www.flickr.com/photos/luca76/6788848798/sizes/z/in/photostream/; http://www.flickr.com/photos/71284644@N00/4704921558