Amióta az eszem tudom, blogot vezetek. Napló, terápia, kikapcsolódás is egyben. Egy vidéki, festői kisvárosban lakom, Hajóson, e vidék minden nehézségével és szépségével. Férjemmel és három kisgyermekemmel, Daniellával, Viktóriával és Andrással osztozom a hatalmas otthonunkon, és a még hatalmasabb kertünkön.

Miért pont írással szeretnél foglalkozni? 

Szeretek beszélni. Sokat. Erős véleményem van a világról, az életünk történéseiről, és azt szeretném megosztani másokkal. Ha nem teszem, úgy érzem, valami bennem ragadt. Közléskényszerem van? Talán.

Szeretek a dolgok mögé látni. Egy könyv elolvasása után is mindig azon agyaltam, hogy vajon hogyan készült, mi inspirálta az írót az elkészítésére. Egy termék megvásárlása után is arra gondoltam, hogyan készülhetett, ki csinálta. Érdekelnek emberek, sorsok, élethelyzetek. Szeretnék az írásaimmal valamit adni másoknak. Ha tanácsokat nem is osztogatok, mert nem vagyok megmondó ember, de talán példával járhatok bármiben. Esetleg csak annyit adok, hogy azt érzik: Igen, nem vagyok végre egyedül, velem is pont ez a helyzet. Akkor már megéri írni.

Valld be: írtál naplót kislánykorodban?

Esküszöm, nem vezettem, csak ideig-óráig naplót. Mindig átírtam és átírtam. Sosem voltam elégedett vele. Nem éreztem elég jelentősnek, hogy papírra vessem életem kis történéseit. Még egy romantikus regényt is elkezdtem papírra vetni, de nem működött, így letettem arról is. Nem lettem író. Szerettem volna divattervező lenni, majd nagy hastáncos. Végül e kettő sem lettem hosszabb távon.

Blogot vezetsz. Mi a témája?

A jelenlegi blogom vegyes tematikájú. Női sorsok, vállalkozó nők kerültek a fókuszba. Interjút készítek velük hetente, ahol megmutathatják, mik a nehézségeik, miben sikeresek, mi a boldogságuk kulcsa. De készülnek terméktesztelő bejegyzések és könyves ajánlók is. Továbbá helyet kapnak az életem fontos történései is. Anyaságom nagy kalandjáról és három csemetémről szintén szívesen írok. Van pár, számomra nagyon fontos dolog, amiről meglehetősen sok cikk készül még. Nagy szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet, a gyermeknevelést, az olvasóvá nevelést, szeretnék segíteni a nőknek, hogy fogadják el magukat, merjenek nagyot álmodni, és ne bújjanak csigaházukba, ők is szépek, szerethetőek.

Úgy látod, hogy érdeklik az olvasóidat a gondolataid?

Remélem, hogy igen. Egy vagyok közülük, egy átlagos, vidéki anyuka. Nem dirigálok és nem tanácsolok, csak megmutatom, mi hogy csináljuk. Nem a számok érdekelnek. Ha már egy anyuka is jobban érzi magát a bejegyzésemtől, akkor teljesítettem a küldetésem, érdemes volt megírnom a cikket.

Hol látod most magad, és hova szeretnél eljutni?

Mindig olyan ember voltam, aki fejlődni, tanulni akart. Ebben sincs ez máshogyan. Szeretnék többet, jobban, még szebben írni, még szélesebb körben terjesztve. Több élményt, fantasztikus interjúalanyokat megismerni a bloggom által. Bevallom, szívesen lennék igazi újságíró, de azt nem adják csak úgy.

Nem tudom, hová tartok. Most jól érzem magam. A komfortzónán kívül túl ijesztő, és már így is a határaimat feszegetem jelentősen. Sok kapu kinyílt, míg mások becsukódtak.

Szabó Magda szerint „Az írás az olvasással kezdődik”. Sokat olvasol? Hogy képzed magad?

Mióta megtanultam a betűket, csak falom és falom. Volt olyan hónap, amikor 20 könyvet olvastam el. Ma már három csemete mellett nem menne ez a szám, maximum mesekönyvekben. Szeretném az olvasás szeretetét továbbadni mindenkinek, legfőképpen gyerekeimnek. Úgy látom, termékeny talajba hullott a próbálkozásom. Lassan több könyvük van, mint nekem, pedig az én könyvtáram is jelentős, 970 kötetet számláló. Igyekszem sokfélét és sokat olvasni.

Érdekel a világunk. Rengeteg könyv mellett újságokat, hírportálokat, interjúkat, blogokat olvasok. Nagyon sok könyvet veszek kézbe marketingről, írásról, újságírásról, de több nagyszerű mentorom is van, akik segítenek, ötletelnek velem, átnézik az írásaim, és megkritizálják, ha kell.