Egy igazi nő tudja, mit jelent megjelenni, és megint megjelenni és megint. Akkor is ha reggel van, akkor is ha ebéd vagy vacsora meghívása van ugyanaznapon, hogy eleganciája, könnyedsége, reggeltől estig friss maradhasson. - Burda Anna
Nehogy megharagudj, de nem szokták mondani a munkáid láttán, hogy ”Nomen est omen”?
Dedede, sokszor. Már szinte jólesik, hogy felnő egy generáció, akiknek fogalmuk sincs ki az az Aenne Burda.
Volt bármilyen ráhatással a szakmád kiválasztásánál ismert vezetékneved?
Előbb kezdtem rajzolni, mint beszélni, előbb születtek terveim, mint, hogy tudomást szereztem arról, hogy létezik egy újság, egy divatlap, ami az én nevemet viseli (ezt tényleg így gondoltam, akkor is, ha ő volt előbb). Egyetlen közös pontunk van, ugyanis amikor az első ruhákat megvalósítottam, megvarrtam, akkor az ő szabásmintáit variáltam át.
Kisképző, Képzőművészeti Egyetem…. miért ebbe az irányba indultál el?
El sem tudtam képzelni máshogy az életem, mint alkotással, Ha arra gondoltam, hogy grafikus legyek, fájt a szívem a ruhákért, ha a ruhatervezés felé húztam, akkor megszakadt a szívem a grafikáért. Így lett aztán, hogy mindkettő az életem része, és így kerek az életem. Úgy hívom magam, hogy az Öltöztető. Ha cégről van szó, felöltöztetem, tervezek neki arculatot, csomagolást, az ő megjelenését. Ha egy egyénről van szó, akkor az ő személyes megjelenését.
Szuper jó lett a navy kollekciód. Fontos számodra a természet, a víz közelsége?
A Balatonba 9 éves koromban szerettem bele, és nem múlt még el. Nagyon szerettem volna ezzel a szerelemmel valamit kezdeni a szakmámon belül, így született meg ez a kollekció. A Balaton szimbólumának is tekinthető Tihanyi félsziget sziluettje, ahogy csíkról-csíkra belesimul a tengerész-csíkokba. És a Budapest-navy ugyanígy, Budapest sziluettel. De van Hévíz is, van BAHART -os is. Folyamosan bővül, tele a fiókom tervekkel, melyek szépen lépésről-lépésre megvalósulnak.
Te tervezted a sydney-i olimpiai válogatott formaruháját is. Hogy talált meg a lehetőség?
1999 forró augusztus, babát vártam. Úgy döntöttem, hogy nagyon terhes vagyok, kicsit dolgozok csak, kell a pihenés. Mikor is megszólalt a telefon, egy régi csapattárs hívott, hogy volna-e kedvem vele együtt pályázni. Ő már az első, a kivitelezésre kiírt fordulón túl van, most akkor meg kellene tervezni.
-Nem, -mondtam teljes meggyőződéssel, - én kérem terhes vagyok. Csend, majd megszólalt:
- És ha ez az olimpiai formaruha pályázata?
- Ja, akkor nem vagyok annyira terhes.
Nyílván még aznap skiccelni kezdtem, aztán szépségesen megrajzolni, ezzel nyertünk annyit, hogy már csak két csapat maradt a pályázatban, és végül a kész ruhák divatbemutatóján nyertem. Földönkívüli érzés volt.
Osztatlan volt a siker?
Osztatlan?...úgy emlékszem igen. Sőt tavaly egy nagyon keresett blog írt az olimpiai formaruhákról egy hosszú-hosszú visszatekintést, és szépeket írtak, jólesett.
Blúzaid szabásvonala, egyszerű és elegáns. Kiknek ajánlod?
A blúzok. Azért születtek, mert szerintem az egyik legpraktikusabb női ruhadarab, és a leg variálhatóbb. Én pedig kiélhettem benne a hétköznapokra tervezést és az ünnepekre, alkalomra tervezést egyaránt. Kinek ajánlom? Mindenkinek. A nadrágosoknak, a szoknyásoknak, alacsonyaknak, magasaknak, vékonyaknak, és a nem vékonyaknak is. A gallérokkal imádok játszani, a színekkel, annyira ki lehet vele hozni egy nő valóját. Máshogy mozgunk ha tudjuk, hogy jól nézünk ki. Én a beszélgetések során „érzem meg”, hogy valaki milyen színű, milyen a sziluettje, az anyagai. Mi állna jól neki, de ezt meg is beszéljük, mert akkor van siker, ha ezzel ő is egyetért.
Mi az, amire még büszke vagy?
Rengeteget olvasok. Sokat segíti a munkámat, hogy pszichológiai könyveket olvasok, előadásokat hallgatok. Nekem kell az, hogy értsem az első benyomásaimat, magamnak világosan meg tudjam fogalmazni, milyen az az ember, milyen a színe, formája, ha ruháról van szó. Grafikusként is értenem kell, hogy az adott cég mit akar magáról kommunikálni. Az öltözetünk az első, 3 másodperces névjegyünk. egy cégnek ugyanez a logója.