Első hallásra meghökkentő a termékeid alapanyaga és neve is, de arra még a legvégén visszatérünk. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a termékkel? 

A vállalkozás beindítása után nem sokkal - amikor aktívan kerestem az alternatív, természetes megoldásokat az állati bőr helyettesítésére – találtam rá az alapanyagokra. Azonnal felvettem a kapcsolatot a céggel, érdeklődtem a feltételek felől. Sajnos ekkor még nem engedhettem meg magamnak, hogy nyomban vásároljak is, hiszen ekkora tőkével nem rendelkeztem (nagy mennyiséget kell egyszerre megvenni, s mivel új, alternatív fejlesztés, ezért az ára igencsak borsos). A szívemben viszont mindvégig megőriztem a vágyat, majd két évvel később, elhúzódó levélváltások, várakozások és megannyi egyeztetés után végre megérkezett hozzám a szóban forgó fantasztikus anyag. Hosszan tudnék mesélni az anyag jó tulajdonságairól. Akit mélyebben is érdekelnek az alternatív megoldások, azt csak bíztatni tudom, hogy látogasson el a Pinatex oldalára akár a Facebookon, akár a saját weblapukon, de azért annyit ízelítőként elárulok róla, hogy semmilyen állati eredetű összetevőt nem tartalmaz, rugalmas, légáteresztő és abszolút bőr barát, mivel mentes minden káros anyagtól és agresszív kemikáliától. Tulajdonképpen az ananasztermelés mellékterméke, így előállítása nem igényel plusz ivóvizet, ezzel extra jövedelemforrást biztosítva a farmereknek, hiszen ez az anyag előtte legtöbbször a szemetesben landolt. 

Honnan jött az öltet, hogy benti cipőcskét, kocsicipőt, kúszó-mászóknak és totyogóknak való lábbeliket készíts, ráadásul mindezt ananászlevélből? 

Az akkoriban újszülött keresztfiam számára kerestem Pinteresten – hol máshol? – valami egyedi, kézzel készített ajándékötletet, és teljesen véletlenül jött velem szembe a kis puhatalpú mokaszin szabásmintája. Innentől nem is gondolkodtam másban, tudtam, hogy megtaláltam a tökéletes meglepetést. A prototípust egy régi műbőr nadrágomból kézzel varrtam, ami ugyan már nincs meg, de a képet még őrzöm róla. Tetszett az eredmény, így jöhetett „élesben” a megálmodott darab, még mindig kézzel készítve. Mivel vegtáriánus, illetve kis híján vegán vagyok, ezért az állati bőr számomra nem volt járható út. Így találtam meg először a textilbőrt, amiből ma már rengeteg színben, minőségben folyik a gyártás. Sokan még mindig a régi PVC-tartalmú műbőrként gondolnak rá, holott ma már egyes darabok drágábbak, mint a valódi bőr. Légáteresztők, allergénmentesek, rugalmasak, könnyű velük dolgozni, és nem utolsó sorban semmilyen állatnak nem kell elpusztulni érte… Számomra kétségtelenül ez utóbbi volt a főbb szempont, a kulcsfontosságú előny. A Pinatex anyagra pedig kicsit később találtam rá, illetve ahhoz, hogy dolgozhassak is vele, még kerek két esztendőnek kellett eltelnie. 

A technikát te találtad ki, vagy tanultad valahol? 

A varrást csak hobbi szinten művelem, nem tanultam soha. A házban a függönyöket, a gyerekszobában az ágyszoknyát, rácsvédőt, zászló girlandot mind-mind magam varrtam internetes útmutatók alapján. Habár a családban az anyai nagymamám, a keresztanyám és az apai nagynéném is hivatásos, szakavatott varrónők voltak, apai nagyapám pedig cipészmester, nekem mégsem volt közöm egyik szakmához sem. A Pinterest oldalon talált útmutató egy puhatalpú alapdarab elkészítését ismertette, amin az elkészítési folyamat alatt változtattam, folyamatosan csiszolgattam. Kisebb és nagyobb méreteket kísérleteztem ki, illetve újabb és újabb fazonokat találtam ki. 

Mennyire vevők a szülők a környezetvédelem szempontjából praktikus termékekre? 

