Lexi: Mióta dolgozik menedzserként a hazai női ülőröplabda-válogatott mellett?

Mihályi András: Amióta megalakult, ugyanis én hoztam létre több mint 4 évvel ezelőtt, 2009. március 19-én, és neveztem el nagy bátorságról tanúbizonyságot téve magyar válogatottnak, holott ekkortájt még igencsak alacsony volt a játékosok tudásszintje, hiszen mindenki szinte a nulláról kezdte el a sportágat. Azzal a szándékkal hívtam életre annak idején ezt a csapatot, hogy egyszer majd ténylegesen a magyar női ülőröplabda-válogatott váljon belőle. Mostanra már lassacskán elérünk arra a szintre, hogy nem csak azért használjuk a válogatott szót mint titulust, mert ebben a sportágban nincs másik női csapat az országban.

Lexi: Egyáltalán hogyan került szorosabb kapcsolatba a sportággal?

M. A.: A 2008-as pekingi paralimpián, ahol kiküldött tudósítóként dolgoztam. Ott kellett szembesülnöm azzal a szomorú helyzettel, amely azóta sajnos a következő paralimpián is megismétlődött, hogy hazánk egyetlen csapatsportágban sem képviseltette magát, így ülőröplabdában sem. Ezt látva elkezdtem érdeklődni a magyar küldöttség jelenlévő vezetőinél, hogy ez miért alakult így, erre felsorolták, melyik sportágban, hol akadtunk el a kvalifikáció rögös útjain, mert azt azért tudni kell, hogy bizony már a paralimpián sem automatikus a részvétel. Itt is egyre nagyobb a konkurencia, emiatt egyre nagyobb csaták zajlanak már magáért a kijutásért is, és amikor az ülőröplabdán belül a nőkhöz érkezett ennek a bizonyos sportvezetőnek a felsorolása, akkor kiderült, hogy hazánknak még sosem volt ebben a sportágban női válogatottja, sőt egyáltalán semmilyen női csapata sem. Mi tagadás, ezzel elültette azt a bizonyos bogarat a fülembe, megélénkült a fantáziám, s mivel épp abban az évben fejeztem be a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakát, és amúgy is szerettem volna valamit a gyakorlatba is átültetni az ott 4 éven át tanultakból, elhatároztam, hogy amint hazaérünk, alapítok egy ilyen csapatot.

Lexi: Mennyire elterjedt a röplabdázás ezen formája hazánkban?

M. A.: Régebben elterjedtebb volt, manapság sajnos csökkenő tendenciát mutat a népszerűsége, de ez főleg a sportág férfi szakága miatt van így, amely mindig is az ülőröplabda zászlóshajójának számított itthon. A '70-es évek elejétől, amikor nálunk is meghonosodott a játék, egy darabig folyamatos volt a fejlődés, egy ideje azonban ez nemhogy megállt, hanem most már ott tartunk, hogy egyre kevesebb a csapat és a játékos is, főként a mozgássérült játékos. Tudvalévő, hogy ezt a sportágat az ún. „épek” is űzhetik, viszont az sem feltétlenül jó, ha beülnek a sérültek közé, és még túlsúlyba is kerülnek a sérültekkel szemben, amint ez a jelenlegi honi férfibajnokságban egyre jellemzőbb tendenciává kezd válni. Ezzel a negatív folyamattal próbál szembemenni a kizárólag mozgássérültekre építő női válogatott, amely aztán tényleg a semmiből jött létre, de máris beírta magát a sportág hazai történelmébe azzal, hogy részt vett a 2011-es Európa-bajnokságon. Ez azonban természetesen nem jelent végállomást. A következő feladat is adott, hiszen szeptemberben Lengyelországban rendezik a következő kontinensbajnokságot.

Lexi: A játékoskeretet illetően mekkora „merítésből” válogathat a mindenkori szövetségi kapitány?

M. A.: Nem túl nagyból, noha a hivatalos adatok szerint több százezer főre tehető Magyarországon a mozgássérültek száma. A túlnyomó többségük azonban idős ember, illetve férfi vagy nem olyan sérültségi fokú személy, amellyel ezt a játékot eredményesen lehet űzni. Az ülőröplabdára a „legalkalmasabbak” az alsó végtagjukon sérült sportolók.

Lexi: Hány klub versenyez szervezetten, bajnokság keretei között?

M. A.: Összesen 8 csapat, ebből 6 a hazai férfi klubok száma, rajtuk kívül játszik még a magyar bajnokságban egy szerb klub is, nyolcadikként pedig a magyar férfibajnokságban hivatalosan tavaly első alkalommal induló magyar női válogatott szerepel.

Lexi: Mint azt az interjúnk elején említette, az ülőröplabda is szerepel a paralimpiai játékok műsorán. A nemzetközi mezőnyben milyen erősséget képvisel válogatottunk?

M. A.: A női válogatottunk a legutóbbi Európa-bajnokságon, az első világversenyén kapásból a nyolcadik helyet szerezte meg, míg a magyar férfiválogatott a legutóbbi olyan világversenyen, amelyen részt vett, vagyis a 2010-es oklahomai világbajnokságon a tizenötödik lett.

Lexi: Kik számítanak a legjobb hazai játékosoknak?

M. A.: Ha a női válogatottra vonatkozik a kérdés, név szerint Nebehaj Barbarát, Molnár Nikolettát, Szabóné Sipos Évát, Szilágyi Erzsébetet és Kovács Adriennt emelném ki.

Lexi: Milyen a kapcsolat a sportág hazai szövetségével?

M. A.: Ezzel a kérdéssel igencsak kényes és érzékeny pontra tapintott rá, ugyanis a sportágnak nincsen hazai szövetsége. Valahol félúton lavírozik a mozgássérült sportszövetségek és az anyasportágnak tekinthető álló, vagyis a hagyományos röplabda szövetsége között. A külföldi példák alapján talán utóbbi égisze alatt lenne leginkább a helyünk, külön, önálló szakágként, valahogy úgy, mint a strandröplabda, de én azt szeretném, ha minél többen támogatnák az ülőröplabdát. Részint mert jócskán ráfér, részint pedig azért, mert egy szórakoztató sportág.