Őszi Judit vagyok, a JuccWork megálmodója és tervezője. Eredetileg magyar szakos bölcsész, valamint 5 gyermekes anya, feleség, hobbifotós, szenvedélyes fonalgyűjtő, marketing- és csomagolásfelelős, adminisztrátorhős.
Természetes, minőségi pamut-, gyapjú-, lenfonalakkal, ipari maradékból származó póló- és zsinórfonallal dolgozom. Mert azt szeretném, hogy téged se a divat irányítson, hanem szabd azt az egyéniségedhez. Akár épp JuccWork termékekkel.
Találsz nálam
- fonal- és textilékszereket
- horgolt játékokat,
- baba- és gyerekszobába tervezett díszeket, de
- évszakokra hangolt lakásdekorációt is.
A klasszikus kézimunka nem az én asztalom, viszont igyekszem a saját képemre formálni azt, hogy az alapok új értelmet nyerjenek. Igyekszem minden kísérletező kedvemet „beleszőni” a termékeimbe, és ezáltal új értelmet adni az anyagnak. Vallom, hogy a kevesebb több, hiszen a színek önmagukban is feldobják a legegyszerűbb formákat is. Ahogy a cseresznye a maga nemességében, úgy egy egyszerű ékszer a maga színeivel, formáival is lehet csoda.
A mindennapokra ugyanúgy, ahogy különleges alkalmakra tervezett JuccWork ékszereket bátran viselheti minden korosztály.
5 gyermek mellett, hogy lehet egyáltalán bármibe fogni? Miért kezdtél el kézműveskedni?
Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, mindig az a kép jelenik meg a lelki szemeim előtt, hogy valamit alkotok. Nem is igazán emlékszem arra, hogy játszottam – úgy igaziból – viszont 7-8 évesen már babáknak terveztem ruhákat, sokszor komplett házat, berendezési tárgyakkal. Az ötletekkel teli énem sokkal hamarabb kezdődött mint az anyaság. Viszont a gyerkőcök születésének lelassult ideje abszolút rásegített arra, hogy újra felfedezzem azt, amiért gyerekkorom óta lelkesedtem, és olyan mintha most bepótolnám azokat a kihagyott éveket. Mert végül is bölcsészpályát választottam, hisz nagyon szerettem az irodalmat a pszichológiát, szociológiát, művelődéstörténetet is.
Az anyaság viszont megtanít egy csomó mindent magunkról. Szerintem a legjobb önismereti tréning. Engem arra is megtanított, hogy nem lehet kikerülni azt az utat, ami nekünk van szánva egy adott pontján az életnek.
Az, hogy öt gyermeket nevelünk, egy hatalmas ajándék, velük érzem teljesnek az életet, a férjemmel együtt a bázis. Persze egy ponton túl, látom, érzem, tudom, hogy nem tudok lépést tartani a hasonlóan induló kézműves vállalkozókkal, akik mögött nincs ekkorra „tömeg”. Bár fél éve mindegyikük jár már közösségbe, de azért a napjaink elég jól be vannak táblázva, sok óvodai, iskolai és azon kívüli programot kell figyelemmel kísérnem, nagy a család, sok a szülinap. De egy pillanatra sem bánom. Kevesebb az időm nyilvánvalóan a vállalkozás stratégiai, marketing ügyeivel foglalkozni, valószínűleg ez alapvetően sem erősségem, még sok a tanulandó terület.
Mindemellett, nem tudok felidézni olyan pontot, amikor a hobbiszintű alkotásból átlendültem munkatevékenységbe, mert olyan észrevétlenül és fokozatosan történt, az öt évvel ezelőtti elhatározásra viszont emlékszem. Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahaszosított textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez a 4. lányunk megszületése után nyert végleges „márkanevet” és csak az 5. után lett valódi foglalkozás, ahogy szép lassan kinőtte magát. Szóval egy állandó egyensúlyozás van az anya-énem és a kreatív-dolgozó énem között. 5 gyerek terelgetése nyilván nem mindig sétagalopp és rózsaszín felhő, elég feszes időbeosztást igényel a részemről. Azonban igazán lelkesítő, hogy ők azt látják, hogy ez milyen szeretem-munka. Hogy nem a pénteket várom, hanem a következő ötlet formába öntésén gondolkodom. Látják, hogy hogyan alakul az anyag a kezem között, látják a rajzaimat az új tervekről (időnként ki is díszíti valaki…) és hogy a rajzból hogyan lesz tárgy. Remélem, ez legalább annyira fontos átadni való a gyerekeknek, mintha egész nap legóznék vagy babáznék velük. Sokat beszélgetünk velük ezekről a felnőtt-dolgokról, hogy lássák, megéri olyan fába vágni a fejszénket, ami valóban érdekel és inspirál minket.
Fonallal, textillel dolgozol? Miért pont ezeket az alapanyagokat használod?
Valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból mindig a textilek világa vonzott, később persze már az őket jól kiegészítő fonalaké is. Szerintem elképesztően változatosak és ha mint anyagra tekintünk rájuk, akkor nem csak a formájukkal, de a színhasználattal is kísérletezésre késztetnek. Mindamellett a tapintásuk puha, jól idomulnak bármilyen felületre, lehet hajlítani, csavarni, keményíteni, megtekerni őket. Miről mondható még el ennyi jó?
A termékekről te készíted a fotókat? Ekkora öröm az alkotás számodra, hogy minden oldalról szeretnél hozzájutni?
Igen, ez az egyik legjobb rész, nekem legalább annyi kreativitást jelent a termékfotózás mint magának a terméknek az elkészítése. Még az egyetem alatt kerültem közelebbi kapcsolatban a fényképezőgéppel, különböző újságokba fotóztunk, sokszor magunk hívtuk elő a filmet, nagyítottuk a képeket. Most a digitális technikai lehetőségek még inkább rabul ejtenek, nagyon élvezem, hogy mennyire sokféleképp lehet a termékfotókat elkészíteni.
Kik a fő célcsoportod?
0 és 100 év között mondhatom, hogy mindenki, aki kedveli a természetes, kényelmes, de stílusos, elegáns, vagány vagy éppen bohókás ékszereket, kiegészítőket, a fenntartható, játékokat, dekorációt. A munkám során nem keletkezik hulladék, szinte mindent hasznosítani tudok. Az általam felhasznált újrahaszosított textilek kifejezetten szívügyeim. Nagyon jó látni, hogy egy régi blúz, hogyan nyer új életet a XXI. században ékszer formájában. Akik velem szimpatizálnak, általában a tudatos életmóddal is ezt teszik.
A csomagolásban is igyekszem erre figyelni és újrahasznosított papírdobozkákban juttatom el a nyakláncaimat, baba-mama szetteket a megrendelőkhöz.
Hol lehet a termékeidet megvásárolni?
A weboldalam jelenleg még fejlesztés alatt áll. Addig is az Instagram és a Facebook oldalamon lehet böngészni a termékeim között. Igyekszem a termékeimet leginkább a magam képére formálni, de nagyon szeretem a közös ötleteléseket is egy-egy új megrendelés kapcsán.:)