Nem hagyott nyugodni, hogy ezt az élményt, ami a fizikalitásban megtapasztalható át kell adni, és ezzel lehetővé tenni kismamáknak, hogy saját erejük nagyságát megéljék és ösztöneik hangját még jobban hallani tudják.
Csordás Izabella, coach, tréner, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember (SOTE), közgazdász (Corvinus), képződő kontakttánc-tanár szerepel a bemutatkozásodban. Nagyon széleskörű szaktudással rendelkezel. Melyik ezek közül a számodra legkedvesebb szakterület?
Azt kéred, hogy emeljek ki egy területet. Talán azt tudnám a leginkább megragadni, ami összeköti számomra ezeket a területeket, pontosabban amit egyre egyértelműbben szeretnék képviselni, művelni, elősegíteni – és ez a jelenlét megélése és a tudatosság növelése. Fontos számomra az ember, az egyediségünk megélése és a bennünk rejlő lehetőségek feltárása. Ez megragadható verbálisan, képekben vagy mozgásban is, mégis mindegyik rólunk szól – ahogy az agyunk különböző: kognitív, limbikus és érzékelőközpontjai is összekapcsolódnak. Ezért is szeretnék több szálon, módszerrel közelíteni a tudatosság megéléséhez: mindenki számára más működik. És minden környezet másképp hat ránk: kifejezetten érdekel, hogy mitől és hogyan tudnak az egyének csoportokban jól, azaz hatékonyan működni.
A hazai önkéntes-program úttörője vagy. Nem hiányzik a Szépművészeti Múzeum?
Nem. 2006-ban hoztam létre az első hazai szervezett múzeumi önkéntes programot, az első “gyerekem” volt, és volt még pár ilyen projekt a múzeumban eltöltött bő 14 évben. Ezekre a kezdeményezésekre büszke vagyok, azt bizonyították számomra, hogy nehéz terepen is lehetséges fejlődést elérni. Jól mondod, úttörő vagyok, és ez az úttörőség 2016-tól számomra más keretek között tudott folytatódni az életemben, már jobban mérlegelem, hogy az energiáim mekkora hányadát szánom az ellenállás leküzdésére és mekkorát a fejlődésre. Szívesen járok járatlan, vagy kevéssé járt úton, érdekel, hogy mi van a határokon túl. A jobban működés kulcsát egyénileg és szervezetileg sem hiszem a szokásos működésben megtalálni. Szükség van változásra, változtatásra. Ezt keresem. Most már ott, ahol van erre nyitottság. Az elmúlt években a korábbi ötleteim rendezgetésével voltam, elfoglalva, és jót tett ez a “nagytakarítás” mentálisan is, bennem is nyílnak lehetőségek, születnek kapcsolatok különböző területek, például a mentálhigiéné, az utazás és a művészetek között, ezt most Élménytúráknak hívom. Azaz nem kidobom az életem korábbi mozaikjait, akkor megtagadnám magam, hanem igyekszem integrálni a jelen tudásomba a régi tapasztalásokat.
Honnan jött a BELSŐ HAJTÓERŐK ötlete?
Pont ebből a belső rendszerezésből. Amikor úgy döntöttem, hogy szabadúszóként folytatom tovább, tudtam, hogy mit nyerek: bátorságot ahhoz, hogy a saját utamat járjam. Megvizsgáltam, hogy engem mi visz ezen az úton, és belső hajtóerőimhez kerültem közelebb. Akkor már végzett mentálhigiénés szakemberként tudtam, hogy erre másoknak is szüksége lehet, s gazdagíthatom a világot. Akkor értékválságban voltam, nagy volt a tét: elindulok egy olyan átalakulásba, amire nem lennék büszke, vagy vállalom a kiteljesedés kockázatát. Ajándékként érkezett a kisfiam, ugyanakkor erre volt és van számomra a hitelesség, a felelősségvállalás, az elfogadás is. S mára egészen kikristályosodott, hogy meghatározó számomra a figyelem, a jelenlét és az érzések, rajtuk keresztül pedig az önismeret és a tudatosság növelése.
Mi a mottód?
Kettőt mondok – egy hozott és egy saját is van.
Weöres Sándor mondata mindig velem van: Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.
A sajátom pedig az, hogy A jelenlét élménye teljesebbé tesz.
Mit jelent szívből élni? Nem úgy élünk?
