A karma jelentése tett, cselekedet, az ok és okozat viszonyát hordozza magában. Fogalma megtalálható a keleti filozófiákban – mint buddhizmus, hinduizmus, taoizmus –, de manapság már valamely hitrendszerhez tartozás nélkül is sokan hisznek benne, s elvei szerint próbálnak élni.

Gondoljunk életünkre: biztosan visszaemlékszünk olyan pillanatokra, amikor azt éreztük, hasonló élethelyzeteket, érzéseket élünk át, mint amilyeneket mi okoztunk annak idején valaki másnak. Lehet ez egy kellemes vagy kellemetlen apróság is. Például jókedvű séta közben megakadt a szemünk az utcán egy szomorú tekintetű hajléktalanon, aki kitette kalapját, hátha tesz bele valaki néhány érmét… Nem is kérte már, hogy ezt tegyük, de amikor elsétáltunk előtte, pontosan éreztük, hogy a nincstelen reménykedik benne: „talán ő majd beledob egy ötvenest…”. Némi belső hezitálás után nem tettük meg. Nem adtunk az aprónkból, pedig pontosan tisztában voltunk vele, hogy bizony tudtunk volna adni neki, és a mi anyagi helyzetünket sokban nem is igen befolyásolta volna, ha jószívűen átnyújtunk néhány tíz-húsz forintost, vagy akár egy százast. Miután elsétáltunk, valószínűleg nyomasztott minket valamelyest a lelkiismeret-furdalás, a tudat, hogy „adhattam volna… nem lennék kevesebb… neki nagy örömet okoztam volna… de mégsem cselekedtem.” Egy másik napon viszont, ugyanabban az utcában, ugyanazon épület előtt, ugyanazzal az emberrel találkozhattunk. Ezúttal nem gondolkodtunk, adjunk-e vagy ne adjunk, egyszerűen csak nyúltunk a tárcáért, és kivettünk belőle egy százast. A szomorú tekintetű férfihoz hajoltunk, a szemébe néztünk, és odaadtuk neki az érmét, fogadja el. Ezután bizonyára már egy hálálkodó, mosolygó szempárt láthattunk, melynek gazdája ha nem is mondta ki, valószínűleg azt gondolta, áldjon meg bennünket a jóisten… Amint odébb álltunk, biztosan átjárt minket a szeretet, s az érzés, hogy adni, önzetlenül segíteni másokon jó. Aznap talán minden könnyebben alakult a mi munkahelyünkön, magánéletünkben is. Ha nem is volt minden rendben, valami apró öröm talán ért minket, vagy felszabadultabbak lehettünk. A karma valahogy így működhet, sok esetben egészen komoly szituációkat, feladatokat kialakítva.

Irányzatoktól függően, több elmélet is született a karmáról – kisebb-nagyobb különbségekkel –, de talán Buddha tanítása állja meg leginkább a helyét. A karma ezen elgondolása szerint, jelenlegi lelkiállapotunk, élethelyzetünk előző gondolataink, tetteink eredménye. A MOST-ban pedig szintén azon „dolgozunk”, azt építgetjük, mi történjen velünk a jövőben. Ezt a gondolatmenetet követve tulajdonképpen kizárhatjuk a véletlen és a sors létezését, hiszen életünket mi alakítjuk, és mi vonzzuk be gondolatainkkal, cselekedeteinkkel, mi történjen később. Persze, a karma nem feltétlenül egyből adja meg tetteinkre a választ, lehet, hogy néhány hét, hónap vagy év múlva, de az is lehet, hogy egy következő életünkben kapjuk meg a leckét vagy éppen „ajándékunk” – döntéseink függvényében.

Buddha tanításai szerint egyvalamiben bízhatunk igazán, a karma törvényében. Nem lehetünk biztosak egy istenség akaratában, nem támaszkodhatunk arra az elvre sem, hogy a szerencse vagy a sors majd helyettünk dönt, egyedül a mi gondolatainkban, cselekedeteinkben bízhatunk igazán, hogy megpróbáljuk minél őszintébben, hitelesebben élni az életünket. Úgy, hogy önmagunk minél szebb jövőjét elősegítsük helyes lépéseinkkel – természetesen mindig figyelembe véve azt is, hogy másoknak se ártsunk mindezzel. Sőt, ha lehet, szeressünk minél többször, minél intenzívebben, és előbb vagy utóbb ezt a szeretetet a saját bőrünkön is érzékeljük majd…

Képek forrása:

www.wannado.com/

www.made-in-china.com/