•  
    • Fenomena – A Világ, ahogy mi látjuk.
    • Fenomena – Mert Te is egy jelenség vagy.
    • Fenomena – Egyedi, mint mi, nõk, mindannyian
    • Fenomena – Nõiesen okos, okosan nõies
728 x 90

A válaszok bennünk vannak

Számos portál, internetes magazin és blog foglalkozik manapság az ezotériával, a spiritualitással. Működtetőik sok esetben maguk is autodidakta módon ismerkedtek meg ezzel a témakörrel, és mélyültek el az ezzel kapcsolatos ismeretanyagban.

Egy fiatal és nem mellékesen rendkívül szemrevaló, csinos orosházi hölgy, Bikádi Alexandra a legnagyobb közösségi portálon írja és szerkeszti immár másfél éve „Az élet értelme” elnevezésű oldalát. Alexandra azt is külön kihangsúlyozta, hogy folyamatosan képezi magát, az újabb ismereteit, az általa újonnan tanultakat igyekszik megjeleníteni az oldalán, megosztani és eljuttatni mindazokhoz, akik erre a leginkább fogékonyak. Bikádi Alexandra a Lexinek tömören úgy fogalmazta meg a dolgok lényegét, hogy életünk dolgaira a válaszok rendre magunkban, bennünk keresendők. Ilyen egyszerű az egész.

Lexi: Mikor és miért fordult az érdeklődése az ezotéria, illetve a spiritualitás felé?

Bikádi Alexandra: Az ezotéria, a spiritualitás igazából sohasem állt távol tőlem. Már gyermekkoromban is azt éreztem, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Valahogy nem úgy láttam és nem úgy értelmeztem a világot, ahogyan a többiek, pláne nem úgy, ahogyan a felnőttek. Ma már tudom, hogy indigó gyermek vagyok, ami megmagyarázza a kívülállóság érzését, mely a mai napig jellemző rám, de szerencsére egyre több és több ember döbben rá arra, amit én valahol mindig is tudtam. Körülbelül 13-14 éves koromban kezdtem el komolyabban elmélyedni az ezotériában, amikor a szüleim elváltak. Nagyon nehéz időszak volt ez számomra, és a spiritualitásban egyre több kérdésemre kaptam meg a választ. Egyre mélyebbre és mélyebbre vagy talán jobban mondva egyre magasabbra és magasabbra jutottam és jutok a mai napig ebben a témakörben. Természetesen számomra is vannak még megválaszolatlan kérdések, de azt hiszem, jó úton haladok afelé, hogy egy sokkal tisztább képet lássak a világból, mint akkor, amikor elindultam ezen az úton. A spirituális képességeim is egyre magasabb szinten működnek, de bőven van még mit tanulnom, igyekszem folyamatosan képezni magam. A gyógyítás is nagyon fontossá vált a számomra az elmúlt évek során. Eleinte észre sem vettem, hogy a másokkal való beszélgetések alatt nem csak a lélek, hanem a test is gyógyult. Mindig is tudtam, hogy a test-lélek-szellem hármas egységként szorosan összekapcsolódik, és ma már nem csak a lélekkel és a szellemmel foglalkozom, hanem az energiát használva a test gyógyulásának elősegítése is fontossá vált számomra. Szeretném bővíteni a tudásomat a fizikai szintű gyógyítással kapcsolatban is, ezért elkezdtem egy alternatív gyógyászattal foglalkozó egyetemet, ahol az első éven sikeresen túl is vagyok már.

Lexi: A laikusok számára röviden hogyan tudná definiálni a spiritualitás fogalmát?

