Mikor döntötted el, hogy grafikus leszel?

Már kisgyerekkoromban azt láttam a családban, hogy édesapám és nagymamám is festenek, anyukám műszaki rajzoló volt, nagypapám pedig gyémánt okleveles építészmérnök. Szóval a rajzolás és tervezés már nagyon korán beszivárgott az életembe, a mindennapokba. Eleinte – nagyjából hat évesen - festőművész szerettem volna lenni, így a szívemhez a mai napig is a kézzel készült munkák állnak legközelebb.

Mik voltak a félelmeid a kezdetekkor és hogyan sikerült ezeken felülemelkedni?

Amikor újra nekikezdtem a folyamatnak, amit magamban csak "Higgy önmagadban" projektnek hívok és fogok fel utólag, már túl voltam a harmincon - jelentkeztem munka mellett OKJ képzésre. Ezen felbátorodva később hat alkalommal jelentkeztem főiskolai képzésre, míg a hetedik alkalommal sikeres volt az eljárás és felvettek. Egyébként is ez lett volna az utolsó próbálkozás, hiszen ekkor már eldöntöttem, ha ez nem sikerül, többet nem fogom újra próbálni. Ekkorra már egyébként rég kiépített egzisztenciám volt jó fizetéssel, egy stabil munkahelyen, jó pozícióban, de mindezt fel kellett adnom, hiszen nappali képzésre akartam járni. Óriási dilemma volt választani, sok stresszel és átsírt döntésképtelen virrasztással és nappallal járt a döntéshozatal.

Hogyan változott meg az életed?

A változás innentől számottevő volt. Rengeteg olyan embert ismertem meg a művésztanárok és diákok között is, akikre felnézek emberileg és szakmailag is. Illetve rájöttem arra, hogy igenis helyem van a piacon. Hamarosan kiépítettem egy stabil megrendelői kört, akik ma már visszatérő megrendelőim, és maximálisan megbíznak a munkámban. Persze kisebb megbízások is jönnek-mennek, de ami a legfontosabb, hogy azzal foglalkozhatok, amivel mindig is szerettem volna. Ez mindenképpen egy lelkileg kiegyensúlyozottabb helyzet. Mindenesetre eleinte még nem gondoltam, hogy szabadúszóként mindenné kell válni a grafika mellett: kicsit könyvelőnek, kicsit marketingesnek, kicsit üzletkötőnek kell lenni. Szerencsére a korábbi életem ezt derekasan megtámogatja.

Mi inspirálja alkotásaidat?

Mindig az adott munka dönti el, milyen inspirációhoz nyúlok. Elég szerteágazók a feladatok és megbízások, amiket kapok, ilyenkor én is több fórumon keresgélek. Vannak blogok, amiket követek: Behance, Pinterest, stock oldalak, sorolhatnám még.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

Nem tudok kiemelni konkrét munkát, mert mindig maradéktalanul beleásom magam az adott munkafolyamatba és beleteszem szívemet-lelkemet. De talán, ha a feladatkörök közül kellene választanom, azt kell mondjam, legszívesebben csak illusztrálnék és illusztrálnék. Ebben a tekintetben viszont a magyar piac eléggé telített, így meglehetősen nehéz bekerülni a belső körbe.

Mit tanácsolnál azoknak, akik főállásban, multinál dolgoznak, és nem mernek váltani?

Azt tanácsolom, hogy a félelemnél a bátorság legyen erősebb, és merjenek belevágni! Ha nem próbálják meg, később bánni fogják, hogy az esélyt sem adták meg maguknak. Ki kell próbálni, amit csak lehet. Nem feltétlenül kitörni, de tágítani kell a komfortzónánkat. Márpedig, ha a lehetőség és az ötlet adott, akkor miért is ne akarnánk a saját főnökünk, lenni? De természetesen legyenek tisztában azzal is, hogy ez az élet folyamatos tanulással és önfejlesztéssel társul.