Hogyan született a Tűkkelütött ötlete?

A Tűkkelütöt blog az első gyerekünkkel született. A nevet a párom találta ki, miközben a blog testre szabásán dolgoztam. Egyből telitalálat volt. Tükrözi a varrás-alkotás szeretetét, és bolondos jómagamat :). A blog az új élmények/szerepek adta érzelmi inkontinenciám és grafomán hajlamom homokozója lett. Akkor még abszolút nem látszott ki alóla, hogy ez később márkanév lehet, és jelmez irányba mozdul. Az alkotás szeretete egyértelmű volt, de a varrást a gyerekek mellett fejlesztettem. Az első puha alvócimborákat javában kézzel készítettem kész szabásminta alapján. 

Iszonyatosan élveztem, hogy a korábban elképzelt ANYA-létet most igazán megélhetem és az összes vágyott hobbira így-úgy, de időm maradt. Teli voltam friss energiával és lelkesedéssel. Élveztem a piacra járást, főzőcskézést, bandázást más kisgyerekes anyákkal, volt-kollégákkal. Rendszeresen összejöttünk egymásnál,  játszótéren, zenebölcsiben, strandon. Futással töltöttem az elemeimet, illetve ez a merőben új szerep és helyzet nagyon bejött. Különösen energiadús időszakként él bennem. A második gyerek érkezésére a szufla alábbhagyott, a blog nagyon jó terepet adott az őszinte megnyilvánulásoknak, gyakoribb ventilálásnak :). Ablak lett az anyaságom és a külvilág között. Egyre többször éreztem, hogy ebben a formában ez így már nem elégít ki. Ekkor kezdtem el sajátmárkás gyermekruhákban és kiegészítőkben gondolkozni. Ebből született a SHUMLEE (sámli) a slow life és slow fashion szlogenje alatt. Továbbra sem motoszkált a fejemben, hogy a Tűkkelütött márkával bármit is kezdjek. 

Van egy személyes blogod. Mesélj kicsit róla, mit tartasz leginkább fontosnak az olvasóid számára?

A kezdeti Tűkkelütött blog, mint családi naplózás leválasztásban van a készülő új oldal miatt. Szeretném elkülöníteni a jelmezkészítés, karnevál, színház, szerepjáték témaköréhez kapcsolódó tartalmakat, tutoriálokat, szabásmintákat a személyes élettértől. 

A blog, amikor indult, csak saját élmények megosztására hagyatkozott. A célom - azon túl, hogy emléket hagyjak magunk számára - a szórakoztatás és a kendőzetlen frissgyermekes, majd két- és háromgyermekes ‘anyanapok’ megmutatása volt hétköznapi praktikákkal, receptekkel, alkotásokkal, túlélési stratégiával, számunkra fontos és szeretett helyek, könyvek, játékok, ötletek bemutatásával.

Az elején nem voltam jelen a Facebookon, később csatlakoztam, és hoztam létre a Tűkkelütött oldalt, ahova egyre több varrás téma került fel.

Fokozatosan jött az igény, hogy azon túl, hogy saját magam megmutatom, a követők számára is nyújtsak valamit a megnyugtató “hasonló-cipőben-járás” érzése mellett. Csak a harmadik gyerek bölcsis korára találtam meg azt a főszálat, elfoglaltságot, amit hivatás szintjén szeretek/szeretnék űzni. Ez pedig a jelmezkészítés, amiben benne van minden szerelem-tevékenységem. Gyerekek, varrás, humor, közösségépítés, írás, rengeteg tapintható anyag, eszköz, technika, kreativitás. Pont ez vagyok. 

Azóta igyekszem figyelni,  hogy a Tűkkelütött Facebook oldalára, csak a jelmezvarrással kapcsolatos témák kerüljenek, és a blog is elcsendesült, visszahúzódott a hétköznapi személyes megélések területéről. Készül az új oldal, ami már kifejezetten jelmez témájú lesz hozzákapcsolódó bloggal, hogy az online-firkálás szenvedélyét is kiéljem.   

A korábbi blog nekem egy életszakaszom életútjának, sőt a személyiségfejlődésemnek a lenyomata. Voltak és vannak küzdelmek magammal. Egyik-másik különösen nagy falatnak tűnik… Alkalmazotti létből nekem nem volt egyszerű az átállás fejben, más mintákat hozok otthonról. Fájdalmas pontok és felismerések az elakadások, aminek én vagyok/voltam az oka, és az én változásomra nyílnak a márkák. Nagy fejtörés, libikókázás és tesztelés, hogy a célom elérése érdekében melyik nézőpontomon kell fordítani a haladás érdekében anélkül, hogy a körülöttem élők és az igazán fontos értékek a legkevésbé sérüljenek. Folyamatos átrendeződésben, keringésben, fejlődésben vagyunk. A cél, hogy úgy rendeződjünk,  hogy ne takarjuk ki egymást, és ne árnyékoljuk el egymás elől a főcsapást. Nincs fix állapot, mindenki forog a saját tengelye körül (is). 

Szuper ötleteket osztasz meg a követőiddel. Melyik a legkedvesebb témád?

A háttérben írom az újabb posztokat a megújuló bloghoz, ahol cél, hogy az egész kezdő alkotókedvű anyukák is ihletet, bátorságot merítsenek egy jelmez elkészítéséhez. Ehhez szeretnék legjobb tudásom szerint tanácsot, leírást, videós segítséget adni. Szeretném, ha interaktív társaság jönne létre, akik mernek kérdezni, tapasztalatot megosztani. A legkedvesebb témám mindig a legaktuálisabban foglalkoztató. Változás/fejlődés inspirálása, a gyermeki lélek, a (gyerek)pszichológia. Nagyon analitikus alkat vagyok. 

Mi a mottód, hitvallásod? Ha más meg tudja csinálni, én is képes vagyok rá.  

Mivel foglalkozol szabadidőben?

Varrással, alkotással. Vagy pont a gyerekekkel, családdal.

Nagyon szeretek olvasni, illetve a tavalyi év legjobb döntése volt számomra, hogy jelentkeztem a szolnoki Jelmez-Art Kft által szervezett jelmezkészítő tanfolyamra, ahova heti két alkalommal járok. 

A család és munka egyensúlyáról mi a véleményed? Te hogyan próbálod ezt elérni? 

Örökös libikóka, örökös gyakorlás, itt nem tudnék okosat mondani. Családi szinten most ez a legnagyobb kihívás.