B. A.: Röviden és tömören maga az élet, a mindenség. Hiszen mindenhol jelen van. Mind egyek vagyunk, minden és mindenki energiából, atomokból tevődik össze, a különbség csak az energiatömörülés sűrűségei között van. Végtelen és örök szellemi lények vagyunk, akik felvették ezt a sűrűbb energiaformát, az emberi testet, azért, hogy megtapasztalhassák ezt a fajta életet. A születés nem az élet kezdete, és a halál nem az élet vége, ez a két fogalom csak a fizikai valónkhoz köthető, nem pedig ahhoz, akik valójában vagyunk. A spiritualitás nem egy vallás, hanem sokkal inkább egy világnézet, felfogásmód. A spiritualitás és az ezotéria kifejezések nagyon sok mindent magukban foglalnak, pontosan emiatt – véleményem szerint – nem lehet egy-két mondatban meghatározni, mit is jelentenek.

Lexi: Milyen megfontolásból hozta létre a legnagyobb közösségi oldalon az „Az élet értelme” elnevezésű oldalát?

B. A.: Mint már említettem, régóta a mindennapjaim részévé vált a spiritualitás és az ezotéria, ennek kapcsán pedig egyre több emberrel találkozom, akik szintén elindulnak ezen az úton. Rájöttem arra, hogy sokszor azokat az embereket is érdekli ez a témakör, akik nem mernek beszélni kíváncsiságukról, sőt, a legtöbb ember még mindig egyáltalán nem mer beszélni spirituális témákról annak ellenére sem, hogy az érdeklődésük egyre nagyobb ebben az irányban. Ez a tény motoszkált a fejemben, amikor 2012. február 17-én létrehoztam „Az élet értelme” című oldalamat, amelyet azóta is folyamatosan szerkesztek. Egyre megdöbbentőbb információkkal szolgálok az olvasóknak, de érthető módon nem kezdhettem a legnagyobb „titkok leleplezésével”. Természetesen nem én vagyok sem az első, sem az utolsó, aki hasonló jellegű és hasonló nagyságú titkokról rántja le a leplet, hiszen szerencsére a felébredés elindult. Nem emberi lények vagyunk, akik megtapasztalják a spiritualitást, hanem éppen ellenkezőleg: spirituális lények, akik megtapasztalják az emberi létezést. Nagyon nagy a különbség a kettő között.

Lexi: Mennyire merít az „Az élet értelme” oldal szerkesztésekor akár a saját, akár mások mindennapi életéből, illetve megélt élményeiből?

B. A.: Az oldalon nem igazán jellemző, hogy saját történeteket osztok meg, de saját gondolatokat egyre többet. Akarva-akaratlanul is olyan dolgokat teszek közzé, amelyekkel nagyrészt én is egyetértek. Hiszen azokat az információkat vonzom magamhoz, amelyekkel a leginkább tudok azonosulni.

Lexi: A színek kiválasztása és alkalmazása mennyiben tudatos egy spirituális-ezoterikus oldal szerkesztője részéről?

B. A.: Inkább tudat felettinek nevezném. Minden egyes idézet, minden egyes történet, minden információ és minden kép akkor jut el hozzám, amikor azt továbbítanom kell a többi ember felé. Rengeteg privát üzenetet kaptam már, amelyekben megírják nekem az olvasók, hogy a legtöbbször olyan dolgot teszek közzé, amelyre éppen szükségük volt. Én magam is látom a saját magam által szerkesztett oldalon, hogy mennyit változtam, mennyit fejlődtem, mi az, amit megtanultam, mióta a legelső bejegyzés elkészült. Hiszem, hogy mindig pontosan az az információ, az a mondat, az a kép kerül megosztásra, amelyre abban az adott pillanatban a legnagyobb szükség van.

Lexi: Tömör, frappáns és nem utolsó sorban lényegre törő az Ön által szerkesztett oldal címe, ugyanakkor rendkívül informatív és dekoratív a megjelenítése is. Elégedett a látogatottságával, egyáltalán számított erre az induláskor?

