Porkoláb Edit vagyok, feleség és kétgyermekes édesanya. Honnan jött a környezet szeretete? Kellemes gyermekkori emlékeim szinte minden mozzanata a természethez köthető:  mezítláb szaladgálva a réten, este a teraszról a csillagokat fürkészve vagy lila szájjal jégkunyhót építve az udvaron...sokat voltunk a szabadban, akkor még igazi telek és nyarak voltak. Szeretném, ha az én gyermekeimnek is maradna valami! 

Mesélj nekem kicsit a motivációdról. Miért választottad ezt az életmódot? Miért érzed küldetésednek? Miben változtatta meg a Te életedet az odafigyelés?

Szerény családban nőttem fel, akkor -nálunk- természetes volt, hogy valamit addig használunk amíg kiszolgál, meg nem adja magát. Jellemzően akkor is megjavítottuk, nem pedig újat vettünk. A fogyasztói társadalom akkor is létező dolog volt, mi mondhatni csendes megfigyelői voltunk. Ma már tudjuk, hova vezet ez az út, én pedig szeretném, ha pici eleme lehetnék a féknek, ami megállítja ezt az őrült rohanást, a Földünk pusztulását! Nagy szavaknak tűnnek de sajnos valóban rossz a helyzet. Ez már nem lehet hepp vagy hobbi, nem nézhetik furcsán aki “zöld”, hiszen mindannyiunk otthonáról van szó...személyes ügyünkké kellene tenni! 

Számomra nem okoz kihívást a nem vásárlás, a húsfogyasztás minimalizálása (vegán vagyok) vagy használt ruhát hordani, persze van sok dolog amiben lehetnék ügyesebb.:-)

A ruhamárkámnál teljesen műanyagmentes, környezetbarát, lebomló csomagolást használok.

Az anyagok minősítettek, igyekszem keveset utaztatni őket és a lehulló szabászati maradékot is felhasználjuk. Mindemellett csinosak, kényelmesek, bőrbarátok. 

Képzeld el, ahogy kinyitod a ruhásszekrényed, vagy a gyermekedét, és nem kiömlik a sok használhatatlan felesleges holmi, amikből sokat talán sosem hordtatok hanem kevesebb de minőségi darab lóg a vállfákon. Amik összepasszolnak.

Amik évek múlva is hordhatóak, igényes darabok. 

Rengeteg helyen nyakon lehet csípni magunkat, ahol picit több odafigyeléssel, picit tudatosabb hozzáállással mi is tehetünk a környezetünkért!

Számomra a ruhák lettek a szerelem, mindig is divattervező szerettem volna lenni!

Ruhaipariban Békéscsabán már azon álmodoztam tiniként, hogy “majd, ha nagy leszek, milyen menő szakmám lesz!” 

Aztán benőtt a fejem lágya és a menő mellé a fontos szó is felkerült. Hiszen a ruhaipar az egyik legborzasztóbb szakma ha a környezetvédelem oldaláról nézzük. 

A ruháink itthon készülnek, édesanyák keze munkája által teljesen tiszta és etikus körülmények között, csupa szeretettel: az ötlettől a kivitelezésen át amíg a megrendelő kezébe kerül.

Szeretem, hogy szeretik a ruháim.

Szeretem, hogy teljes szívvel ki tudom állni amellett, amit csinálok.

Az üzenetem neked pedig, hogy: Szeresd az organikusat! 

Mindig. Mindenben.

Love the Organic