Adott 2, egymástól teljesen eltérő személyiség, akik 2 egymással szemben harcoló világ sarjai, Malacka és Féreg.

Már Micimackó és Malacka barátságát is kétkedve szemléltük, de ott volt Stan és Pan furcsa párosa is. Stan az alacsony, vékony, naiv srác, akit mindig a jó szándék vezérel, de valahogy állandóan galibát csinál, Pan pedig egy magas, „dundiégó” alak, akit fölényes, nagyképű viselkedése önmaga paródiájává tesz. De a sor itt még közel sem ér véget, hiszen ismerjük az 1940-es évektől napjainkig sikeres rajzfilmet, a Tom és Jerry-t, azt a macska-egér harcot, melyet tulajdonképpen csak a megszokás tart fenn, mert Tomnak esze ágában sincs elkapni és megenni egyetlen barátját Jerry-t, mert aztán mitévő lenne? Teljesen magára maradna a sorozatban. Persze a Dallasban is sor került a szappanopera hősének, Jockey-nak halálára (Isten nyugosztalja az őt játszó színészt, Larry Hagmant!), de ott több szálon fut a történet. 

Az előbb említett „sikersztorik” egy-egy precízen kidolgozott forgatókönyvön alapultak, amelyet egy felkészült, tehetséges stáb varázsolt a képernyőre, egyetlen céllal: hogy szórakoztassa a nézőket.

Azonban Malacka és Féreg barátsága nem egy kreatív elme szüleménye (hivatalosan), hanem 2 hús-vér ember találkozásának története.

Íme, a „love story”.

Féreg gyermekkorától kezdve félénk srác volt. Édesanyja sokáig egyedül nevelte, de kicsapongó élete miatt elbocsátotta otthonról. Így hát a magas, nyurga testű fiú hamuban sült pogácsa nélkül kelt útra. Hosszú időn keresztül járta a világot, számtalan festékesbödön zúdult eközben a fejére, teste szinte minden pontját megpecsételték, mígnem egy este, amikor a kilátástalanságtól és fáradtságtól elcsigázva lezuhant egy padra, a messzi sötétségből a lábához gurult egy kosárlabda.

Ahogy Féreg megérintette a labdát, életre keltek mindketten, még az áramszünet miatt kialudt fények is éppen erre a pillanatra időzítve kigyulladtak (ezt a mázlit!), és láthatóvá váltak az eddig sötétségbe burkolódzott kosárlabdapályán a Bikák.

Ettől kezdve a Bikák vezetőjüknek választották Férget, közösen sikert sikerre halmoztak (ha egy mesében lennénk, akkor valószínűleg a tűzokádó, hétfejű sárkányt is közösen győzték volna le, hogy a főhős, Féreg kiszabadíthassa a vártoronyban, ez esetben a vízimentők tornyában raboskodó topmodellt, Carmen Electrát).

Ám a sikerek ellenére Féreg sosem talált igaz barátra. Mindig is úgy érezte, hogy kívülállóként kezelik és nem értik meg őt.

Mindeközben túl a Csendes-óceánon egy sötét, ismeretlen ország erőskezű királyának fia született. Malacka, a kis királyfi gyorsan elkerült az apai háztól a messzi Európába, a hegyvidékes Svájcba. Senki nem kerülhetett igazán közel hozzá, hiszen éveken át sötét titok mögött megbújva élte életét. Édesapja feltételezhetően nagy rajongója volt Mark Twain Koldus és királyfi című regényének, mert úgy gondolta, jó móka lesz, ha fia kilétét titokban tartva a világ előtt egyszerű polgári gúnyába öltözteti.

Az „erős csontozatú” teremtésnek nem voltak barátai, egyetlen rögeszméjének, a kosárlabdának hódolt. Éjt nappallá téve ült a képernyő előtt vagy a V.I.P. lelátókon, és csak nézte-nézte a játékot határtalan boldogsággal. A Bikákért különösen rajongott.

Féregnek mostanában nem jött össze az élet. A kosárlabdát már régen otthagyta, filmes karrierje is lehanyatlott, nemrégiben kiadott gyermekeknek szánt mesekönyve, a Dennis, a vad bika sem valósította meg a hozzá fűzött reményeket, így nagyon sok időt töltött magányosan, a televízió előtt heverve, a kanapén. Egy márciusi napon rutinszerűen szörfözött a csatornák között, amikor beléhasított Cupido nyila. Jó, nem, tulajdonképpen az előző nap elfogyasztott, párna alatt felejtett sörösüveg bökte farpofán. De a CNN éppen ebben a pillanatban közölte a hírt, hogy Észak-Korea ismét (3. alkalommal) atombomba-kísérletet végzett, és támadással fenyegeti Dél-Koreát, valamint az Egyesült Államokat. A sokkoló hírek felolvasása alatt a képernyőn egyetlen alacsony termetű, jól fésült, de pufók 30 év körüli férfi alakja jelent meg, ő volt Malacka. Féreg rögtön tudta, hogy ő az a barát, aki után mindig is áhítozott.