B. A.: Köszönöm szépen a kedves szavakat. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az olvasóimnak, hiszen nélkülük ez az oldal sem létezhetne, és az ő segítségük nélkül sohasem örvendhetett volna az oldal ekkora olvasói létszámnak, mely egyébként napról napra bővül. Ez az oldal és a rengeteg visszajelzés ad erőt a nehezebb napokon, mert tudom, hogy van értelme és célja annak, amit csinálok. Az élet értelme számomra nem a hírnévről vagy az elismerésről szól. Az oldal célja ugyanaz, mint indulásakor: felnyitni az emberek szemét. Ugyanakkor hatalmas örömmel tölt el, hogy ennyi ember indult el az úton, és keresi a választ azokra a kérdésekre, amelyeket az életében mindenki feltett már legalább egyszer. Őszintén szólva, még nem gondolkodtam azon, hogy vajon mekkora látogatottsággal fog működni az oldal, csak az hajtott, hogy azok az információk, melyeket véleményem szerint mindenkinek tudnia kell, eljussanak a lehető legtöbb emberhez.

Lexi: Akik írnak Önnek az oldalra, azok mennyiben keresik meg olyan, akár nem is burkolt céllal, hogy ha úgy tetszik, „lelki társra” találjanak az „Az élet értelmében”?

B. A.: Változó intenzitással keresnek meg mind nyílt, mind privát módon. Az is változó, hogy ki mennyi ideig keresi a társaságom. Vannak olyanok, akiknek egy-két levélváltás is segít, és vannak, akik heteken, sőt hónapokon át megkeresnek a problémáikkal. Változó a téma is, mellyel megkeresnek: egyesek életük nagy problémáját írják meg nekem, segítséget vagy legalább néhány jó szót remélve, mások viszont a legnagyobb örömüket osztják meg velem. A legtöbben pedig csak egész egyszerűen hálásak egy-egy segítő mondatért vagy új információért, melyet közzétettem és egyáltalán magáért az oldalért. Megtiszteltetés számomra, amikor az emberek megkeresnek akár a problémáikkal, akár a sikereikkel, és igyekszem mindenkinek válaszolni, amint lehetséges.

Lexi: Egy rendkívül csinos, ifjú hölgy esetében ne essék szó a korról, de nem titok, hogy még csak a húszas éveinek a közepén jár, és máris egy könyvön dolgozik. Miről fog szólni a készülő könyve, és mikorra várható a megjelenése?

B. A.: A korom miatt kaptam már elismerő és becsmérlő üzeneteket is. Véleményem szerint egy embert nem lehet sem megismerni, sem megítélni a kora, bőrszíne, foglalkozása vagy bármilyen más ismérve alapján. Általában amikor két ember megismerkedik, megkérdezik a másik nevét és foglalkozását, és ezek alapján máris besorolják, kategorizálják valahová. Pedig ezek egyike sem jellemzi azt a csodálatos lényt, akivel az adott pillanatban találkozunk. A könyv is „Az élet értelme” címet viseli. Elsősorban a saját történetemet és a saját világnézetemet mutatja be. Az oldalamon is a saját világnézetem kerül megosztásra természetesen, a könyv pedig összefoglalja az egészet, kibővítve saját történetekkel. Még ebben az évben szeretném befejezni a könyvet, a többi pedig a jövő titka.

Lexi: Véleménye szerint, az emberek mindennapjaiban manapság mennyire van igény az ezotériára, egyáltalán a lelkiségre, s a kettő hogyan kapcsolható össze egymással?

B. A.: Szerintem a spiritualitást nem lehet elválasztani teljesen a lelkiségtől, mint ahogyan kategorikusan semmitől sem. Minden összefügg mindennel, és mindenki mindenkivel. Az egész életet, a mindennapjainkat a spiritualitás hálózza be, akár látjuk és akár elhisszük ezt, akár nem. Olyan sokszor hallottam már az emberektől, hogy „hiszem, ha látom.” Az a baj, hogy nem értik, hogy pont fordítva működik az egész. Ha hiszem, csak akkor látom. Azt szoktam mondani, hogy a szelet sem látod, mégis tudod, hogy létezik, erre a válasz általában az, hogy látható, mert például látjuk, ahogy fújja a faleveleket. De kérem szépen, akkor sem a szelet látjuk mozogni, hanem a levelet. Sok mindenre válaszokat keresnek az emberek, egyelőre még sokan magukon kívül kutatják, de lassan rájönnek, hogy minden válasz bennük van.