Vasárnap este 11 órakor indult vissza Ella a Gorgonából, ahova internetezni jártak a többiekkel. Épp' a barátjával skype-olt, mikor lemerült a telefonja, töltő pedig nem volt nála. Ezért hát elkérte egyik kollegájának a gépét egy gyors Facebook-üzenet erejéig, ezután indult vissza a szobájába.

Ezüstérmeként fénylett a telihold, mely mellett a csillagok csak apró szikráknak tűntek ezen a tiszta égen. Ugyanolyan este volt, mint a többi, nem fújt másképp a szél, nem volt rossz előérzete sem. Egyben tért el a többitől: a kivilágítatlan úttesten, a fák árnyékának hézagában a hold fénye megcsillant egy bronz pénzérmén. 2 eurócent volt. Szerencsém lesz – gondolta a lány. 5 lépéssel arrébb befordult a nagykapun, és ment le a lejtőn. A lakhelyük előtti cigarettázónál csak egy görög konyhásfiú volt kint, aki a lefelé vezető út lépcsőjén ült, és közvetlen a hamutartónál állt egy vendég. Mikor Ella már leért a lépcső melletti lejtőn, a vendég közelebb ment hozzá, köszönt neki, és elkezdtek beszélgetni.
– Szia, Ella! – köszönt a férfi.
– Jó estét! – viszonozta udvariasan Ella.
– Honnan is jöttél? – kérdezte a férfi.
– Londonból.
– Ugye tudod, hogy rosszul írják a nevedet? – a férfi elkezdte elbetűzni neki.
– Igen, tudom. – a lány meglepődött, hiszen soha senki nem tudta még helyesen.
– Mit csinálsz itt? – a hangjában érdeklődés csengett.
– Itt lakom a többi dolgozóval együtt. – magyarázkodott. Megyek le a bárba, iszom még egy kicsit – majd ezzel a lendülettel mindketten elindultak lefelé, mert Ellának arra volt a szobája, pontosabban nem tovább egyenesen a lefelé vezető lépcsőn, hanem balra. De az utat egyenesre vették, a férfi belekarolt a lányba. Egyre tolakodóbb volt, ahogy távolodtak a dohányzós résztől. Belehajolt a lány arcába, nem akarta elengedni a kezét.

– Kérsz valamit inni? Hozzak neked a bárból?
– Nem kérek semmit, köszönöm. Én nem mehetek arra, engem nem láthatnak meg így! Nekem ezt nem lehet.

Már leértek az elágazáshoz, ami lemegy a partra, elvisz az egyik út a bárhoz, és a harmadik amerről jöttek.
– Tudom, hogy nem lehet, de nem is megyünk a bárba. Lemegyünk a partra azon, a másik irányba.
– Nekem vissza kell mennem a szobába, mert fenthagytam a töltőmet, és feltétlenül szükségem van rá!
– De gyere, elmegyünk arra, és sétálunk egyet. – szorosan fogta a lány karját, és rángatta le magával a part felé vezető úton.

– Én nem, nem, nem! – Ella egyre hangosabban mondta; hallotta, hogy valakik jönnek mögöttük. A férfi meg csitítani kezdte, és egyre szorosabban fogta a karját. Ezt az estét nem velem kéne töltened, hanem akivel jöttél, a…

– …feleségemmel??
– Igen! – a lány teljesen megdöbbent, összezavarodott és kétségbeesett volt.
– Már több mint egy éve nem szexeltünk!
– Nagyon sajnálom, de nekem vissza kell mennem. Én nem megyek!
– Annyira kedves lány vagy, és szép! Tudom, hogy azt érzed, amit én!
– Nem! Én csak a munkámat végzem, mindenkivel ugyanolyan kedves vagyok! Mindenkire mosolygok! Nem érzek semmit se!
– Jaj, ne csináld, gyere! – közben rángatta a lányt.
– Nem, mondtam, hogy vissza kell mennem! Nem megyek! – a férfi csak csitította, majd letette a másik kezéből az üvegpoharat, és ahogy hajolt volna közelebb a lányhoz, gyors lépteivel visszasietett a dohányzó részhez. Fent teljesen sokkban volt, próbálta feldolgozni az eseményeket, és abszolút nem értette, hogy mi történt most. Próbálta megérteni, hogy a férfi mit akart tőle, és hogy mi történhetett volna akár… Nem sírt,  csak remegett, egy cigarettát kért a görög konyhásfiútól, aki megkérdezte udvariasan, hogy utánamenjen és megverje-e. A lány azt mondta, nem kell, jól van, és elintézte. Egy vendéget egyébként se üthet meg. A lépcsőre ülve szívta el a cigarettát, majd lement a szobájába, és zokogni kezdett… Felhívta a barátját, és elmondott neki mindent… Majd arra jutottak, hogy a lány barátnőjével, Dollyval megbeszéli, és hogy egyedül sehova sem megy ezután. Megígérte, hogy mihelyt leteszik a telefont, beszél a lánnyal. Mikor befejezték a beszélgetést, épp a barátnője hívta, megkérdezte tőle, hogy mi történt, mi a baj, majd lerohant a szobájába. Ella mindent elmesélt Dollynak, aki nagy baráti öleléssel próbálta nyugtatni a lányt.

Ezután Ella sehova sem megy egyedül, és ha találkozik valakivel, azt sem egyedül teszi, hanem úgy, hogy Dolly és Vargelis megnézték magunknak az illetőt, vagy ha ők a háttérben mozognak.

Orbán Eszter