Az a szomorú tapasztalatom, hogy sokkal inkább vevők lennének rá, ha a pénztárcájuk is megengedné, egyelőre azonban ezek a „tudatosabb” termékek jócskán drágábbak lehetnek egyéb anyagból készült társaiknál. Azt látom, hogy egy-egy rétegben már elindult egy tendencia, ami a nyitottságon alapul, sokan vannak, akik változtatni akarnak és átgondoltabb a fogyasztói magatartásuk, de ehhez is - mint minden nagyobb váltáshoz - idő szükséges. Kis lépésekben tudunk haladni, de a lényeg, hogy legalább azt a kis lépést megtegyük, eleinte akár csak minimális lépéseket tegyünk. Nem számít, hogy nem tudunk mindenben 100%-osan környezetbarát módon működni, csak valahol kezdjük el, csináljuk. Ha valakinek most éppen csak annyi megoldható, hogy a boltba magával viszi a textil szatyrot, akkor egyelőre ennyivel járulunk hozzá a bolygónk fenntarthatóságához. Ne engedjük, hogy mások tetteivel összehasonlítva ez semmiségnek tűnjön! A lényeg, hogy ezen az úton, a jó irányba haladjunk. A gyerekruhaipar ezerrel pörög, hiszen ezeket a termékeket a kicsik kb. 1,5-2 hónapig hordják, majd kinövik, szóval itt van egy kis paradoxonnak tűnő helyzet a „ne fogyassz!” és a gyermekünk fejlődése között.  

És ez valóban környezetbarát? 

Az anyag elkészítése, feldolgozása és a tény, hogy az alapanyag maga egy folyamat mellékterméke, úgy vélem, kimeríti a szokásos értelemben vett „környezetbarát” címkét. Persze, ha nagyon keressük, ebben is lehet csomót találni, hiszen nem „helyben” előállított termékről van szó, de úgy vélem, hogy azon előnyök, amik mellette állnak (nem tartalmaz káros vegyületeket, toxikus kemikáliákat, illetve nem kizsákmányolás eredményeként állítják elő a végterméket - mint például a bőrfeldolgozó iparban, ahol a munkások embertelen körülmények között dolgoznak) -, és nem egy érző élőlény halála útján jutunk hozzá a produktumhoz, bőven ellensúlyozhatja az imént említett hátrányokat. 

És visszatérve Olive és Olvia (Schwarz Barbara) kérdésére: hányszor nevetted el magad a Pinatex elnevezésen eleinte?

Erről egy kedves történet jut eszembe: 2017 nyarán, amikor megérkezett hozzám az anyag, az örömhírt megosztottam a Facebook oldalamon is. Utána egy kedves gyülekezeti társam gratulált nekem, elmondta, mennyire örül ő is ennek a sikernek, de rákérdezett, nem gondoltam-e másik névre, mert szerinte ennek az elnevezésnek egy kicsit szerencsétlen a hangzása. J

Szóval a kérdésedre a válasz igen, elég sokszor a mai napig elmosolyodom, amikor kimondom a nevét, illetve gyakran ugyanezt a valamelyest disztingvált félmosolyt látom a vevőim arcán is, ha egy-egy piac alkalmával találkozunk, és az anyagról beszélgetünk. Csakhogy Angliában, ahol az anyag ötlete megszületett, mit sem tudnak arról, hogy itthon az ananász angol megnevezése fonetikusan kiejtve egy eltérő asszociációt indít el… 

„Hátrányból” előnyt kovácsolva bízom benne, hogy segít abban esetleg segít, hogy sokakban megragadjon a név és ezáltal könnyebben megjegyzik a fogyasztók. Tulajdonképpen az egyik főbb cél is az, hogy amikor babacipő vásárlásban, illetve akár felnőtt espadrilles beszerzésében gondolkodunk, akkor jusson eszünkbe, hogy nincs szükség kompromisszumokra, hiszen ez a kis mulatságos elnevezésű anyag már itthon is rendelkezésünkre áll a lábbelik terén, mint bio-eco-vegán matéria.

Elérhetőség, Facebook oldalam:
https://m.facebook.com/tendertoesbabymoccasin