Szívből élni azt jelenti számomra, hogy minden pillanatban tudom, hogy én döntök, hogy a döntést miért hozom meg. És nem mutogatok közben másra, nem sajnáltatom magam. Vállalom a felelősséget az életem folyásáért. Dr. Eger Eva Edith holokauszt-túlélő pszichológus írja A döntés című könyvében, hogy “választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Hát számomra ezt jelenti szívből élni: megragadni azt, ami számomra most lehetséges, ami megszólít, ami hív. Én a hívást a szívemben szoktam meghallani.
Mesélj a Kismamahangolóról!
Idén még kétszer lesz Kismamahangoló: augusztus 21-én és november 7-én kezdődnek a csoportok, de egyéni folyamatra is lehetőség van pároknak. A Kismamahangoló a második várandósságom egyik eredménye. Amióta önismerettel foglalkozom, fontos számomra a mozgás. Bízom a szavakban, de a mozgás sokszor egyértelműbb, kevéssé félreérthető. A második várandósságom alatt végig mozogtam, tartottam Body Art órákat, jártam kontakttánc órákra, mozgásos elvonuláson vettem részt, nyáron pedig úsztam víz alatt és víz felett. Lubickoltam a fizikai érzetekben, rengeteget jegyzeteltem a működésem változásairól, a várandósságommal kapcsolatban tapasztalt viselkedésekről és ezeknek a rám tett hatásáról. Blogot is írtam erről (ezek a Kismamahangoló leírása alatt elérhetők a weboldalamon).
Nem hagyott nyugodni, hogy ezt az élményt, ami a fizikalitásban megtapasztalható át kell adni, és ezzel lehetővé tenni kismamáknak, hogy saját erejük nagyságát megéljék és ösztöneik hangját még jobban hallani tudják.
Érintéssel, súlyérzetekkel, támasszal, improvizációval – azaz a kontakt tánc adta lehetőségek által nézünk rá jelen állapotunkra, s ezekre reflektálunk. Az egyik legkedvesebb visszajelzés a számomra az volt az egyik résztvevőtől, hogy “a rengeteg jótanács és tennivaló mellett nehéz megtalálni a fókuszt és önmagunk belső folyamataira figyelni. Pedig nagyon megéri. Ebben segített a Kismamahangoló, megerősített és továbblendített a saját belső utamon”
A legkedvesebb emlék pedig, hogy legutóbb két apuka is részt vett a műhelyen, és tudtak új szemmel ránézni saját szerepükre és a párjuk megéléseire, azt gondolom, hogy ez mélyen erősíti a bizalmat két ember között, akik arra készülnek, hogy a szokásosnál jobban egymásra legyenek utalva egy ideig.
Saját várandósságodat is tudatosan élted meg?
A második várandósságomat igen. Az első idején csak megtörténtek velem a dolgok. Érzékelhető volt a különbség, és örömmel gondolok arra, hogy másodjára sikerült megadni a helyét, idejét annak, ami éppen történik, s tudott figyelmem lenni magamra, a kislányommal való kapcsolatomra, a születendő gyermekemre, a férjemre és a munkámra is.
Ez a tapasztalás egy napló írására sarkalt, ami valójában egy önismereti mankó a tudatosságra vágyó kismamáknak. Számos szakemberrel, dúlával, szülésznővel, coach-csal erről, a támogatásuk nyomán pedig megszületett a Kismamanapló, ami lehetőséget ad arra, hogy a nő életében egyik legtöbb változást hozó időszakban, az anyává válás küszöbén egy olyan önismereti utat járjon be a várandós nő, amikor fizikailag ugyan nem ül mellette egy beszélgetőtárs, de támaszt kap a napló kérdéseiből, a kérdések ívéből.
Az Önismereti naplók vonal a (Meny)asszonynaplóval kezdődött valójában, ennek az ötlete jó pár évre nyúlik vissza és F. Várkonyi Zsuzsa bíztatására dolgoztam azon, hogy a fiókomból mások kezébe kerülhessen.
Hogyan egyezteted össze ezt a sokrétű munkát a családdal?
Jelenléttel. Sok a logisztikai kérdés, sok a bizonytalanság. Mindig próbálom a lehetségest megragadni: úgy kapcsolódni a körülöttem lévőkhöz, ahogy éppen ott és akkor ez tőlem is őszintén és szívből jön, és amire ők is nyitottak. Nem mindig sikerül, én is folyton tanulok. Amikor sikerül, akkor viszont fellazul több szabály, könnyedebbé válok, a gyerekeimet pedig élettelibbnek, bátrabbnak látom, és ez boldogsággal tölt el.