Úgy néz ki, hogy ez lesz a legmelegebb téli olimpia és az eddigi legdrágább is, a helyszíni jelentések szerint nem is készült el minden időben - mintha az oroszok elnézték volna kissé a dátumot, lehet, hogy ők a pravoszláv naptárhoz igazodtak -, de azért bízunk benne, hogy maradandó élményekkel szolgál majd a következő 16 nap.

Magyarország ugyan nem egy téli sport nagyhatalom, de azért mindig ott vagyunk a téli seregszemlén, és talán sokan nem is tudják, hogy összesen hat érmet is szereztünk már. De erről majd kicsit később.

A magyar csapatot idén 16 versenyző alkotja, hét férfi és kilenc nő. A rövidpályás gyorskorcsolyázók adják a csapat felét: három férfi és öt női versenyzőért szoríthatunk majd a versenyek során. És remélhetőleg a szurkolásnak lesz szép eredménye is, hiszen ha jól kijön a lépés és még egy kis szerencséjük is lesz a rövidpályás gyorskorisoknak - ami ebben a sportágban gyakran szükséges -, akkor ismét pontot szerezhetnek. Négy évvel ezelőtt a kanadai Vancouverben sikerült három olimpiai pontot szerezni egy ötödik - Huszár Erika 1500 méteren - és egy hatodik hellyel - a női váltó 3000 méteren -. A női váltó jó szereplésében egyébként most is bízhatunk.

Jó helyezésben még alpesi síben, női lesiklásban reménykedhet a magyar küldöttség. Miklós Edit a Világkupa-sorozatban már megvillantotta oroszlánkörmeit, a képességei alapján még az sem elképzelhetetlen, hogy érmet szerez. De ha a realitások talaján maradunk, akkor nagyjából arra lehet számítani, hogy az első 15-ben végez. Ami valljuk be, hízelegne a téli sportot szerető ember lelkének.

A többieknek - a másik két alpesi síelőnek, a két sífutónak, a két biatlonosnak és a nagypályás gyorskorcsolyázónak - leginkább a tisztes helytállás lehet a célja. Persze nem lebecsülendő az a teljesítmény, hogy kvótát szereztek a téli sportágak legnagyobb seregszemléjére, hiszen néha nehezebb kvalifikálni, mint az olimpián jól szerepelni. A kvalifikálás és a kvóta(nem)szerzés nehézségeiről leginkább a szánkós, kenuban olimpiai bajnok Pulai Imre tudna mesélni, aki szinte az utolsó pillanatban tudta meg, hogy mégsem utazhat az orosz városba, hiába teljesítette a feltételeket.

A legeredményesebb téli sportágunkban műkorcsolyában hosszú idő után nem lesz magyar versenyző. Hogy miért nem, arról majd talán máskor. Talán sokan nem is tudják, hogy valamennyi téli olimpiáról származó érmünket a műkorcsolyának és a jégtáncnak köszönhetjük, ezért is fájó, hogy Szocsiban nem lesz magyar induló. És akkor az eredmények, amelyekre büszkék lehetünk: 1948-ban a Kékesy Andrea, Király Ede páros, 1980-ban a Regőczy Krisztina, Sallai András jégtáncospár szerzett ezüstérmet. Négy bronzérmünk is van párosban: Rotter Emília és Szollás László dr. 1932-ben és 1936-ban, valamint Nagy Marianna és Nagy László 1952-ben és 1956-ban állhatott dobogóra.

Ha nem is annyira fényes a téli olimpiai múltunk, mint a nyári, azért legyünk büszkék, hogy ha maroknyi kis csapattal is, de mindig ott vagyunk és becsületesen küzdünk. Ne felejtsük el a múlt század elején báró Pierre de Coubertin is azt hangoztatta: nem a győzelem, a részvétel a fontos.

 Orosz Adél