Hogy vajon a kommunista vezér nárcisztikus stílusa vagy a szemében megbújó szomorúság, melyet csak egy ugyanolyan magányos lélek, mint Féreg láthatott meg, keltette-e fel az érdeklődését, nem tudjuk, de ekkor elhatározta, hogy átkel az óceánon, és felkeresi Malackát.

Rodmant, ahogy megérkezett a messzi Észak-Koreának nevezett országba, szinte családtagként kezelte Kim. Már csak azért is furcsa az idegent övező melegszívű fogadtatás, mert az ország, ahol még nagy divatnak örvend a nyilvános kivégzés és a munkatáborok, az elmúlt évben 15 évnyi munkatáborra ítélte az egyetlen országba beengedett amerikai–észak-koreai kettős állampolgárságú misszionáriust.

Malacka és Féreg azonban az első pillanattól kezdve megtalálták a közös hangot.

Együtt nézték izgalomtól és az országban valószínűleg betiltott Coke-tól ittasan a kosárlabdameccseket (melyek kimenetele ugyan sohasem kétséges, hiszen ha nem a diktátor kedvenc csapata győzne, akkor bizony Ceasar hüvelykujja lefelé görbülne), és éjszakákba nyúlóan beszélgettek fájdalmaikról, problémáikról. Életükben először mindketten őszintén megnyílhattak a másik előtt.

Ugyanis rengeteg közös dolog van bennük. Dennis ugyan magas, izmos és külsőleg inkább emlékeztet egy farsangi sátán jelmezre; Kim pedig alacsony, kissé túlsúlyos és angyali pofijával előbb tűnne Donatello nagyra nőtt puttó angyalkájának, mint a világ legfiatalabb és egyik legkegyetlenebb diktátorának, de életük számtalan ponton összetalálkozik: ott van mindjárt az a gondolat, hogy egyikük sem volt sikerre predesztinálva, és ezzel nem az őket érő kritikus hangoknak akarok teret adni, hanem ők maguk vallanak így. Féreg több interjúban is úgy nyilatkozott, hogy a mai napig kétkedéssel fogadja, hogy milyen fantasztikus sikereket ért el, szerinte csodával egyenértékű az a tény, hogy nem bűnöző lett, hanem a Hírességek Csarnokának tagja. Malackának sem volt biztosítva a trón. Eredetileg idősebb testvére követte volna a hatalomban édesapját, azonban a Disney-filmek iránti rajongása szó szerint majdnem a sírba vitte. Ugyanis hamis útlevéllel próbált átszökni Japánba, hogy eltöltsön egy feledhetetlen napot a tokiói Disneylandben, de csúnyán lebukott a kis hamis, és kegyvesztetté vált, így került a képbe Kim.

A másik közös pontjuk: a volt barátnők. Csakhogy míg Kim tudja, hogyan kell megszabadulni a múlt egy kellemetlen darabjától, addig Dennis több alkalommal összetűzésbe került az igazságszolgáltatással is miattuk. 

Dennis szomorúan mesélte barátjának:

-Jaj, Kimi. Én olyan szerencsétlen vagyok. Anyagilag nagyon meg vagyok szorulva, és nem tudom fizetni sem az asszonytartást, sem a gyermektartást. Mitévő lehetnék? Ha nem fizetem be, börtönbe kerülök, ha befizetem, akkor pedig földönfutóvá válok.

- Öreg, naiv cimborám, mi sem egyszerűbb ennél! Nem is olyan régen nekem is meggyűlt a bajom az egyik régi kedvesemmel. Pár napig törtem a fejem, hogyan oldhatnám meg ezt a problémát, de végül rájöttem, hogy ha egyszer én vagyok az ország egyetlen vezére, az igazságszolgáltatás feje, miért ne élhetnék vissza kicsit a hatalmammal? Most az egyszer… Kreáltam egy pert, megvádoltuk őt és a zenekarát, hogy pornográf tartalmú videót forgattak, és az ítélet egyértelmű volt: nyilvános kivégzés. Azóta kicsit gyötör a lelkiismeret-furdalás, talán azzal elvetettem a sulykot, hogy végignézettem a családjával a halálát, de most már mindegy.

- De Kim én csak pénzt akartam kérni tőled! Eszemben sincs megölni a volt feleségemet. Őrült vagy.

- Pénzt? Hiszen éhínség pusztít az országomban! – tört ki Kim, miközben Johnnie Walkerét kortyolgatta.

- Azért gondold át még egyszer! Olyan jól kijövünk egymással. Tudod mit? Visszajövök szeptemberben, és újra tárgyalunk róla.

- Rendben, öreg barátom. Várlak szeretettel. Addig pihentetem a nukleáris projektemet.